Útmutató a levelek olvasásához

Különös könyvet tart kezében az olvasó. Wass Albert, a nagy magyar író életének némely titkáról szól ez a mű, amelyet levelei hitelesítenek.
Műveiben szinte sosem jelennek meg magánéletének összetett, érzékeny érzelmi világának fordulatai, súlyos történései, mégis a most közreadott levelekből egyértelműen kiderül, hogy közéleti vagy politikai életútja mellett „intimvilága" legalább olyan fordulatos és drámai, mint a kor, amelyben élt.
E levelekből kirajzolódik egy életrajz, benne az író életútjának legfontosabb eseményeivel, ám azokat most teljesen más megvilágításban láthatjuk. Érdekesek és izgalmasak, gyakran az eddigi ismereteinkre is rácáfolnak azok a megjegyzések, amelyeket „csak úgy mellékesen" saját műveivel kapcsolatban közöl.
Háromszor nősült, ám életének legmélyebb, legtartósabb kapcsolatai nem csupán feleségeihez fűződtek. Érzékeny lelki alkata, titokzatosságokat is rejtő írói világa életének kilenc évtizede alatt gyakran hozott számára beteljesületlen, vagy eleve plátói kapcsolatokat is. Leveleiből tudjuk, hogy volt, akinek a hűséges, volt, akinek a hűtlen társ szerepe jutott. Volt, aki kitartásával, agresszivitásba hajló erős egyéniségével uralta őt, és akadt olyan is, aki múzsaként szolgálta, közel hat évtizeden át!
E könyvben öt asszonyhoz fűződő kapcsolatát, érzelmeit követhetjük nyomon, a nekik írt, vagy a tőlük kapott leveleken keresztül. Kenése Erzsébet, Siemers Éva, Éltető Marianne, Szeleczky Zita mellett Elizabeth McClainhez írt naplószerű vallomásait olvashatjuk.
Igen keveset tudunk Wass Albert magyarországi magánkapcsolatairól. Ezért is értékesek azok a levelek, amelyek egy eddig nem ismert szálat fonnak az író életrajzába. Budapesten kerültek elő Kenése Erzsébethez, a II. világháború előtti és alatti korszak ismert írónőjéhez küldött sorai.
A hamburgi Wass-archívumban őrzik első feleségéhez, Siemers Évához írott leveleit. Ezek közül csupán egy év eseményeinek „levél­lenyomata" jelenik meg e kötetben. Közös életük legdrámaibb évének teljesen hiteles, szinte naturalisztikusan őszinte, értékes tudósításai e sorok.
Fiatalkori érzelmek, később egy egész életen át tartó, mély, szoros barátság fűzte Éltető Marianne-hoz, akivel rendszeresen levelezett annak haláláig (1985). Ő volt több regénye nőalakjának ihletője is.
Bár biztosan tudható, hogy régebbről is ismerték egymást, rendszeres levelezése Szeleczky Zitával a hatvanas években kezdődött. Közös nagy céljuk és munkájuk hozta meg a barátságot, amelyben két igazi hazafi és harcostárs gondolatai jelennek meg Amerikáról, a magyar-ügyről, sőt, a rendszerváltás utáni Magyarországról is!
Elizabeth McClain-hez (Bébe), amerikai feleségéhez íródott a kötetet záró, legutolsó levél, annak halála és temetése után. Az idős író megkésett, csodálatos szerelmi vallomása ez, amely egyben tragikus összefoglalása is amerikai életének, küzdelmeinek, s magányba sötétülő emberi sorsának.
A most közreadott válogatott levelek némelyikében azokat a részeket, amelyek kegyeletet, illetve a szűkebb család személyiségi jogait sérthetik, nem közöljük. A kihagyott részeket megjelöltük.

Takaró Mihály

Kenése (Koller) Erzsébet

A terjedelmes Wass-levelezés legkülönösebb darabjai épp őhozzá fűződnek. A család által1 megőrzött 26 eredeti levél, tábori képeslap meglepő betekintést nyújt Wass Albert háborús, illetve frontélményeibe, némileg új szemszögből is bemutatva a nagy írót, magánéletének akkori alakulását, eseményeit.
Figyelemre méltó, hogy az 1938-as budapesti megismerkedésük után, hogyan fejlődik kezdetben csupán távoli, szakmai ismeretségük mély, tartós emberi kapcsolattá a negyvenes években.
Kenése (Koller) Erzsébet 1906-ban született Jászberényben. Apja földbirtokos, később banktisztviselő volt. Erzsébet a jászberényi leánygimnáziumban érettségizett 1920-ban.
Hamarosan házasságot kötött az erdélyi kisnemesi családból származó makfalvi Dózsa Dániellel, aki az első világháborút katonatisztként harcolta végig, majd leszerelése után a Nemzeti Bank tisztviselője lett.
Kenése Erzsébet első írásai (novellák, kisregények) az Esti Újságban, valamint Herczeg Ferenc lapjában, az Új Időkben jelentek meg. Szinte kizárólag történelmi témákról írt, érdeklődése a magyarság legrégebbi múltjába vezet.
Fő műve a Honfoglalók - Vezérek - Vérbulcs című történelmi regénytrilógia, amely 1941 és 1943 között jelent meg.
Műveihez kikérte Wass Albert szakmai véleményét is - így indult szorosabb ismeretségük. A Vezérek című regényét a korszak írófejedelme, Herczeg Ferenc is meleg szavakkal méltatta. A két világháború közötti időszak teljes nemzeti-polgári irodalmához hasonlóan 1948-tól kezdve2, az művei is indexre kerültek. Utolsó jelentős alkotását eljuttatta külföldön élő fiához, aki talált is rá kiadót, így 1954-ben, Buenos Airesben jelent meg a Fegyvertelen katona, amely Loyolai Ignác életéről szól.
1944-ben Wass Alberttel való kapcsolata éles fordulatot vett. Barátságuk elmélyülése után az 1944-es erdélyi összeomlás idején Wass Albert családja Kenése Erzsébetnél lelt menedéket Budapesten, a Fadrusz utca 2-ben.3 Tíznapos otttartózkodás után a család Agárdra menekült, itt is Kenése Erzsébet segítségével sikerült biztosítani a família nyugalmát. Ezekben a hetekben Kenése Erzsébet és Siemers Éva kapcsolata elmélyült, a két nő ekkor kötött életre szóló barátságot.
Wassék németországi tartózkodása idején Kenése Erzsébet mindkettőjükkel aktív levelezést folytatott. Wass Albert őt kérte fel, hogy próbálja meg budapesti lapokban írói álnéven elhelyezni írásait.
Kenése Erzsébet 1948-tól teljes írói elzártságban élt. A hatvanas évektől kezdve Siemers Éva és fia, Wass Endre rendszeresen (egy ideig évente) látogatták Budapesten, sűrűn leveleztek is.
Wassal való kapcsolata erőteljesen meglazul azután, hogy az író elválik Siemers Évától.
1965-ben meghalt férje, Dózsa Dániel. Ezután még gyakoribbá váltak találkozásai Siemers Évával.
1981-ben emigrált, fiához költözött Londonba, itt élt haláláig, 1991-ig.
Több évtized után, a nyolcvanas években még egyszer találkozott Wass Alberttel Ottawában, aki épp ott tartózkodott egy felolvasóesten. E találkozásokról is beszámolt Siemers Évának.
Sajnos, a kilencvenes évek végén teljesen megsemmisült angliai hagyatéka, benne számos, az ötvenes évektől kezdve írt Wass Albert-levéllel4, valamint jó néhány kéziratban maradt saját művével.

1 Az eredeti levelek tulajdonosa, valamint rendelkezésemre bocsátója Kenése Sándor (Kenése Erzsébet unokaöccse, Wass Endre gyerekkori barátja).
2 Takaró Mihály: Az 1920 és 1945 közötti irodalmi kánon problematikája (Wass Albert igazsága, Szabad Tér, 2004.
3 Siemers Éva levele testvéréhez, Margithoz 1944. október 3. (Wass Albert Archívum, Hamburg).
4. Kenese Sándor közlése a hagyaték sorsáról

Siemers Éva

Wass Albert unolahúga, később első felesége. Édesanyja Wass Ilona erdélyi grófnő, Wass Albert kedvenc nagynénje; édesapja Johann Edmund Siemers, hamburgi német nagyvállalkozó.
1935-ben házasodtak össze, házasságukból hat fiú született: Vid, (1936), Csaba (1937)5, Huba (1941), Miklós (1943), Géza (1944) és Endre (1950). Érdekes módon, az íróval való házastársi kapcsolatuk a német emigráció (1945-1951) első éveiben volt a legszorosabb.
Eredetileg a teljes család készült Németországból az amerikai emigrációra, ám Siemers Évánál a legutolsó orvosi felülvizsgálaton tüdőbajt diagnosztizáltak, ezért az amerikai hatóságok nem adtak beutazási engedélyt neki.
Az 1951-52-es esztendő drámai fordulatot hozott életében. Férje - négy idősebb fiukkal - nélküle vándorolt ki. Wass Albert 1952 tavaszán elvált tőle, és még ugyanebben az évben házasságot kötött Elizabeth McClain-nel, aki az Egyesült Államokba érkezésük óta önzetlen szeretettel gondoskodott gyermekeiről.
Siemers Éva 1953-ban tett még egy kísérletet házasságuk helyreállítására, ám ez nem járt sikerrel.
Egyetlen Európában maradt gyermekével, Endrével, a hetvenes évektől kezdve rendszeresen hazajártak Erdélybe és itt Siemers Éva megismertette fiát azokkal a helyszínekkel, ahol Wass Albert regényei játszódnak.
1990-ben Elizabeth (Bébe) halála után újra levelet írt Wass Albertnek, kezdeményezve kapcsolatuk felújítását. Az író udvariasan bár - idős korára, megromlott egészségi állapotára és akkori helyzetére hivatkozva (érvényes halálos ítélet van ellene hatályban Romániában) -, de elhárította a kérést.
Az utolsó, Wass Albertnek írt levelére kapott válaszzal zárul ez a fejezet.
Siemers Éva haláláig hűségesen őrizte (egyetlen) férje emlékét. 1991-ben hunyt el Hamburgban. 

5 1940-ben, hároméves korában elhunyt.

Éltető Marianne (Cike, Buba)

Erdély egyik legnagyobb erdőbirtokos családjában, az Éltető családban született 1898. április 30-án. Testvérei: Charlotte, Johanna. Első házasságát 1918-ban kötötte, amikor férjhez ment Godwin Brumowski-hoz, az Osztrák-Magyar Monarchia leghíresebb pilótájához. Három gyermekük született, Elza, Ingeborg és Annamari. Férje, a neves vadászrepülő, az I. világháború hőse, nem törődött a földbirtokokkal, egyetlen „szerelme" a repülés volt.
Tőle 193l-ben elvált, majd egy év múlva újra házasságot kötött.
Második férje Adolf Kaiser, erdőmérnök, a legnagyobb Éltető birtok felügyelője volt. Az erdélyi, szász származású második férjétől született meg negyedik gyermeke.6
Házasságai nem sikerültek igazán.
Bár tíz évvel idősebb volt Wass Albertnél, kapcsolatuk az első pillanattól igen mély rokonszenven alapult. Wass még gyermekként ismerte meg őt, és már ekkor csodálta a magabiztos, világlátott, érett, vonzó, erős természetű nőt, aki kitűnő vadász is volt egyben, gyakran férfiakat is megszégyenítő eredményeket ért el ezen a területen is.
A Wassok és az Éltetők birtokszomszédok is voltak, gyakran rendeztek közös vadászatokat. Trianon után a Wass család erdőbirtokainak nagy részét elkobozták, és ekkor az Éltető család szalárdi birtokán folytatódtak a vadászatok. Ezeken az alkalmakon érlelődött életük végéig tartó mély vonzódásuk, később barátsággá váló kapcsolatuk.
Buba számára Wass Albert jelentette 1945 után a reményt. Ő öntött bizakodást Buba lelkébe a Németországból, majd 1951 után Amerikából küldött levelein keresztül.7 Megrázó az a ragaszkodás, amely egymásnak küldött soraikból kiviláglik.
A sors különös kegye folytán, a hetvenes években Buba unokája, Ágnes (Csiga) és Wass Albert legkisebb fia, Endre Erdélyben összeismerkedtek, majd házasságot kötöttek. Mindkettőjük számára igazi boldogságot jelentett e két fiatal összekerülése.
Kapcsolatuk erősségét és barátságuk hűségét jelzi, hogy bár 1944 után személyesen soha többé nem találkoztak, levelezésük rendszeres és lefegyverzően őszinte maradt az utolsó pillanatig, Buba 1985-ben bekövetkezett haláláig. 

6. A kisfiút mindenki csak becenevén, Bombának hívta (közlő: Mara József).
7. A levelekben a megszólítás Cike, Cikécske.

Szeleczky Zita

1915. április 20-án született Budapesten.
A két világháború közötti Magyarország legismertebb és elismerten legszebb színésznője. A második világháború folyamán mindvégig kiállt a hivatalos magyar politika mellett. 1936-tól 41-ig a Nemzeti Színház tagja. 1945-ben elhagyta az országot. 1947-ben a Népbíróság távollétében „népellenes tevékenységért" 3 év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Ausztriai és olaszországi tartózkodás után 1948-tól 1962-ig Argentínában élt. 1951-ben megalapította az Argentínai Magyar Nemzeti Színházat. Az 1956-os forradalom hírére Kiáltványt adott ki a forradalom mellett a világ asszonyai számára. Évtizedeken keresztül járta a világ magyar településeit műsoros estjeivel. 1987-ben Ronald Reagan amerikai elnöktől magas kitüntetést kapott a szabadságért és demokráciáért végzett munkája elismerése­ként. 1993-ban a Legfelsőbb Bíróság felmentette az 1947-es koholt vádak alól, és teljes rehabilitációban részesítette. Még abban az évben Wass Alberttel együtt megkapták a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést.
Szeleczky Zita 1999. július 12-én hunyt el Budapesten. Temetésén hatalmas tömeg búcsúztatta, élő bizonyítékaként annak, hogy nemzetünk nem felejtette el őt.
Wass Alberttel szinte Amerikába érkezése első pillanatától kitűnő munkakapcsolatban volt. Levelezésükből kiviláglik, hogy milyen nagyra becsülték egymást, és azt a munkát is, melyet kezdetben külön-külön, később szorosan együttműködve végeztek az egyetemes magyar ügy szolgálatában.

Elizabeth McClain

Wass Albert második felesége. Skót származású, Wass mégis úgy jellemezte őt, mint aki „magyarabb volt a kinti magyarok legtöbbjénél".
Elvált asszonyként 1951-ben ismerkedett meg Wass Alberttel személyesen, az író családját befogadó McClain família tagjaként. 1952-ben házasságot kötöttek, és ezután ő nevelte az író négy fiát is.
Erős akaratú, hatalmas szorgalmú nő volt, aki kezdettől egyengette férje útját Amerikában. Minden adminisztrációs és szervezőmunkát igyekezett levenni az író válláról. Ö intézte az Amerikai Magyar Szépmíves Céh ügyeit, elkísérte Wass Albertet országjáró körútjaira is.
35 évi boldog házasság után, 1987-ben hunyt el a floridai Astor Parkban.
Elizabeth hűsége, kitartása nagy erőt adott az írónak azokban a kritikus években is, amikor úgy látta, hogy munkája gyümölcstelen. Hitt a magyar ügy igazában és győzelemre jutásában.
Tragikus, ám egyben kapcsolatuk intenzitását is jellemző az a tény, hogy Wass Albert életében mindössze egy levelet írt hozzá házasságkötésük után (személyes megismerkedésük előtt több levelet is váltottak), azt is akkor, amikor Bébe - így hívta mindenki - már nem élt.

  Levelemet vigyék a szelek, a csillagok és a napsugarak:
ó, bárhol vagy te drága, ó, én drágám...

 Most jöttem rá, hogy soha nem írtam Neked levelet az évek során, amelyeket együtt töltöttünk. Soha nem voltunk külön egymástól két-három napnál hosszabb ideig, és akkor is telefonon hívtuk egymást mindennap (persze csak öt után, mert akkor olcsóbb), hogy elmondjuk egymásnak: „szeretlek." Most, mikor elmentél egy másik világba, nem tudom, hogy melyik számot hívjam. Ezért írom ezt a levelet, hogy elmondjam Neked, hogy szeretlek. Az élet olyan rövid volt, s nem tudtam elégszer elmondani.
Rövid, de szép volt. Ahogy visszanézek, egyre több szépség tárulkozik fel. Igen, voltak bajok is, de kinek nincsenek? Kevés volt a pénz, el kellett halasztani terveinket. De együtt voltunk, és ez mindenért kárpótolt.
Szeretted volna látni Skóciát, ahonnan a családod eljött, és arról is álmodoztál, hogy még egyszer elmenjünk a hegyekbe jávorszarvasra vadászni. De a gyerekeknek ruha kellett, meg karácsonyi és születésnapi ajándékok. Az autót meg kellett javítani, a kölcsönöket visszafizetni, és más kiadások. Aztán a gyerekek megházasodtak, és nagymama lettél újra, meg újra, meg újra. Az unokák megházasodtak, és dédnagymama lettél, még több karácsonyi és születésnapi ajándékot kellett vásárolni... és hirtelen ráébredtünk, hogy megöregedtünk, túl öregek lettünk ahhoz, hogy hegyet másszunk és Skóciába látogassunk.
Tehát maradtunk itthon. Meleg otthonunk volt, sok kedves emlékkel megrakva az évek során. Mindenünk megvolt, amit csak akartunk: úszómedence, szúnyoghálós veranda, virágok, fák, egy darab vadon, ami azt az illúziót teremtette számunkra, mintha erdőben laktunk volna. Mindketten szerettük az erdőt.
Aztán, hirtelen elhagytál. Istenem, egyszerre csak egyedül lettem! A temetéseden két felnőtt unokánk kedvenc énekedet énekelte: az anyák esti imáját, és nekem könny szökött a szemembe, és csorogott az arcomon az ének alatt, és olyan kínosan éreztem magamat annyi ember előtt.
Aztán elment mindenki. Istenem, mennyire egyedül voltam! Buffy, az öreg ír szetter, Pluto, a fekete dán dog és Impy, a fekete macska voltak egyedül a társaságom. Mindennap virágot tettem a sírodra és Buffy-t magammal vittem, hogy megmutassam neki is, hogy hol nyugszol. Buffy körbeszimatolta a sírt és ezt mondta: „tévedsz, ő nincs itt!" És tudtam, hogy igaza van. Egész idő alatt tudtam én is. Mivel jelenlétedet éreztem otthon. A verandán és a virágoskertben. De kellett valaki, aki megerősítse az érzéseim igazát. És a jó öreg Buffy megtette.
Minden este naplemente körül kiültem a kerti székbe és néztem az erdőt Buffyval az oldalamon. És mindketten tudtuk, hogy itt vagy valahol körülöttünk. Aztán egy napon Buffy is itt hagyott. Még jobban egyedül maradtam, mint valaha. Azóta a macskához beszélek és a fekete dán doghoz, és velük ülök ki minden este a kerti padra, és nézzük az erdőt. És tudom, hogy Buffy már Veled van, az örök vadászmezőkön, amiről néha beszéltünk régebben. És ott van Moose és Totó is, és mindazok, akik már elmentek. És azt is tudom, hogy egy nap én is megérkezem Hozzád, drágám. És akkor ismét együtt leszünk...

---

Szabad Tér
Czegei Wass Foundation
2006