Wass Albert interjúfolyam 1.
Lukácsi Éva

XV. évfolyam, 16. (707.) szám, 2005. április 19.

A nemzet írója

Lukácsi Éva Amerikában élő lelkipásztor egy újévi fogadalomról, az irattár kincseiről, az utolsó mohikánokról és az együttélés szószólójáról.

Hogyan kezdett el Wass Albert írói munkásságával foglalkozni?

Isten útjai kifürkészhetetlenek. A 2004-es újévi "fogadalmam" az a terv volt, hogy disszertációmat lefordítom  magyarra, és folytatom a  kutatást egy izgalmas teológiai kérdésben. Ezt a tervet húzta keresztül egy januári találkozás Wass Albert családjával. És azóta nincs más, nincs fontosabb, és nincs megállás az úton, amelyen akkor elindultam. Nem a saját érdekemben kerestem fel az író fiait. Akkoriban jóhiszemű megbékélési tervet melengettem - a  Kráter Műhely Egyesület javára.  Amint azóta  kiderült, ez a közeledés nem valósulhat meg, míg meg nem tart bizonyos szabályokat a magyarországi könyvkiadás fő ágense.
Az első kép, amely a szemem elé tárult - ahogy egy asztal körül ült az író öt fia -, meghatározó lett számomra. Arra gondoltam: ezek mégiscsak szeretik az apjukat, ha ilyen odaadóan tanácskoznak a Czegei Wass Alapítvány erdélyi missziója ügyeiben! Az őszinte, nyílt beszélgetés során meggyőződtem arról, hogy Wass Albert "utóélete" nem a fiai ellenére és nem nélkülük folytatódik. Mivel addigra már elolvastam az író közel harminc művét, könnyű volt a döntés, hogy szívvel-lélekkel beálljak azok sorába, akik az író nevét és becsületét helyre kívánják állítani. Irodalmi és történelmi kutatásokba fogtam, írásaim jelentek meg, majd egy nagyszerű könyv felett bábáskodtam, amelynek egyik fejezetét is én írtam. Jelenleg megtisztelő feladatot végzek: Wass Albert életrajzi kéziratának összeállításában, Voltam című utolsó műve kiadásában veszek részt.

- Mindent tudunk már Wass Albertről, vagy még vannak fehér foltok az életében?

- Természetesen nagyon sokat tudunk Wass Albert életéről és műveiről, de nem mondhatjuk, hogy mindent. Ő maga mondta, hogy az élete nyitott könyv. Tehát a legfontosabb dolgokat megismerhetjük róla. Elindult egy jelentős folyamat azzal, hogy irodalomtudósok feldolgozzák írásait, és irodalomtörténészek nyilatkoznak Wass Albert műveiről. Azaz nem csupán az újságírók témája ezentúl Wass Albert.
Az írónak csodálatos hagyatéka van, amely még nem közismert. Ezt az olvasók számára folyamatosan tárja fel a családja, és ebből én is kiveszem a részemet. Minden évre jut egy új könyv, így élete és gazdag hagyatéka folyamatosan tárul föl. Kivételes helyzetben vagyok, gyűlnek a jegyzetfüzetekben a bizalmas és a közölhető feljegyzések, melyeket az író családjától és barátaitól kapok. A Czegei Wass Alapítvány irattárában rengeteg kincs maradt hátra. Minden kutatás alkalmával előkerülnek még kiadatlan kéziratok magyar és angol nyelven. Tucatnyi színmű, dráma, rádiójátékok, filmtervek. Rengeteg géppel írt kézirat, sőt kézzel írt naplók és régi, fakuló levelek. Ezek felbecsülhetetlen értékek az író emberségének, egy szebb és nemesebb világról vallott nézeteinek a megismerésében!

- Az amerikai magyarok mennyire ismerik Wass Albertet? Egyáltalán eljutnak-e könyvei - akár angol fordításban is - az ottani olvasókhoz?

- Az amerikai magyarok közül az idősebb nemzedékek jól ismerték Wass Albertet. Rengetegen találkoztak vele, hallották beszédeit és olvasták írásait. Bárkit szólítok meg az idős magyarok közül, szinte mindenki ismeri írásait. Azonban ez a nemzedék sajnos kezd kihalni. Az újonnan érkező magyarok szintén ismerik. Ők a 90-es években már olvashatták műveit Magyarországon és Erdélyben. Akik a 80-as évektől élnek Amerikában, kevésbé ismerik.
Amióta a Danubian Press - Wass Albert saját kiadója - 1989-ben megszűnt, azóta senki nem adta ki még az angol nyelvű műveit. Ezért nem közismert az amerikaiak között Wass Albert neve. Ha valaki a világhálón keres könyvet néphagyományainkról, legendákról, népmesékről, Erdély történelméről, az megtalálja Wass Albert nevét. A legnépszerűbb nagy internetes könyvterjesztő, az Amazon.com kiadó az író 13 művét forgalmazza. Amerikában tengernyi könyv jelenik meg, ezért nem lehet azt mondani, hogy általánosan ismerik az író műveit. Wass Albert elsősorban a magyaroké!

- Van-e Amerikában jó értelemben vett Wass-kultusz? Emlékház, múzeum, szobor stb.?

Azok a lelkipásztorok, akik ismerték és baráti kapcsolatban voltak vele, saját közösségükben megemlékeznek róla.  Minden magyar ünnepen elhangzanak versei, és felolvassák gondolatait. Vancouverben, Torontóban, New Yorkban, Los Angelesben még sokan  élnek olyanok, akik személyes  kapcsolatban álltak az íróval.  Barátai  időnként találkoznak Közép-Floridában. Hadd emeljem ki Vitéz Kiss Gábort, az idős csendőrt, aki minden héten találkozott az íróval, valamint Demeter Bélát, aki még Cégén, fiatalkorában megismerte. Ő még Wass Albert nagymamáját is ismerte! Fantasztikus ezekkel az utolsó mohikánokkal beszélgetni. Miamiban elevenen él az író emléke, ezért is Wass Albertről neveztük el könyvtárunkat. A gainsville-i városi könyvtárban több mint harminc kötetét őrzik, s ezt a környékbeli magyarok számon tartják. A Newbrunswicki Magyar Örökség
Házában gyűjtötték magyar és angol köteteit, most ezeket a Newbrunswicki Egyetemi Könyvtárban helyezték el. A ligonier-i református Bethlen Otthon irattárában hasonlóan sok írását, művét őrzik, ott többször megfordult az író.
Wass Albertet jelenleg is több irányból támadják. Politikai síkon elvetették a budapesti szoborállítás tervét. írói munkásságát pedig liberális értelmiségiek kezdték ki mind  Magyarországon,  mind  Erdélyben.  A jobboldal írója  Wass Albert, vagy nemzeti
gondolkodása miatt egyszerűen csak oda taszították?

- Wass Albert a nemzet írója. Nem volt semmiben kirívó a jobboldali beállítottsága. A legtöbb nemzeti érzésű magyar hozzá hasonlóan gondolkodott és gondolkodik ma is az emigrációban!   Természetesen   nem   beszélek  az  Amerikába   települt   kommunista   és kozmopolita érzelmű emberek nevében, mert azokról semmi jót nem mondhatok.

Sajnos mind a szélsőjobb, mind a baloldal nagy hibát követett el, amikor Wass Albertet a zászlajára tűzte. Elítélendő, hogy sokan vele takaróznak, vele akarják igazolni saját politikai felfogásukat. Azt nem várjuk, hogy mindenki jót mondjon róla. Jézusról sem mondtak jót a hivatalosak. Wass Albert Erdélyből indult és oda érkezett vissza. Voltak korszakok, amikor a személyes élmények és tapasztalatok uralták érzésvilágát, és ezt ki is fejezte írásaiban. Azonban a meghatározó gondolat kettős egységben mutatkozik. Egyrészt ő volt az egyik legbátrabb és legforradalmibb szószólója az erdélyi népcsoportok békés együttélésének és a kulturális örökségek megbecsülésének. Ez a megbékélési látomás kísérte végig hosszú útján, élete utolsó percéig. Másrészt az igazságosság, az egyenlő jogok biztosítása és az egymás kölcsönös tiszteletben tartásának elvét vallotta, és erről nem mondott le. Úgy gondolom, ez a kettősség hol feszültségben, hol a reménység egységében tartotta, amikor hazájára és szülőföldjére gondolt. Nem azt várjuk, hogy mindenki Wass Albert rajongója legyen, de az jogos kívánságunk, hogy szavait és tetteit ismerjék meg jól, és azután ítéljenek róla az emberek.

- Romániában továbbra is háborús bűnösként tartják nyilván Wass Albertet. Ön közeli barátja   a   Wass  családnak.  Tud-e  arról,   milyen  további   lépéseket terveznek  az  író rehabilitálására?

- Wass Albert fiai nem tétlenkednek. Mivel több kísérletük sikertelennek bizonyult, most egy hosszú távú rehabilitációs tervet dolgoznak ki. Erről még nem beszélhetek, időben közzétesszük majd. Abban bízunk, eredményes lesz!

Fábián Tibor

Wass Albert interjúfolyam 2.
Balázs Ildikó

XV. évfolyam, 17. (708.) szám, 2005. április 26.

Akinek Wass Albert több, mint olvasmány...

Balázs Ildikó főiskolai tanár a vasasszentgotthárdi gazdatisztről, az erdélyi útkeresésről, az olvasói magatartásokról és az író irodalomtudományi megítéléséről.

Miért jó Wass Albertet olvasni?

Nekem jó. Apai nagyanyám, Balázs Róza Szásznyíresen született, ez mintegy húsz kilométerre van  Cégétől  és Vasasszentgotthárdtól.  Gyerekkoromban  sokat  nyaraltam Nyíresen. Apám a szentgotthárdi Wass-uradalom gazdatisztje volt 1937-1938-ban. Utána elment a Regátba, Craiova mellé, ahol egy tagban hagyták a román földosztás után is a több ezer hektáros földeket. A Wass grófok 200 hektárra csökkentett uradalma  nem nyújtott megélhetést egy családos gazdatisztnek.

A birtokot akkoriban adósságok terhelték, az öreg gróf megadta magát a sorsnak. Erről a Sorsvállalás című elbeszélésben olvashatunk. Apám tisztelte a "fiatal gróf"-ot, mindig úgy emlegette, hogy a "gazdám" vagy "az író". Mindössze egy évvel volt fiatalabb Wass Albertnél, aki 1908-ban született.

Én akkor még sehol nem voltam, de ettől függetlenül, amikor az Esküvő Kátyuson papnéjának kiszólásait olvastam - Hagyd a nyavalyába, fiam! -, mintha apámat hallottam volna. Ez a humorosán rezignált hang ilyen módon személyessé vált számomra.

Mások a stílusát dicsérik, vannak, akik világlátását, ismét mások hazafiságát, istenhitét tartják példásnak. Wass Albert számomra több, mint olvasmány. Ráépült az életemre, olykor azon kapom magam, hogy ellopom a stílusát.

- Januárban Wass Albert-díjat kapott. Ezt azok kapják, akik az író életművének feltárásában és megismertetésében kiemelkedő szerepet vállalnak a maguk területén. Mióta foglalkoztatja Wass Albert?

- 1998-ban, amikor Wass Albert meghalt, magyart tanítottam egy sárospataki gimnáziumban, és egyszerűen közöltem az osztályommal a halálhírt. Magam sem tudtam sokat az íróról. Utána felolvasták a Magyar Rádióban az Üzenet haza című versét, jött apósom Értarcsáról, és elrendelte, hogy szerezzem meg neki a verset és az író minden fellelhető könyvét. A verset a rádió küldte meg. Patakon megtaláltam néhány regényét a városi könyvtárban. Ekkor kezdtem olvasni egyre-másra a műveit, miközben kortárs német irodalmat tanítottam az egri főiskolán.

- Jelenleg doktori disszertációján dolgozik, Wass Albert erdélyi írói korszakáról és műveiről. Miben különböznek ezek az írások az emigrációban létrejöttéktől?

- Erdélyben írt műveit részben az útkeresés, saját hangjának próbálgatása jellemzi, a Mire a fák megnőnek, A kastély árnyékában című regényeiben pedig már a magabiztos, kiforrott stílusú narrátor mesél. Különösek a meséskönyvei, egyiket még odahaza írta (Tavak könyve), a másikat már Németországban (Erdők könyve). Mintha az Erdélyben írott műveit több líraiság jellemezné.  Pilinszky János nevezte őt "veszélyes és kétes anyagú"  impresszionistának, akinél "emberek, városok és tájak tűnő hangulata él", s akinél "csak egy fontos: a pillanat, mikor minden múlandó értéket és értelmet kap, csak egy pillanatra, de ennek a pillanatnak az emléke - múlhatatlan". Ez a lebegés jellemző az erdélyi műveire.

Leginkább a Németországban írt A funtineli boszorkány különbözik a többi műtől, ez a legszebb írása. A német emigrációban írt verseiben magas hőfokon izzik a honvágy. A fizikai fájdalomként megélt szenvedés egy erőteljes hangú, különös képi anyagból építkező, magával ragadó lírikust szólaltatott meg a Bajor erdőben. Az amerikai emigrációban keletkezett művei letisztultabbak, kissé heroikusabbak, mint az Erdélyben írottak. A múlt ezekben fényesebbé válik, s a távolság sóvárgást olt e művekbe. Amerikában már szintetizál, összefoglalja mindazt, amin élete során munkálkodott.

Kutatásai során megírta a Wass Albert-életmű bibliográfiáját is...

- Kénytelen voltam elkészíteni egy bibliográfiát,  hogy tisztán  lássak a  művek keletkezése,   kiadása   dolgában.   Amikor   a   Debreceni   Egyetem   Irodalomtudományok Doktoriskolájában elkezdtem kutatásom dr. Márkus Béla segítségével, úgy tudtam, hogy Wass Albertről  keveset írtak. Tanárom azt javasolta,  hogy keressem  meg a  korabeli sajtóban a róla szóló cikkeket azokban az években, amikor megjelent egy-egy műve. Kiderült,  hogy  rengeteget írtak róla.  Csak a  Csaba  című  könyvről  mintegy harminc kritika, ismertetés jelent meg a korabeli sajtóban. A folyamatosan bővülő könyvészetet Turcsány Péter, a Kráter Műhely Egyesület elnöke feltette a honlapjukra - www.krater.hu -, tavaly pedig jelezte,  hogy szeretné  könyv alakban  kiadni. Tiltakoztam,  hogy még hiányos  az  anyag,   különösen   a   tengerentúli   korszakról   szóló   rész.   Ám  a  jelenlegi állapotban kiadott bibliográfia mégiscsak hasznos kézikönyv azok számára, akik az íróval foglalkoznak.

- Wass Albert írói munkássága megosztja a szakembereket. Míg egyik tábor az egyik legjobb magyar írónak tartja, addig a másik oldal gyengécskének, középszerűnek.  Mi okozza ezt a hatalmas ellentétet és különbséget a Wass-életmű megítélésében?

- Az író megítélésében valóban szélsőségesek a vélemények. Ha az olvasói magatartásokat vizsgáljuk, egy lelkes, szinte elragadtatott táborral találkozunk az egyik oldalon. Akik kedvezőtlen véleményüknek adnak hangot, azok leginkább szövegösszefüggésből kiragadott regényrészletekre való hivatkozással formálnak véleményt az író személyéről - kevésbé az írói magatartásáról. Tapasztalatom szerint ez utóbbiaknak nincs átfogó ismeretük a művekről, míg a rajongók igyekeznek minden sorát elolvasni. A műismeret mindenképpen fontos egy író művészi világáról való véleményalkotásban. Tény, hogy Wass Albert regényei nagy élményt jelentenek, mint ahogy Márkus Béla egy 1998. júniusi felmérést idézve megállapítja: "Erdélyben Jókai után és a Biblia előtt Wass Albert a legtöbbet olvasott szerző, őket követi Mikszáth és Móricz, Gárdonyi és Rejtő, Petőfi és Steel, majd Sütő András következik. Nincs semmit túlzás tehát azoknak a véleményében, akik Wass-kultuszt emlegetnek" (Márkus Béla: Hozsanna néked, Wass Albert? = Kortárs, 2005/3. 114).

A véleménykülönbség tehát az olvasói magatartásokból ered, hadd idézzek itt Vallasek Júlia kolozsvári irodalomtörténész tavaly Debrecenben megvédett disszertációjából: "A Wass-regények jellemábrázolása, cselekménybonyolítása kulturális toposzokon alapul. A tizenkilencedik század fordulójának (elsősorban magyar irodalmának) klasszikus realista, romantikus, esetenként naturalista műveiből veszi a mintát, azokra emlékeztet egyszerűbb és közérthetőbb formában, ezáltal tökéletesen illeszkedik a 'klasszikus ízlésű olvasó' elváráshorizontjába" (Vallasek Júlia: Elváltozott világ. Az erdélyi magyar irodalom 1940-1944 között. Debrecen: Kossuth Egyetemi, 2004. 147). Wass Albert tehát azoknak az olvasóknak nyújt nagy élményt, akik a hagyományos irodalom iránti igénnyel veszik le könyveit a polcról.

- A rendszerváltás óta fokozatosan sikerült az évtizedeken át elhallgatott írót megismertetni a  közönséggel.  De  úgy tűnik,  attól  még  mindig távol vagyunk, hogy tereket, utcákat, köztéri szobrokat kapjon Wass Albert, illetve bekerüljön a tankönyvekbe...

- E téren is van elmozdulás. Takaró Mihály például már tíz éve tanítja Wass Albertet a Károli   Gáspár Tudományegyetemen.   Míg  tananyag   lesz,   bizonyára  több   időnek  kell eltelnie. Feltehetőleg annyinak, amennyi időnek el kellett telnie, míg a német Gottfried Benn vagy a román Tudor Arghezi irodalmi megítélésében sem az volt már elsődleges, hogy Benn tábori orvos volt Hitler hadseregében, Arghezi  pedig jobboldali  nézeteket vallott. Másrészt a Párizsba emigrált román-zsidó Paul Celannak sem attól rendkívül szép és fájdalmas a Halálfúgája, hogy a holokausztról szól, hanem a művészi megformáltság teszi azzá, ahogyan parafrázist írt a haláltáborról a bibliai Énekek éneke mintájára. Mint ahogy Kertész Imre Sorstalanságának értékei is valahol a prágai német ajkú zsidó Franz Kafka regényvilágának folytatásában keresendők és nem az író származásában. Épp Ion Coja  román történészprofesszor vetette fel az író és mű kapcsolatának gondolatát a Funtineli  boszorkány  román  fordításának,  a   Lángá  scaunul  Domnului  bemutatójának alkalmával: "-nem rímel a két dolog, hogy egy háborús bűnös ilyen szép könyvet írjon. Ha mégis bebizonyosodik, hogy egy gyilkos írta ezt a könyvet, aki életeket oltott ki, akkor    azután    kimondottan    irodalomtörténeti,    alkotás-lélektani    szempontból    kell vizsgálódnunk, kiderítve: miként volt lehetséges, hogy Wass Albert megírja ezt a trilógiát, mely ellentmond azoknak a dokumentumoknak, melyek alapján halálra ítélték? [-] Miként lehetséges, hogy egy románellenes ember megírja ezt az ezer oldalt, amely arról tanúskodik, hogy igencsak ragaszkodott a román néphez, annak értékeihez [-], hogy szeme és füle volt hozzá, hogy megfigyelje azokat az embereket, akik itt éltek, akiket teljes mértékben megértett. [-] E könyv lefordítása és a román térségben való forgalmazása nagyon komolyan felveti majd a szerző és mű közötti viszony kérdését. Egyesek azt állítják: nem kell foglalkozni a szerzőkkel, csak a mű értékével. Én nem osztom ezt a véleményt. Azt hiszem, hogy a szerző személyisége, erkölcse, tisztessége kerül terítékre, amikor az alkotásával foglalkozunk (Máthé Eva: Wass Albert - románul: nem mindennapi könyvbemutató. = Romániai Magyar Szó. 2000. november 15).

Az intézményesüléshez általában tíz-tizenöt év kell. Ez még messze van, hiszen 2004 őszén védte meg Wass Albert pályaképéről írt disszertációját a marosvásárhelyi születésű Szücsné Harkó Enikő a budapesti ELTE-n, talán ettől számolhatunk. Korábban Pomogáts Béla ismertette Wass Albertet. Latrán Ibolya tanulmányai, Szakolczai Lajosnak a Wass-versekről szóló írása fontos előrelépést jelentenek a tárgyilagos irodalomtudományi megítélés terén. Bibliográfiai gyűjtésem során kevés objektíven értékelő munkával találkoztam. Márkus Béla fent idézett írása - mely bár két gyűjteményes kötet kritikájára szorítkozik - elfogulatlan, rendkívül adatgazdag értékelésként úttörőnek számít.

Nehéz egy író megítélésekor félretenni azt az érzelmi többletet, amelyet a mű vált ki az olvasóból. Wass Albertre nagyon sokan képesek ráhangolódni, sokan tekintik "sajátjuknak", s így óhatatlanul szubjektív kép kerekedik róla. Először a felsőoktatásban kellene tananyaggá válnia. A középiskolai tankönyvekbe Erdélyben biztos hamarosan bekerül, talán már van is ilyen alternatív tananyag. Magyarországon az érettségi előtti lázban a határon túli irodalomra csak esetlegesen kerül sor, tehát ez tanárfüggő. És mindaddig, amíg tananyag nem lesz, addig a szoborállítással, utcanévadással várnék.

Fábián Tibor

 Névjegy
Balázs Ildikó, Marosvásárhely, 1965. május 13.

Iskolák:
Alexandru Papiu Ilarian Líceum, filológia-történelem tagozat, Marosvásárhely, 1983.
Kolozsvári egyetem, magyar-német szak, 1985-1986.
Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen, magyar-német szak, 1988-1994.
Bálint György Újságíró-iskola, Debreceni Tagozat, 1995-1996.

Munkahelyek:
Árpád Vezér Gimnázium, Sárospatak
Eszterházy Károly Főiskola, Eger
Nyíregyházi Főiskola, Német Tanszék (főiskolai adjunktus)

Szakterület:
Wass Albert erdélyi korszaka
műfordítás: kortárs osztrák irodalom

Megjelent kötetek:
Greller, Christl: Törések: versek. Felsőmagyarország, 2002.
Sárospatak kocsmái (művelődéstörténet). Miskolc: Felsőmagyarország, 2003.
Wass Albert életmű-bibliográfia 1923-2003. Pomáz: Kráter, 2004.
Greller, Christl: A pillangólábú: elbeszélések. Felsőmagyarország

Wass Albert interjúfolyam 3.
Várady Béla

XV. évfolyam, 12. (713.) szám, 2005. május 31.

Wass Albert egy soviniszta koncepciós per áldozata

Dr. Várdy Béla amerikai egyetemi tanár a németországi Mókus szobáról, az amerikai emigráns politizálásról, a többségi nemzet kisebbségi komplexusairól és a betiltások figyelemfelkeltő hatásáról.

- Ön személyesen is ismerte Wass Albertet. Először Európában találkoztak.

- Valóban, de a köztünk lévő korkülönbség miatt nem kerültem vele közelebbi barátságba. Először 10-12 éves koromban találkoztam vele, amikor Vid fiát elhozta a bajorországi Passau város melletti Waldwerke menekülttáborba, ahol akkor egy nyolc évfolyamos magyar gimnázium működött. A katonai barakkban elhelyezett tanintézetben egy három teremből álló internátus is volt. Mivel a legfiatalabbak közé tartoztam, az úgynevezett Mókus szobába kerültem, mintegy 20-25 diáktársammal együtt. A szobát Pajor Elemér matematikatanárról neveztük el mókusnak, aki ennek a szobának volt az általunk nem nagyon kedvelt parancsnoka. A Mókus szobában kapott helyet Wass Vid is, a mellettem levő ágyban aludt. Az ágyak emeletesek voltak, de mi mindketten egy-egy alsó ágyban aludtunk. 1946 és 1950 között voltam a gimnázium diákja, de arra már nem emlékszem, hogy Vid hány évet töltött ott. Mivel 1951-ben apjával és három fiútestvérével együtt Amerikába vándorolt, úgy vélem, hogy ő is 1950-ig maradt Waldwerkében. Azután a gimnáziumot Niederaudorfba, Lindenbergbe, Bauschlottba, majd 1956-ban vagy 1957-ben a München melletti Burg Kastlba költöztették. Egyébként ez az egyetlen magyar gimnázium a Kárpát-medencén kívül.

- Emlékszik még, hol, milyen körülmények között találkozott először az íróval?

- Első emlékem Wass Albertről az, hogy Vid fiát a gimnáziumba hozta. Kis növésű fiúcska volt, nem nagyon szeretett tanulni, az iskola sem igen tetszett neki. Ottléte alatt minden csínyben benne volt. Mikor apja időnként meglátogatta, mindig volt valami Vid rovásán. Emiatt aztán az író időnként el is páholta a fiát. A köztünk lévő nagy korkülönbség miatt akkoriban kapcsolatom az íróval mindössze abból állt, hogy "Tiszteletem"-mel köszöntöttem őt. Arra is emlékszem, hogy közöttünk, kisdiákok között, sokkal nagyobb tekintélyt nyújtott grófi mivolta, mint az, hogy író is volt. Részemről persze ez az értékítélet azonnal megváltozott, amikor elkezdtem olvasni regényeit.

- Mit tud még a Wass család németországi tartózkodásáról?

- Wass Albert családi életébe semmiféle betekintésem sem volt. Az írón és Vid nevű fián kívül soha sem találkoztam a család többi tagjával. Úgy tudom, hogy négy évig a bajorországi Bleibachban,  1949 után pedig egészen  1951-ben történt kivándorlásukig Hamburgban laktak. Legjobb tudásom szerint Videt apján kívül soha nem látogatta meg a család egyik tagja sem Waldwerkében.  2000-ben felvettem a  kapcsolatot a Wass fiúkkal, akkor ugyanis bizonyos erdélyi személyek engem is megkértek, hogy tekintsem át a Wass Albert ellen felhozott vádakat. Akkor kerültem levelező kapcsolatba Gézával, Hubával és Endrével. Vid és Miklós sohasem kapcsolódott be ebbe az e-mail-levelezésbe. Abban az időben több angol és magyar nyelvű cikket írtam az író védelmében, ezek címei megtalálhatók Balázs Ildikó bibliográfiájában.

- A gimnáziumi látogatások során szóba jött Erdély?

- A waldwerkei vizitek alatt az én jelenlétemben ilyen ügyek soha fel sem merültek. Ott   csak   a   tanulásról,   illetve   nem-tanulásról,   valamint   az   utóbbival   kapcsolatos fenyítésekről volt szó. Erdély és a magyarság sorsa Wass Albert viszonylatában előttem csak akkor merült fel, amikor családunk 1952-ben a nagy magyar kolóniával rendelkező Cleveland  városába   került.  Clevelandben  akkor nagy  magyar kultúrélet és emigráns politizálás folyt, ebbe én is bekapcsolódtam. Egymás után születtek meg a fellegvárszerű, felszabadító, kisebbségvédő és egyéb politikai szervezetek, működésükbe Wass Albert is belefolyt, habár sohasem lakott Clevelandben.

- Amerikában már más körülmények között találkoztak-

- Wass Albert nagyon aktív volt az emigráns politikában. Az ötvenes, hatvanas és hetvenes évek folyamán gyakran megjelent Clevelandben amerikai feleségével. Egy nagy régi autóval járták az Egyesült Államok magyarlakta városnegyedeit. Miközben Wass Albert politikai előadásokat tartott, felesége árulta a könyveit. Ilyenkor én is váltottam vele néhány szót. Persze, a koromnál fogva, az ötvenes években még nem sok eredménnyel. Csak a hatvanas évek második felében - miután ledoktoráltam és egyetemi előadó lettem - fejlődött ez a viszony oda, hogy többé-kevésbé partnernek tekintsen. 1968-ban bízott meg azzal, hogy egy már meglévő angol nyelvű magyar történelemnek írjam meg a Trianon utáni folytatását. Meg is tettem, a könyv 1969 őszén meg is jelent History of the Hungárián Nation cím alatt, a Wass Albert által alapított Danubian Press kiadásában.

- Amerikában milyen gyakran találkoztak? Kikből állt az író baráti köre?

- 1957-ben Wass Albert Dél-Ohióból Floridába költözött, s így mintegy 1200 mérföldre (1900 kilométerre) kerültünk egymástól. 1970 után több levelet váltottunk, s néhányszor telefonon is beszéltünk. Utoljára a 80-as évek közepén, amikor a jeles régészprofesszor, László Gyula részére kértem tőle egy kézzel írt levelet. A távolság miatt baráti körét nem ismertem. Azt azonban tudom, hogy 1970-ben történt nyugdíjaztatása után elég sok politikailag aktív magyar meglátogatta őt floridai otthonában. Sajnos, én annyira el voltam foglalva a saját karrieremmel és családommal, hogy soha nem került sor ilyen találkozásra.

- Van olyan emléke Wass Albertről, amely manapság is gyakran eszébe jut?

Több is. Az egyik a fent említett könyvvel kapcsolatos. A másik pedig Wass Albert néhány regényének első olvasása a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején.
Akkoriban     annyira     át    voltunk     itatva     magyar     hazafisággal,     annyira     átéltük hazátlanságunkból  fakadó  nyomorunkat,  hogy amikor először elolvastam  az Adjátok vissza    hegyeimet!    és    az    Ember    az    országút    szélén    című    regényeit,    szinte végig könnyeztem az egészet.

Wass Albertet 1946-ban a román népbíróság halálra ítélte. A Ceausescu-rendszer Amerikában is ellenségének tartotta. Többször kérték kiadatását, majd merényletet is intéztek ellene. A 89 utáni román  hatalom nem hajlandó rehabilitálni. Történészként hogyan  látja,  milyen érdeke fűződik Romániának ahhoz,  hogy Wass Albert "háborús bűnös" maradjon?

Kétségtelen, hogy 1946-ban Wass Albert egy soviniszta román koncepciós per áldozata lett. Ha otthon marad, minden bizonnyal ki is végezték volna. Ennek oka pedig az, hogy Wass Albert mindig öntudatos erdélyi magyar hazafi volt, s megvolt a tehetsége ahhoz, hogy ennek a patriotizmusnak, illetve Trianon égbekiáltó igazságtalanságának hangot adjon írásaiban. Ez román szempontból nagyon veszélyes volt, mert Wass Albert népszerű,   könnyen   olvasható   és  emészthető   regényeket  írt.   Ezek  olyan   regények, amelyek hatással vannak az olvasó érzelmeire, és ezáltal erősítik a  magyar nemzeti érzést. Ha ugyanez német vagy francia viszonylatban történt volna, az uralkodó nemzet nem  sokat  törődött  volna  vele.   Azonban   az   igen   későn  fellépett  soviniszta   román nacionalizmus -  mely különösen a  magyarokkal szemben tele volt és van  különböző kisebbségi komplexusokkal - nem bírja el a magyar nemzettudat ilyen jellegű ábrázolását és terjesztését. Wass Albertnek tehát mennie kellett. Eltávolítására a legjobb mód az volt, ha ráfogják, hogy háborús bűnös. Ebben az esetben ugyanis még kivégzése után is betilthatják a  román  nacionalizmus szempontjából veszélyesnek ítélt műveit, éppúgy, amint a  németek teszik manapság  Hitler Mein Kampfjával.  Persze ez utóbbi teljesen különleges   eset.   Azonban   egy   érett   nemzetnek,   egy   komplexusok   néjküli   népnek általában nincs ilyen jellegű önvédelemre szüksége. Példa erre az Egyesült Államok, ahol ma is meg lehet venni Hitler Mein Kampfjának legújabb kiadását, még a zsidó negyedek könyvesboltjaiban is. Senki sem figyel fel rá, és senki sem látja szükségét az ilyen jellegű munkák betiltásának.   Mi  több:   mindenki  tudja,  hogy épp  a   betiltás  hívná  fel  rá  a figyelmet. Azt ugyanis már az Ószövetségből is tudjuk, hogy a tiltott gyümölcs mindig csábítóbb, mint a nem tiltott.

Wass Albert írói munkásságát sokan a politika felől közelítik meg. Amerikában hogyan vélekednek erről?

- Wass Albert írói munkásságának kétségtelenül van politikai vetülete. Az író ugyanis erősen   nemzeti   érzésű   ember  volt,   aki   nemzethitét  és   hagyományos   értékítéletét belevitte irodalmi műveibe. Csak ritkán öltött ez testet politikai irányregényben, amilyen az   Átoksori   kísértetek   és   az   Elvásik   a   veres   csillag.   Azonban   Wass   Albert   ezen regényekben is tartotta az irodalmi szintet. Az író halála után műveinek sikere nagy zűrzavart okozott anyaországi irodalmi berkekben. Az ottani "nagy nevek" ugyanis az 1990-es évekre már csak gúnnyal kezelték a hagyományos nemzeti érzést, amit nem neveltek   beléjük.   Hozzászoktak   az   érthetetlen   és   emészthetetlen   posztmodernista irodalmi  művekhez.  Wass Albert tömegsikere  hirtelen veszélyeztetni  kezdte  kiharcolt helyzetüket a  magyar irodalom  hierarchiájában.  Védekezésül  igyekeztek Wass Albert írásait lekezelni, őt pedig a románok nyomán náci háborús bűnösként beállítani. Ezért is akadályozták meg szobrának Budapesten tervezett felállítását.

- Ön szerint miben állt Wass Albert emberi nagysága? Mi az, amit legfőképpen tanulhatnak tőle tisztelői, olvasói?

- Wass Albertet nem ismertem olyan közelről, hogy erről véleményt mondhatnék. Azt azonban tudom, hogy mint író igen magasan áll a magyar irodalom berkeiben. Regényei könnyen érthető szép magyar nyelven íródtak, s nagy erővel sugározzák a hagyományos nemzeti és keresztény európai etikai értékeket. Ezek mind olyan jelenségek, amelyek nagyon ritkák a mai magyar irodalomban.  Ez a magyarázata annak, hogy míg Wass Albert regényei nagy népszerűségnek örvendenek, a legtöbb hivatalosan felmagasztalt mai   magyar   írónak   különböző   alapítványok   támogatásával   kell   megjelentetnie   az olvasóközönség nagy része számára érthetetlen regényeit és egyéb írásait.

 Fábián Tibor

 Dr. Várdy Béla egyetemi tanár, a pittsburghi Duquesne Egyetem és a szomszédos University of Pittsburgh történészprofesszora, az Amerikai Magyar Történelmi Társulat többszörös volt elnöke, a Magyar Történészek Nemzetközi Társulata és a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja. Mintegy másfél tucat könyv, hatszáz tanulmány és cikk szerzője.
Tudományos munkái főleg historiográfiai kérdésekkel, a magyar liberalizmus fejlődésével, a Habsburg Birodalom szellemiségével, a magyar középkor egyes epizódjaival, valamint az amerikai magyarság múltjával és jelenével foglalkoznak.
Jelenlegi    kutatási    területe:    magyar   rabszolgák  a szovjet Gulág kényszermunkatáboraiban.
Több mint két tucat nemzeti és nemzetközi kutatási és tanulmányi ösztöndíj nyertese.
Tudományos munkássága elismeréseként 1984-ben a Duquesne Egyetem Elnöki Nagydíjával, 1992-ben a magyarországi Berzsenyi-díjjal, 1996-ban a Magyar írószövetség tagságával, 1997-ben az Árpád Akadémia aranyérmével, 2001-ben a Magyar Köztársaság elnöke által adományozott érdemérem Tiszti Keresztjével tüntették ki.

Wass Albert interjúfolyam 4.
Szücsné Harkó Enikő

XV. évfolyam, 25. (716.) szám, 2005. június 21.

A honvágy: emlékezés a szépre

Szücsné Harkó Enikő - az első Wass Albert-monográfia szerzője - az író "hazatalált" szellemiségéről, a Wass fiúkról, a tudásról és az érzelmekről

- A közelmúltban Erdély több településén bemutatta Wass Albert írói pályaképe című kötetét. Hogyan fogadták önt és könyvét?

- Ha szűkszavúan válaszolnék, azt mondhatnám, hogy barátsággal.  Ha  kissé kiegészítem, a  barátság  mellé kívánkozik,  hogy érdeklődéssel, szeretettel, s mindez bennem igen jó érzéseket ébresztett.

- Könyvében az emigrációról szóló rész a leghosszabb. Miért?

- Wass Albert írói munkásságának a kiteljesülését én az emigrációs évekre teszem. Nem csupán esztétikai szempontból vélem teljesebbnek ezt az  időszakot,  hanem a megalkotott művek száma miatt is ez a terjedelmesebb.

- Magyarország száz legkedveltebb regénye között három Wass Albert-regény is található.    Ez    azt    bizonyítja,    hogy   az    író   végre    "hazatalált",    rengeteg    olvasó könyvespolcán "otthonra lelt". Ön is így látja?

- Sokan olvassák, sokan  kedvelik, néhányan rágalmazzák.  Ez, úgy gondolom, valóban azt jelenti, hogy hazatalált. Szellemisége a könyvei által "hazatért".

- Erdélyi származása segítette abban, hogy "értse" a Mezőségről elszármazott Wass Albert írásművészetét?

- Mindenképpen  meghatározó érzelmi  ráhangolódást jelent.  Ez a számbavétel esetében előnyös is lehet, de bizonyos mértékű elfogultságot is indukálhat.

- Korábban azt nyilatkozta, hogy doktori védésén jelent volt Wass Miklós is, aki önnel együtt izgulta végig a két órát. Ennyire jó a kapcsolata a Wass fiúkkal? Hogyan ismerte meg őket?

- Nem gondolnám, hogy abban a munkakapcsolatban, amely a Wass család és közöttem   kiépült,   lehetne   az   "ennyire jó"   minősítéssel   élni.   Én   egy   kutatómunkát kezdtem el, amelyhez nélkülözhetetlen volt a család segítsége.

Kissé nehezen, de eljutottam a hagyatékot kezelő Wass Gézához, aki internetes levelezés során válaszolt kérdéseimre. Például nagyon sok fényképet küldött a családi archívumból. Wass Endre pedig a hozzájárulásával segített a levéltárak anyagát kutatni. Azt megtiszteltetésnek éreztem, hogy Wass Miklós, más meghatározó személyiségek társaságában, részt vett a doktori védésemen. Ez ennek a súlyát is hivatott talán alátámasztani.

- Gondolom, az író fiait is meglepetésként érte, hogy apjuk, halála után, az egyik legolvasottabb magyar szerző lett a Kárpát-medencében. Hogyan élik meg az emberek rajongó szeretetét apjuk iránt?

- Úgy tapasztalom, hogy büszkék rá, s valóban az a benyomásom, hogy megtanulják azt az új élethelyzetet kezelni, hogy édesapjuk hírneve az ő hétköznapi életükre is kihatással van. (Posztumusz díjakat vesznek át, szoboravatásokon vesznek részt.)

Talán furcsa ilyet kérdezni, de miben változtatta meg Wass Albert az ön életét? Vannak dolgok, amiket művei olvasása után más szemmel néz?

Minden nehéz munka kihatással van az ember életére. Én kaptam egy feladatot, vállaltam egy munkát, és az amúgy is munkával terhelt hétköznapjaimban megpróbáltam ezen a területen is helytállni.  Közben persze gyarapodtam tudásban és érzelmekben. Megtanultam, hogy a honvágy valójában emlékezés a szépre, s ami szép, arra emlékezni jó. Anuca rádöbbentett ismételten, hogy nem panaszkodni kell, hanem dolgozni, s nem fáradtnak lenni, hanem küzdőnek. S abban is megerősödtem, hogy büszke legyek arra, hogy honnan származom, s büszkék legyenek a fiaim is erre.

-  Ön szerint elnyerte már méltó helyét Wass Albert a magyar irodalomban?

- Az irodalomtörténet még nem tisztázta Wass Albert helyét az irodalmi palettán. Ennek több oka van, ez a mulasztás pótolható, és nem meg- vagy elkerülhető. Ennek első lépése disszertációk, szakdolgozatok készítése, s egypár éven belül összeáll a kép. Ebből a munkából vállaltam én is egy mustármagnyit, de tudom, hogy vannak már újabb kutatói, készül a következő disszertáció is. És ez így van rendjén. Márai esetében is így volt. Wass esetében is így kell lennie.

 Fábián Tibor

Wass Albert interjúfolyam 5.
Adamikné Jászó Anna

XV. évfolyam, 35. (726.) szám, 2005. augusztus 30.

Az elhallgatás nagy úr

Dr. Adamikné dr. Jászó Anna nyelvész az ifjúkori lelkes olvasásról, az elmaradt találkozóról, a mérvadó írók hallgatásáról, a hivatalos kritika által futtatott könyvekről és a mesterkéltség kultuszáról. 

- Nagy Wass-rajongóként említette önt egyik ismerőse. Valóban az?

- Nagyon szeretem Wass Albert regényeit. Magyartanár létemre régebben sosem hallottam Wass Albertről, sem az egyetemen, sem utána. Nem tanították nekünk az Erdélyi Szépmíves Céh körül csoportosuló írókat sem, pedig ez az egyesülés éppoly nagy jelentőségű a magyar irodalomban, mint a Nyugat mozgalma. Wass Albert az alapító tagok között volt, részt vett a híres marosvécsi találkozókon. Meg kell jegyeznem, hogy néhány évvel ezelőtt az erdélyi magyartanárok sem tudtak róla sokat. Az elhallgatás rettenetes nagy úr, s ezt sokan tudják. Sokkal több az elhallgatott író, mint gondolnánk, de az idő előbb-utóbb igazságot oszt.
1986-87-ben Fulbright-professzorként tanítottam az Egyesült Államokban, akkor került a kezembe a Válogatott magyar népmesék Wass Albert szerkesztésében, de még akkor sem tudtam meg róla semmit. Akkor figyeltem fel rá, amikor itthon a kilencvenes évek második felében a riporterek kiteregették az állampolgársági kérelme körüli bonyodalmakat s a minisztériumi tisztviselők megalázó bánásmódját. Egy erdélyi származású tanár-riporter, Inámi Zsófia magyarázta el nekem a jelentőségét, a budai tanítóképzőben egy szép Wass Albert-műsort rendeztünk, s attól kezdve minden elérhető művét elolvastam. Wass Albert könyvei térítettek vissza az ifjúkori lelkes olvasáshoz, nem lehet letenni őket. Gyermekeim is lelkes olvasói lettek, még speciálkollégiumot is tartottam főiskolai hallgatóimnak Wass Albertről. Nem kellett a résztvevőket verbuválni, kiderült, hogy sok lelkes olvasója van a tanárképzősök között is.

Maradjunk még az Allamoknál.  Hogyan fogadták amerikai diákjai a magyar irodalmat?

Az USA-ban én olvasáslélektant és az olvasástanítási  módszerek történetét tanítottam,  ez  lényegében   pedagógiatörténet volt.  Tanítottam   magyar  irodalmat  és kultúrát is, de akkoriban  még  nem  ismertem Wass Albert műveit, csak a  mese- és mondagyűjteményét.   Amerikai   tanítványaim   nagyon   szerették  a   János  vitéz   prózai feldolgozását, ez a  mesék között szerepelt.  Meg  kell  mondanom,  hogy sok magyar regénynek van kitűnő angol fordítása, tanítványaim nagyon szerették Jókai, Mikszáth és Szabó Magda regényeit, s nem szabad kihagynom Móra Aranykoporsóját és Gárdonyi Láthatatlan emberét, ami hallatlanul modern regény, csak ezt a hivatalos kritikánk még nem tudja. Nemcsak Wass Albertet igyekeznek a perifériára szorítani. Hol van például Áprily? Dsida?

- Miért tartja fontosnak Wass Albert munkásságával foglalkozni?

-          Az egyik legnagyobb magyar regényírónak tartom, meg is tudom magyarázni, miért. Olvasótábora ösztönösen lelkesedik érte, mert az emberek érzik, hogy a mindenkit foglalkoztató sorskérdésekről  ír, a XX.  század  nagy - olykor a szőnyeg alá söpört - kérdéseiről: mi volt a két nagy háború célja, mi volt a nagy társadalmi átrendeződés oka, történelmi múltunk hogyan készítette elő a mát és a jövőt, mi lesz a magyarság, Európa és egyáltalán az egész emberiség jövője, miért vesztettük el Erdélyt?

Kis híján találkozott is Wass Alberttel...

A kilencvenes években többször voltam Amerikában, s 1998 májusában Orlandóban szerepeltem egy konferencián. Wass Albert lakhelye, Astor a közelben volt, időpontot kértem tőle. Meg volt beszélve a találkozó május 3-ára, de időközben meghalt. Házában voltam  ugyan,  találkoztam  özvegyével,   láttam  a  fészerajtón  a   merénylők golyóinak nyomait,  kaptam a  könyveiből, de vele  beszélni  már nem tudtam.  Az emigráns  lét keserűségét  viszont   mélyen   átéreztem.   Annak  ellenére, hogy   a   floridai   magyarok ismerték és szerették, nagyon egyedül lehetett, nagyon elszomoríthatta az anyaország mostoha bánásmódja, amit én végső soron soha nem értettem. Nem értettem, hogy az a költőnk, aki járt nála a kilencvenes évek elején, miért nem állt ki mellette, egyáltalán miért hallgattak és hallgatnak róla mérvadó nagy íróink. Nem volt egyetlen Petőfi sem, aki önzetlenül üdvözölte volna: olvastam, írótárs, olvastam művedet!

Két szakdolgozatot is íratott Wass Albertről főiskolai hallgatóival. Mely témákra összpontosított, és miért pont azokra?

Nyelvész vagyok, ezért Wass Albert írói nyelvével kapcsolatos témákat jelöltem meg. Az egyik hallgató regényeinek névadását dolgozta fel, a személyneveket és a helyneveket.  Az írói  névadás a stílus része, a  neveken  keresztül feltárul a  sokszínű erdélyi világ, érdekes dolgozat született. A másik tanítványom a hasonlatokat gyűjtötte ki és csoportosította.  Meglepő volt az a tragikus  kép, amely a  hasonlatok hátterében kibontakozott. Csak egyet említek: "Az a beszögezett ajtó olyan, mint a halott ember szája  a   ravatalon"   -   mondja  az  Adjátok vissza  a   hegyeimet főhőse.   Nemcsak az események tragikusak,  hanem  közvetve a   hasonlatokba  beleszőtt világ  is;  a  stílus felerősíti a tartalmat.

- Csalódásként élte meg, hogy A Nagy Könyv szavazáson egyetlen Wass Albert-kötet sem került a legnépszerűbb 12 kötet közé, vagy az is elégtétel, hogy három is bejutott a százas listára?

Nagyon örültem, hogy három könyve is bekerült az első százba, ez az emberek véleménye volt, nem a szervezőké, nem a nyilatkozóké. Sok nagynak tartott könyvet, a hivatalos kritika által futtatott művet előzött meg. A közvéleményt az első szavazás után már a televízió erősen befolyásolta: meg kellene vizsgálni, kik, milyen érdekeltségű és ízlésű emberek nyilatkoztak többségben. Én azon döbbentem meg leginkább, hogy ezen a szinten - amikor az igazi értékekről kellett volna beszélni - hányan igyekeztek előtérbe tolni Rejtő Jenőt, akinek könyveit én igen jó strandra való olvasmánynak tartom, de Móriczcal, Mórával, Maráival, Gárdonyival és a többi nagysággal hogyan lehet egy lapon említeni?   Azon   is   fel   vagyok   háborodva,   hogyan   került   be   a   Micimackó   az   első tizenkettőbe. Az egész Micimackó-kultusz túl van lihegve. Tegyük már mellé az Erdők könyvét vagy a Tavak könyvét! Vagy a nálunk nemigen ismert Múmin-sorozatot, esetleg a Narnia-krónikát (szerzője Tolkien jó barátja és kollégája volt, Charles Staple Lewis), hogy külföldön nagyon népszerű és jobb színvonalú műveket említsek.

Nyelvészként hogyan vélekedik Wass Albert írói nyelvéről? Sokan azt is felrótták neki bírálói közül, hogy túlságosan is egyszerű, közérthető nyelven ír.

- Az biztos, hogy Wass Albert nem posztmodern író. Nem kergeti az intertextualitást (régebbi   nevén: allúziót), nincsenek műveiben   többszörös   áttételeken   át   érthető utalások. Wass Albert klasszikus. Kívül és felül áll mindenféle csoportosuláson, divaton.

Létezik egy bizonyos ízlésterror is, de ennek nem kell feltétlenül behódolni. Divat, elmúlik. A tudományban is megfigyelhető a párhuzam: némelyek kijelentik, hogy mit szabad kutatni, milyen módszerrel és milyen nyelvezettel. Sokan megírnak egy érthető tanulmányt, utána "felülírják" valamiféle tolvajnyelven, hogy senki se értse. Ami a körükön kívül esik, támadják. Hihetetlen vehemenciával cikkeznek például a nyelvművelés ellen, szerintük a nyelvművelő nem tudós. Képtelenség. Ilyen környezetben, a mesterkéltség kultusza közepette nagyon nagy érdem, ha valaki természetesen, közérthetően ír.

Szerencsére szabadabb a világ, mint a pártállamban, s lehet publikálni meggyőződésünk szerint. A pártállamban Wass Albert sem jelenhetett meg, ma több kiadó is megjelenteti műveit.

Érdekes, hogy vannak manapság olyan írók - sőt ez a "trend" -, akik nem azért írnak, hogy olvassák, megértsék, befogadják őket, hogy reagáljanak, válaszoljanak gondolataikra, hanem maguknak írnak. Nem a kommunikációért. Szerintük az irodalom nem a kommunikációért van, hanem csak van, nem érdekes a valóság, a gondolat, a szöveg a szövegért él. Legyenek, de hagyják békén az embereket, s ne csodálkozzanak, hogy könyveik eladhatatlanok, s talán még a kritikusok sem olvassák őket. Én hiszek abban, hogy az emberek választ várnak a könyvektől, akár magánéleti, akár vallási, akár közéleti problémáikra, az életet akarják látni az irodalomban. S Wass Albert nagyon is az életről ír. Nem akármilyen életről. Az elhallgatott életről.

Regényeit nem lehet letenni. Miért? Mestere a történetmondásnak, mindegyik könyve egy izgalmas emberi sors. Mestere a jellemformálásnak: alakjai plasztikusak, akár a vitatkozó mókusról, akár a honalapító Buzátról, Nucáról, a kis román lányról, Tánczos Csuda Mózsiról, akár Dombi-Dombolov komisszár elvtárs úrról mesél nekünk. Mestere a tájleírásnak, mestere a nyelvnek, mindent tud a tragikumtól az iróniáig.

- Milyen sajátosságai vannak Wass Albert nyelvezetének?

- Visszatérve nyelvezetére, azt állapíthatjuk meg, hogy sajátos, csakis rá jellemző stílusa  van,  nagyon  erős  népi  gyökerekkel.  Ő  maga  írja,  hogy barangolással töltött minden  nyarat:   "Jártam  a  hegyeket,  Erdély-szerte.   Üldögéltem  éjszakákon  keresztül pásztorok tüze mellett, szénégetők kunyhója előtt, hegygerincek legelőin, bozontos, sötét sziklakatlanok mélyén s szívtam magamba  magányos hegyi emberek lassú, gonddal ejtett szavait."

Egyszer írtam egy hosszú tanulmányt a stílusáról, ebben a következő sajátosságokat soroltam fel: stílusát jellemzi a beszélt nyelv beemelése az irodalomba, a sajátos tájleírások, a jellegzetes hasonlatok, a csak rá jellemző szavak és kifejezések, archaizálás (történelmi regényeiben) és az erdélyiességek, transzszilvanizmusok. A beszélt nyelv követése több jellegzetességet foglal magában: jellemzők a rövid mondatos dialógusok, a szabálytalanul szerkesztett mondatok, hátravetett szerkezetekkel, mindenekfölött pedig a ritmikus próza, a prózaritmus felújítása jellemzi.

Nagy tekintélyű tudósok megállapították, hogy a mai irodalomban a prózaritmus kimúlt, ha fellelhető, akkor is csak a gondolatritmusból adódik, nem a metrumból. Ez bizony nem így van, Wass Albert szövegeiben újjászületett a prózaritmus. Természetesen a gondolatritmus is adja a szöveg lüktetését, a hátravetett szerkezetek is (tagmondat­egyenlőséget hoznak létre - ez gorgiászi alakzat, iszokolón), ám a hangsúlyos verselés szerint ütemezhető mondatvégek és mondatrészletek adják jórészt szövegeinek lüktetését. Persze nem versről van szó - az nem is volna a prózában ildomos -, hanem rejtett lüktetésről, olyanról, amilyen a népmesék prózaritmusa. Főleg a Kard és kaszában lehet ilyen ritmikus részeket találni. Még a bekezdései is olykor ritmikusan helyezkednek el, egyre hosszabbak a cicerói növekvő tagok elmélete szerint. Ilyen az Adjátok vissza a hegyeimet előhangja. Szándékosan használom az előhang kifejezést, mert olyan, mint egy költemény prózában.

- Mit tapasztal: továbbra is mereven elutasítja az úgynevezett irodalmi kánon Wass írói munkásságát, vagy lassacskán elnyeri méltó helyét a magyar irodalom nagyjai között?

- Remélem, hogy lassanként méltó helyére kerül. Elismert író volt a háború előtt, hiszen  Baumgarten-díjat kapott. Az akkori  hivatalos irodalom,  Babits Mihály mércéje elismerte. Talán ma is Babits Mihályok kellenének a klasszikusnak kijáró elismeréshez.

- Magyar nyelvi és irodalmi program alkotójaként, tankönyvek társszerzőjeként hogyan vélekedik arról, hogy Wass Alberttel még mindig nem találkozhatnak a diákok a magyar   tankönyvekben? Egyáltalán mi kell ahhoz, hogy valaki bekerülhessen a tankönyvekbe?

- Ahhoz, hogy valaki bekerülhessen a tankönyvekbe, egy olyan szerző szükséges, aki szem előtt tartja a gyerekek érdeklődését, érdekeit, vannak eszményei és eszméi, s reméli, hogy visszhangra talál. Visszhangra kell találni a tanítóságban és a tanárságban is, ami  nehéz,  nehezebb,  mint a  gyerekek megszólítása.  Én egy évtizeddel  ezelőtt pontosan azért kaptam magától Wass Alberttől engedélyt művei tankönyvi közlésére és idézésére, hogy eljusson az iskolába. Aki gyermekkorában megkedvel egy olvasmányt, az emlékezik rá felnőtt korában  is (ez történt a Nagy Könyv-szavazáson).  Felejthetetlen mesealakjai vannak - Szille, a kis tündér, a Tókirály, Öreg Csönd, a vitatkozó mókus, a neveletlen békasüvölvény -, jó volna, ha ezek is élnének a gyerekek lelkében, nemcsak a hedonista Micimackó. Nyelvtankönyveim példaanyagában sok idézet szerepel a Kard és kasza első kötetéből (az Édes anyanyelvünk tankönyvekről van szó).  Most egy olyan ábécéskönyvön dolgozom, mely Wass Albert meséire, mesealakjaira épül.

- Egyre többen kutatják Wass Albert életét, munkásságát. Ön szerint milyen fehér foltok vannak még, amelyekkel érdemes lenne foglalkozni?

- Sok tanulmány jelent meg, sok dokumentumot közöltek, már monográfia  is született. Nagyon részletesen fel kellene tárni az életét, pontosan azért, hogy tisztázzák

a vádak alól. Döbbenetes, hogy a román állam által kimondott halálos ítéletet még mindig nem semmisítették meg, holott a per koncepciós volt. Hazai elítélői is mereven ragaszkodnak ehhez az állásponthoz, ezért nem kaphatott szobrot Budapesten. Nem is olvassák, nem is ismerik, csak "hallották", "mondták", hogy ezt az embert nem szabad beengedni a nemzeti panteonba. Előítéletekről van szó, melyek számomra felfoghatatlanok. A retorikában az érvelési hibák között tanítják az "ad personam" érvelést, vagyis a személyeskedést. A politikai vitákban állandóan használják, a vitázó fél kifogy az érvekből, s rátér a személy támadására: igen, igen, megcsalta a feleségét, otthagyta a családját, gyanúsan gyarapodott a vagyona stb. stb. Az irodalmi kritikában is gyakori ez a fajta érvelés (ha szándékos, akkor manipuláció): rossz az illető költészete, mert erkölcstelen a magánélete. Minden magyartanár találkozik ezzel a problémával, s tizennégy éves gyermeteg tanítványait meg kell arról győznie, hogy Ady nagy költő, hiába mondanak rá otthon a jól értesült szülők mindenfélét. Pontosan ez a helyzet Wass Alberttel is, ráadásul a vádak nem igazak. A mentalitás viszont ijesztően azonos. Primitív vagy gonosz, mert manipuláció. Ide kívánkozik még egy emlékem. Egyetemista koromban az egyik csoporttársam - egy professzor lánya - azt mondta Tolsztoj regényeiről, hogy rosszak, mert egy gróf nem írhat jó könyvet. Halálosan komolyan mondta. Csak nem élnek még efféle előítéletek?

Egyszer amerikai katonák vették körül a Bajor-erdőben, amikor egy fatuskón A funtineli boszorkányt írta, pontosabban kopogtatta régi gépén. A kérdésre, ki ő, ezt válaszolta akkori legjobb angol tudása szerint: "I am the Hungárián Shakespeare." Wass Albert tréfának szánta a Shakespeare-rel való összehasonlítást, de tény, hogy sok igazság van benne: ugyanolyan gazdagon, könnyeden és színesen árad belőle a szó, mint az angol mesterből. És számára is a sorsok fontosak. Azt mondják, hogy valóban könnyen írt, életeleme, létszükséglete volt az írás. "Stílusa olyan természetes, mint a lélegzetvétel: a szelleme éppoly kevéssé nélkülözhető, mint a levegő" - írta róla Németh László. Ez a lényeg, minden más mellékes.

Fábián Tibor

Dr. Adamikné dr. Jászó Anna
A nyelvtudomány kandidátusa, főiskolai tanár, az ELTE TFK magyar nyelvtudományi tanszékének vezetője; előzőleg 23 évig a Budapesti Tanítóképző Főiskolán és 9 évig gimnáziumban tanított. Magyar-orosz-finnugor szakon végzett az ELTE-n.
Kutatási  területei:   magyar  nyelvészet,   anyanyelvi   tantárgy-pedagógia,   az olvasástanítás elmélete és gyakorlata.
1986-87-ben mint Fulbright-ösztöndíjas, 1990-91-ben mint vendégprofesszor az USA-ban egyetemeken tanított magyar kultúrát, olvasáspszichológiát és olvasástörténetet.
Főbb művei: (szerk. és társszerk.) A magyar nyelv könyve, 5. kiad., 1999; A magyar olvasástanítás története, 1990; Nyelvi elemzések kézikönyve, 2. kiad., 1999; az olvasás és a nyelvtan tanításáról szóló fejezetek Az anyanyelvi nevelés módszerei, 1995 c. főiskolai tankönyvben. Közel 200 cikket és tanulmányt publikált, sokat angol nyelven.
Alkotó szerkesztője az Integrált magyar nyelvi és irodalmi programnak, mely az 1-12. évf. számára összehangoltan és gondosan felépített szerkezetben tanítja az anyanyelvet és az irodalmat, s ebben az Ábécéskönyv és az Édes anyanyelvünk c. tankönyvek társszerzője.
1992-től szerkeszti a Magyartanítás c. folyóiratot, a Journal of Education for Teaching, a Magyar Nyelvőr szerkesztőbizottsági tagja, a Magyar Nyelvtudományi Társaság, az Anyanyelvápolók Szövetsége vezetőségi tagja, az MTA Magyar Nyelvi Bizottságának tagja.

Wass Albert interjúfolyam 6.
Wass Huba

XV. évfolyam, 37. (728.) szám, 2005. szeptember 13.

A népbíróság egy társadalmi osztály fölött ítélkezett 

Czegei Wass Huba dandártábornok "Papiról", az édesapját ért vádakról, a "tárca nélküli nagykövetekről" és a 800 éves családfáról

- Édesapjuk napjaink egyik legolvasottabb magyar írója.

- Természetesen büszkék vagyunk apánk sikerére. Azonban elszomorít, hogy ő nem érhette meg ezt a nyilvános elismerést, sőt hosszú éveken át elhallgatott íróként szentelte oda életét a magyar nemzetnek.

- Másrészt látniuk kell azt is, hogy sokan háborús bűnösnek, antiszemitának, jelentéktelen írónak bélyegzik Wass Albertet. Önök szerint miért?

- Wass Albert nem volt sem háborús bűnös, sem antiszemita. Az a "népbíróság", amely őt halálra ítélte és vele együtt több mint hatvan magyar földbirtokost elítélt, nem az akkor érvényes európai jog és igazságszolgáltatás szabályai szerint működött. Nem az egyének igazságát vizsgálták meg, hanem egy társadalmi osztály ellen hajtottak végre ítéletet.   A   román   kormánynak el kellene   magát   határolnia   az   akkori   igazságügyi rendszertől,  amely diszkriminatív volt,  és  nem  azokat érte  utol  a büntetés,  akik a legszörnyűbb és embertelen vétségeket követték el a háború alatt.

- Az antiszemitizmus vádjával szemben mi az álláspontja?

- Az antiszemitizmus kérdése a háborús bűnösséggel függ össze. E koholt vádat megelőzően semmilyen történelmi forrás nem szolgál bizonyítékkal arról, hogy apánk gyűlölte volna a zsidókat. Sőt, éppen az ellenkezőjéről vannak bizonyságok. Tudunk arról, hogy zsidókat segített a menekülésben, hogy a munkatábort elkerüljék. Olyan társadalmi körökben mozgott, amelyekbe a művészek és írók között sok tehetséges zsidó vallású is beletartozott. Családunk egyik barátja, apánk iskolatársa volt dr. Óváry Zoltán, aki egyike volt ezen zsidóknak Kolozsváron. A két világháború között Erdélyben a legtöbben olyan magyaroknak tekintették a zsidókat, akik történetesen zsinagógába jártak istentiszteletre. Nekem is voltak és vannak zsidó barátaim. Ez soha nem volt kérdés abban a családban, amelyben felnőttünk. Mindenkinek magánügye a vallása. Tehát a Wass Albert elleni vádaknak téves információ az alapja.

Azt pedig, hogy Papi fontos vagy jelentéktelen író, azt az olvasók fogják eldönteni. Az emberek véleménye megoszlik, de mi úgy érzékeljük, hogy a történelem azt fogja igazolni: Wass Albert jelentős író, a magyar nemzeti lélek szószólója.

- Milyen érzés volt azt látni, hallani, hogy Romániában állami közbelépésre lebontották a Wass-mellszobrokat, illetve Budapesten a városvezetés nem adott engedélyt a szoborállításhoz?

- Természetesen, ha valaki bűnös, nem érdemli meg a közösség tiszteletét és szobrát.   Azonban   az   bánt,   hogy   akiknek   ki   kellett  volna   vizsgálniuk  Wass  Albert bűnösségét,  azok eleve  nem  akartak  meggyőződni  az  ártatlanságáról.   Nem  akarták elhinni, hogy ő olyan ember volt, aki értékeket képviselt és elkötelezetten küzdött az egységért, a népek közötti megértésért. Másrészt a faji, nemzetiségi vagy vallási alapon való megkülönböztetést elítélte. Ha egy íróról van szó, minimum az írásait el kellett volna olvasni!

- Milyen további lépéseket terveznek édesapjuk rehabilitálása érdekében?

- A rehabilitálás nehezebbik útját választottuk, azt, amit Papi választott volna. Mivel nem csupán az ő ügyét akarjuk tisztázni, ezért nem megfelelő a rehabilitálás kifejezés, mert ez azt feltételezi,  hogy volt egy bűntény,  amit annak idején  elkövetett.  Az ő
egyetlen bűne az volt, hogy a családja bizonyos javakkal rendelkezett. A helyes szó ezért nem   a   rehabilitálás,   inkább   felmentés   a   vádak   alól.   Viszont   ő   a   felmentést   is visszautasítaná, ha a többiek ügyét nem tisztáznák, akiket ugyanaz a bűnös apparátus ítélt el  ártatlanul.   Mi  úgy látjuk,  hogy ami  rehabilitálásra  szorul,  az  maga  a  hamis igazságügyi rendszer, s ezt Romániának kell kidolgoznia. Lehet, hogy egy új törvényt kell beiktatniuk, nem tudom. Ez (Wass Albert elítélése - megj. FT) valójában politikai ügy volt, nem jogi ügy.

- Az RMDSZ tavalytól a román kormánykoalíció tagja. Markó Béla miniszterelnök-helyettes a Wass Albert-könyveket megjelentető Mentor Kiadó egyik tulajdonosa. Gondoltak arra, hogy az RMDSZ hathatósabb segítségét kérik az ügyben?

- Bizonyos, hogy az RMDSZ-nek lesz elég dolga, meg kell oldania egy sereg fontos ügyet, amelyek elsőbbséget élveznek. De úgy gondoljuk, hogy az ő érdekük is, hogy megismertessék román szövetséges partnereiket a valóságos tényekkel. Maga a szándék nem  rossz, sőt morális alapja van,  ha egy törvényt létrehoznak a  háborús bűnösök tiszteletének a megakadályozására. Tehát nem a törvényt kell hatályon kívül helyezni. A kérdés az csupán, milyen kritériumok alapján minősül valaki háborús bűnösnek. Ennek a felderítésére felül kellene vizsgálni az egész eljárást. Akkor kiderülne, hogy bizonyítékok híján ítélték el a vádlottakat, akik ellen olyan megfenyített emberek tanúskodtak, akik nem tudták pontosan, hogy mi történt, csak elmondták, amit másoktól hallottak. Amikor az Egyesült Államok igazságügyi minisztériuma kivizsgálta a pert - 1980 és 1987 között - a   bírósági   eljárás   teljes   dokumentációja   alapján,   amelyet   a   román   kormány   a rendelkezésükre  bocsátott,  a  végkifejlet az  lett,  hogy elvetették az  ügyet,  mert a bűnösségre semmi bizonyítékot nem találtak. Ha bármit találtak volna, Papit deportálták volna Romániába, hogy végrehajtsák az ítéletet.

- Miután kikerültek a családi házból, hogyan alakult az önök élete?

- Magamról elmondhatom, hogy gyermekkoromban - még a bujdosásunk éveiben, Bajorországban - eldöntöttem, hogy katona leszek és a kommunizmus ellen harcolok. Ebben apám túlságosan nem bátorított. Inkább azt szerette volna, ha én is költő vagy író leszek,   mert   erre   volt   némi   tehetségem   ifjúkoromban.   Így   bizonyos   értelemben magamnak kellett kiépítenem a karriert, amelyre készültem. A testvéreim nevében is elmondhatom, hogy mindnyájan becsülettel megküzdöttünk azért, hogy elérjük mindazt tanulmányainkban és a munkánkban, amit szerettünk volna.

Azokban az években, amikor felcseperedtünk, apánkat nagyon lekötötték az írásai. Az azonban szívügye volt, hogy úgy neveljen bennünket, hogy magyarként jól helyt álljunk az amerikai társadalomban. Úgy hívott minket, hogy mi vagyunk a "tárca nélküli nagykövetek". Apánk meg volt velünk elégedve. Különösen én elmondhatom ezt: élete utolsó szakaszában büszkeséggel töltötte el, hogy az amerikai hadseregben értékes munkát végeztem. Történetesen engem neveztek ki a NATO katonai központjába a hagyományos fegyverek ellenőrző osztályára, ahol a hidegháború végét jelentő tárgyalások lezajlottak, 1989-90-ben. A NATO főtitkárának irodájában dolgoztam, amikor az első magyar delegátusok megérkeztek Brüsszelbe. Ez szerény, de döntő fontosságú dolog volt abban az időben.

- Gyermekkorukban mesélt önöknek Erdélyről az édesapjuk?

- Nagyon sokszor. Legtöbbször az étkezések alatt az asztalnál, ami nálunk a családban "szent idő" volt. Mivel mostohaanyánk és mostohatestvéreink amerikaiak voltak, ezek a mesélések angolul folytak.

- Melyik Wass Albert-mű az, amely a legtöbbet mondja önnek, önöknek?

- Természetesen azok a mesék, amelyeket nekünk mondott el először apánk. A gyermektörténetek, melyeket tőle hallottunk, s mindegyikben valamilyen fontos erkölcsi üzenet van elrejtve. Azokat a regényeit jól ismerjük, amelyek angol fordításban is elkészültek. Vid, aki gyermekkorában magyar iskolába járt, és Endre, akinek lehetősége volt magyar nyelvű társaságban forgolódni, olvasta apánk legtöbb könyvét. Azt hiszem, hozzám legközelebb az Adjátok vissza a hegyeimet című regénye áll. Magam elé tudom képzelni Papit, amint a bajor erdőkben írta annak idején, és elmondta azokat a vészterhes történelmi változásokat, amelyeket ő is átélt.

-          Gondoltak arra, hogy valamikor rövidebb-hosszabb időre hazatérnek Erdélybe vagy
Magyarországra?

-          Hogyne, Papival is beszéltünk erről. Már csak kevesen vagyunk annak az ősi nagy családnak a leszármazottai, akik több mint 800 évre vezethetik vissza a családfájukat, s ennek a tudata nem hagy hidegen, és befolyásolja gondolatainkat. Azonban az a realitás, hogy Amerikában dolgozva többet tehetek az Erdélyben élő magyarokért, és időnként meglátogatom őket. Testvéreim ugyanezt teszik. Minden évben, ha tehetjük, hazatérünk egy rövid időre. Endre öcsénk évente kétszer is, a nyári vakációt az egész családjával otthon, Erdélyben tölti. Ma már internetes világban élünk. Az alapítványunk segítségével "virtuálisan" jelen lehetünk és erőt mutathatunk abban, hogy az ott élő magyarok életét szebbé tegyük.

 Fordította: Lukácsi Éva
Kérdezett: Fábián Tibor

Wass Albert interjúfolyam 7.
Vekov Károly

XV. évfolyam, 40. (731.) szám, 2005. október 4.

"Itt az ideje, hogy a történelmet újraírjuk"

 Vekov Károly történész szerint a Wassoké volt az első politikai kirakatper Romániában

Ön történészszemmel vizsgálta a Wass Albertet elítélő népbírósági eljárást. Miért volt szálka a két Wass az Erdélybe visszatérő román közigazgatás szemében?

Valószínűleg már a könyvei sem tetszettek. Gondolok itt a Jönnek című művére, amely az 1940-es őszi bevonulást és az azt megelőző időszakot mutatta be. Nem tetszett nyilvánvalóan az alapállás, hogy a Wassok nemzetiségi szempontból kisebbségben voltak a saját birtokukon, a magyarság  képviselői néhány tucatot tettek ki a faluban.  Nem tetszhetett az sem, hogy örömmel fogadta a második bécsi döntést. Nem tetszhetett, hogy a visszavonuló magyar és német csapatokat segítették, sőt a tanúk állítása szerint ténylegesen harcoltak is a szovjet és a román csapatok ellen. Nem tetszhetett az sem, hogy Wass Albert szerepet vállalt a német-olasz tiszti bizottság tevékenységében is, mint magyar  összekötő   tiszt.   És   hát   ugye   a   népbíróság   nem   előlegezte   meg   a  jövő eseményeit, azt majd mások próbálják megtenni azzal, hogy a távollétében hozott ítélet után is űzött vad volt, céltáblája mindenféle próbálkozásoknak, beleértve azt is, hogy végezzenek vele.

- Sikerült rekonstruálnia az eseményeket, amelyek alapján vádolják a Wassokat?

- Jártam Cégén és Szentgotthárdon is. Ismerek egy riportot, amely az ottaniakról szól. De ez egy külön szakasz lesz, amikor megpróbálok még - ma már csak románoktól lehet - érdeklődni, de mindenképpen ez is érdekes adalék lesz. Egy teljesen más típusú forrást használtam: csakis - nyilván nem objektív - egykori tanúvallomásokat, amelyek alapján elítélték őket. Tehát nem vetettem ezt össze semmi mással. Sok összevetési lehetőség egyébként sincs,  hiszen a  kortársak közül  majdnem senki sem él már. Az egykori Wass birtokokon élők azért emlékeznek még a történésekre, a grófokra. Ez mint családi  hagyomány  létezik,  de  már másodlagos jelenség,  és ezt történészként  nem tudtam  használni.  Maradt tehát az egyedüli  lehetőség,  megpróbáltam és sikerült is kivájnom ezt az anyagot: Kolozsváron az állami levéltárban csak töredékesen van meg, a román titkosszolgálat levéltárából viszont sikerült megszereznem a teljes anyagot, illetve tanulmányozhattam. Tehát valójában az egykori kortársak, az események kortársainak a véleményét elemezve, összeillesztve, megrostálva próbáltam rekonstruálni, mi is történt 1940 őszén.

A közelmúltban voltak próbálkozások az író rehabilitálására. A folyamat körülbelül egy éve megakadt. Hogyan tovább? Milyen próbálkozások lesznek még?

Egy pontosítást engedjen meg. Az író rehabilitálását említette. És ezt nemrég egy magyarországi  cikkben  is  hasonlóképpen fogalmazták.  Szerintem  az  írót nincs  miért rehabilitálni. Az író nem vétkes, mert az író írt, és egy jó íróról van szó. Vagy legalábbis az egyik legjobb erdélyi magyar íróról és magyar íróról egyáltalán. Talán a személyről magáról lehetne valami hasonlót mondani, de lényegében ott sem lehet a rehabilitálás szót használni, legfeljebb képletesen, metaforikusán. A rehabilitálás azt jelenti, valakit bűnösnek tartok, de felmentem ez alól a  bűn alól, vagy eltekintek a  bűnösségétől. Tanulmányommal és az általam írott cikkekkel, az oknyomozó történész eszközeivel és nagyon kemény kritikával az eseményeket próbáltam helyrerakni, hogy mi hogyan és miként történt. És legnagyobb csodálkozásomra ennek a végeredménye az volt: Wass Albert nem  bűnös.  Legalábbis azoknak a tanúvallomásoknak az alapján, amiket én láttam. Ez pedig a teljes peranyag. Ennek alapján az ember nem érti, hogyan ítélhették halálra. Ugyanis eredetileg ugye háborús bűnösként, illetve felbujtásban marasztalták el, és az édesapját is. Miközben a kettejük szerepe egyáltalán nincs tisztázva az események alakulásában. Ami a család próbálkozását illeti, arról annyit, hogy Kincses Előd elvállalta a   család   kérésére  a   perújrafelvétel  elindítását.   Újabb  bizonyítékokra   lenne  szükség ahhoz, hogy teljes sikerrel lehessen a perújrafelvételt kezdeményezni. Szerintem az, amit eddig írtam, bőven elég lenne, lehetne egy pártatlan bíróság számára.

- Úgy tűnik, a román hatalom a végsőkig ragaszkodik Wass Albert háborús bűnösségéhez. Sőt, egyes vélemények szerint egyfajta egyensúlyt akarnak felmutatni az ő felhasználásával, hogy elmondhassák: "íme, nektek is megvan a magatok háborús bűnöse". Mert ott van ugye Antonescu, akit ha akarnák, sem tudnának fehérre mosni...

- Kétségtelen, hogy ez a törekvés is tetten érhető. Ez, aminek tanúi vagyunk, egy szimmetrikus média- és valószínűleg nemcsak médiaeljárás: Antonescu ellenlábasaként fel  kell  mutatni egy magyar fasisztát.  A tetejében teljesen  nyilvánvaló,  hogy Wass Albertet nem lehet, és nincs is alapja annak, hogy őt fasisztának tartsuk. Sem a média, sem sokan azok közül, akik megnyilatkoznak ebben a témában, nem akarják tudomásul venni azt, amit a Legfelsőbb Bíróság, illetve a Legfőbb Ügyészség már kimondott, hogy: Wass Albert a mai törvények szerint nem háborús bűnös. Változatlanul ezt szajkózza a sajtó  -  már a  sajtó  azon  része,  amely ebben  élvezetét  leli.   Lényegében  azonban kimondták, hogy nem háborús bűnös. Az egyedüli vád, ami még talpon áll Wass Alberttel szemben, az, hogy felbujtója lett volna a  magyar honvédeknek, hogy azzal a  négy emberrel végezzenek. Viszont ez sincs bizonyítva. Akkor pedig nem érti az ember, hogy miért nem teszik meg ezt a lépést. Feltehetően egyes köröknek érdekükben áll az, hogy Wass Albert ne lehessen teljes értékű szereplője a magyar identitástudatnak, hanem lehessen olyan szégyenfoltot rákenni erre a névre, hogy ezáltal megfosszanak bennünket műveinek szellemiségétől és mindattól, amit ő hangoztatott és képviselt, megjelenített a műveiben, addig is, amíg itthon volt, és azután is, hogy elment Erdélyből.

- Tudomása szerint román történészek végeztek-e kutatásokat a Wass-ügyben? Vagy pedig ez is amolyan tabutéma, mint Trianon és a dák-római kontinuitás?

- Örökké azt ismételgetem, most már évek óta: eljött az ideje annak, hogy a történelmet újraírjuk, újraírják azok, akiknek ez a feladata. Magam középko-rászként nyúltam ehhez a témához, de csak azért, mert erre mód és alkalom adódott. Sajnos nem tudok olyan román történészt, aki ezzel foglalkozna. Másfél hónappal ezelőtt tartottam Bukarestben a Jelenkori Történelmi Intézetben egy előadást Wass Albertről, románul román közönségnek. Nem voltak nagyon sokan, a sajtó sem volt sajnos ott, hogy legalább megírhatta volna: létezik ma már egy másik vélemény. Az is igaz viszont, hogy a Wass Albert-i műhöz néha magyar nyelvismeret is szükséges, ilyen román történész pedig sajnos mind kevesebb van. Ennek a román történetírás látja kárát. Egy csomó kérdésnek nincs kutatója. Pillanatnyilag helyben topogunk. Nem beszélve arról, hogy néha levéltári gondok is vannak. Magam is kivételezettként jutottam hozzá ezekhez az anyagokhoz. Hadd mondjam el, hogy ez volt az első kirakatper és politikai jellegű kirakatper Romániában. Egy bukaresti fiatal kolléga derítette ki, hogy az ottani népbírósági per során is történtek ugyanilyen bakik, illetve tudatos leszámolások egyes személyekkel, habár ők sem voltak vétkesek. Tehát itt egy általánosabb jelenség is van, amelynek része a kolozsvári népbíróság. Nemcsak arra ment ki a játék, hogy a magyar közösségből mutassanak fel bűnösöket, hanem ugyanez megtörtént a román politikai élet szereplőivel is.

- A Wass Albert-ügyben milyen lépéseket tervez a közeljövőben?

- Folytatom a kutatást, sikerült még néhány érdekes adatot találnom a budapesti levéltárakban. De tegyük hozzá, én nem vagyok ténylegesen Wass Albert-kutató. Csak kötelességemnek éreztem ezt a témát is megpróbálni, ha már láttam, mennyire igaztalan a róla kialakított kép, és próbálom a dolgokat helyretenni. De gondolom, lesznek mások, akik ezt folytatni fogják.

- Sokat árthat az ügynek, hogy Magyarország mellett Erdélyben is sok irodalomkritikus, író, újságíró kicsinyes irigységből, rosszindulatból stb. negatívan állítja be Wass Albert személyét, és mondhatni: a román álláspontot szajkózza - magyarul.

- Itt van egy rutinszerű alapállás, hogy ki mit sajátított el, vagy mit vertek a fejébe valamikor valakik. Ezért mondom, eljött az ideje annak, hogy újragondoljuk a dolgokat és a történéseket. És ne a negyven, ötven évvel ezelőtti osztályharcos, akár magyarellenes, akár sovén alapállásból fogalmazzuk meg a véleményünket. Annak az időnek is el kell jönnie, hogy az emberek ne annak az alapján döntsenek valakinek a személyéről, vagy mondjanak ítéletet róla, hogy mennyire foglalkoztatja a társadalom egy részét, vagy mennyire olvasott, mert vannak ilyen irigykedő, "csak azért sem olvasom el" állásfoglalók. Akik szerint, ha annyian olvassák, akkor ez egy divat, ő meg egy magyar nacionalista. Amúgy is könnyen bánunk ezzel a kifejezéssel, és nagyon nagy előszeretettel aggatjuk olyanokra, akik csak egyszerűen ragaszkodtak a saját népükhöz, nemzetükhöz. Az az érzésem, hogy Wass Albert esetében is ez az internacionalista, a nemzetit lekicsinylő álláspont az, amely ezt az elég széles körben elterjedt véleményt ismételgeti, de nem próbálja a jelenséget egyrészt a korban elhelyezni, másrészt nem próbálja valóban beleásni magát abba a valóban impozáns életműbe, abba a szellemiségbe, abba az értékrendbe, amelyben Wass Albert élt és alkotott. Meg kell újulnia a történetírásnak, mert itt számos olyan fehér folt van a történelmünkben, az erdélyi magyarság történelmében, mely eseményeket ha nem ismer valaki, akkor nyilvánvaló, hogy torz véleményt fog alkotni a korszakról. Holott csak a korszak egészének ismeretében lehet azt ténylegesen megérteni és elhelyezni a maga igaz helyén.

Fábián Tibor

 
Wass Albert interjúfolyam 8.
Káli Király István

XV. évfolyam, 42. (733.) szám, 2005. október 18.

Mentor: közel félmillió Wass Albert-kötet

Káli Király István könyvkiadó a holtmarosi találkozóról, az értő emberekről és a kiadási jog rendeződéséről

Hány ezer Wass Albert-kötetet adtak ki eddig?

29 kötetet, több mint 440 000 példányban.

- A szám önmagáért beszél. Ezzel, gondolom, kétségtelenül és magasan elsők az erdélyi magyar könyveladást tekintve.

Így van. Természetesen ez annak is köszönhető, hogy az említett példányszám jó részét  sikerült  a   konkurencia   erős   kirekesztő  szándéka   ellenére   Magyarországon   is értékesítenünk.

Kissé tapintatlan a kérdés, ne vegye rossz néven: hol lenne most a Mentor Wass Albert nélkül?

- Helyileg ugyanitt, lehetőségeit tekintve szinte sehol, vergődne a túlélésért, mint számtalan erdélyi szakma- és sorstársunk.

- Hogyan és mikor kezdtek el Wass Albert könyveinek kiadásával foglalkozni?

- 1996 augusztusában megkerestek Wass Albert fiai azzal a kérdéssel, hogy elvállalnánk-e a Kard és kasza erdélyi kiadását. Holtmaroson találkoztunk, ott mondtam ki az örömteli igent, azzal a feltétellel, hogy a szerzőtől erre írásbeli meghatalmazást kapunk. Szeptember közepén érkezett meg Wass Albert felkérése, decemberre kész volt a könyv. Wass Albert külön megköszönte nekünk a gyors és pontos munkát. 1997-ben még 2 könyvét adtuk ki - Farkasverem, Adjátok vissza a hegyeimet! -, majd 1998-ban, már a szerző sajnálatos halála után, megkötöttük a szerződést a teljes életmű kiadására a Czegei Wass Alapítvánnyal.

Mi az, ami Önt, a könyvkiadót "megfogta" Wass Albert könyveiben?

Az a közvetlen, bensőséges hang, amellyel alulról, felülről, kívülről, belülről láttatni képes a világot, az általa megélteket vagy elképzelteket.

- Sok fiatal író nyeglén, lenézően nyilatkozik Wass Albert írói munkásságáról. Mások pedig a "jobboldal írójának" skatulyázták be Wasst. Erről mi a véleménye?

- Senki nem állítja, hogy minden idők legjobb írója. Minden megítélés - irodalmi művekről  lévén szó  -, személyes ízlés kérdése.  A nagyobb baj  az,  hogy olyanok is becsmérlőén szólnak róla, akik egyetlen sorát nem olvasták, vagy nem azt, amitől lehet, hogy különb más alkotóknál. Az "új időkben" sokáig ismeretlen, sőt névtelen volt. Amíg értő emberek fel nem mérik az életmű nagyságát, addig szinte jelentőség nélküli, hogy ki, milyen divat, irányzat, nézőpont szerint  hogyan ítélkezik róla, az alkotóról, az íróról.Népszerűsége most a csúcson van.  És ez időnként mindennél és mindenkinél többet mond. Ami a kérdés második részét illeti, nem igazán értem. Az író író, nem politikus. Magánemberként    lehet   az,    meg    is    nyilatkozhat,    hangot   adhat   az    ilyen-olyan ideológiáknak. Wass Albert arisztokrataként lehetett jobboldali (bár ez sem volt jellemző minden arisztokratára). De íróként másról tett tanúbizonyságot: kevesen érezték úgy az egyszerű ember lelkületét, mint ő, kevesen is tudták úgy visszaadni azt, mint ő. Hogy időnként az ábrázolásaiba beleszórt egy kis idill-fűszert, azért én nem kárhoztatnám őt. Akit szeretünk, másokkal  is meg akarjuk szerettetni.  Hogy magyar érzelmű volt egy olyan világban, amely már gyerekkorában ellenségnek tekintette, ezt is természetesnek tartom. Az ő korában még szó sem volt Európai Unióról meg hasonlókról. Ha valaki attól jobboldali, hogy szereti azokat, akikhez tartozónak vallja magát, akkor Wass Albert is az volt. De ehhez az is kellene, hogy felfedezzük benne a ma oly divatos kizárólagosságra való törekvést. Ha az életművét a maga teljességében olvasva ez valakinek sikerül, akkor bármi ráfogható lenne. De nem hiszem, hogy sikerül.

- A Mentor mellett a magyarországi Kráter Kiadó ad még ki Wass-könyveket. A kiadási jogokért folyó hosszadalmas és kiterjedt jogi vita még mindig tart, vagy úgy- ahogy rendeződött a helyzet?

- Nem úgy-ahogy, hanem végleg rendeződött a Legfelsőbb Bíróság idei február 28-i ülésén, ahol kimondták, hogy Szász Lóránd és a Kráter Műhely Egyesület követelése nem jogszerű, ezért a Czegei Wass Alapítványnak, ezáltal a Mentor kiadónak is joga van a Wass Albert-művek kiadására és magyarországi forgalmazására.

Az más dolog, hogy a Kráter Műhely Egyesület rengeteg pénzzel, a bevétel 12 százalékával tartozik a Czegei Wass Alapítványnak, ezért újabb meg újabb ürügyeket talál ki perindításra, hogy a fizetést elkerülje. De a kiadás jogáról egyértelmű döntés született: semmi és senki nem akadályozhatja a Mentort a kiadásban és forgalmazásban. És mi élünk a lehetőséggel, mert a hagyatékhoz csak mi férünk hozzá!

- Erdélyben egyre drágábbnak, Magyarországon egyre olcsóbbnak tűnnek a Wass Albert-könyvek (sok helyen akciós árengedménnyel kaphatók) - függetlenül attól, mely kiadó jelentette meg. Ennek mi az oka? Az anyaországban piacképes még a Jönnek és társai?

- Egy igazságtalan helyzet megszűntével most egyenlítődnek ki az árak. A végleges bírósági döntés után a forgalmazási szerződés megkötése lehetővé tette egy-egy címből a    nagyobb    példányszám    nyomdai    előállítását,    így   csökkentek   a költségek,    a magyarországi  nyomással  kizártuk a  szállítási  és vámköltségeket,  így lett olcsóbb a könyv Magyarországon. Erdélyben az árak - a mieink legalábbis - nem változtak, 11-13 új  lej  között váltakoznak, ez nagyjából megfelel a  magyarországi 700-900 Ft-nak. A piacképességről annyit, hogy némely cím - pl. A funtineli boszorkány - néhány hónap alatt 10 000 példányos utánnyomást ért meg.

- A közeljövőben milyen Wass Albert-köteteket ad ki a Mentor?

- Sorozatban jelentetjük meg az angol, illetve német nyelven írt műveket. Most került piacra az Eliza és a ház, amit Jacob épített, október végére várható A szikla alatti férfi  címmel  az  angol  és  német  nyelven  írt,   hagyatékban   maradt  novellák  magyar fordítása, karácsonyra vagy közvetlen utána egy angolul írt regény, A sólyom kiáltása. Jövőre pedig másik három angolul írt regényének magyar fordítása.

Wass Albert interjúfolyam 9.
Turcsány Péter

XV. évfolyam, 45. (736.) szám, 2005. november 7.

A küldetés

Turcsány Péter író, a Kráter Műhely Egyesület elnöke: "végezzük, amit végeznünk kell"

- Mióta adnak ki Wass Albert-könyveket?

- 1993-ban jelentettük meg a Jönnek! - Adjátok vissza a hegyeimet! című kétregényes kötetet az emigráns írófejedelem nagy örömére. Címlapunkon a Gyilkos-tó ábrázolása önmagáért beszél. Szerződésünk alappéldányát ma is őrizzük Budapesten, a Rákóczi út 8.-ban található Kráter Könyvesház Wass Albert Emléktermében. Azóta már a negyvenhez közeledik Életműsorozatunk. Ha elfogynak a könyvek, és van rá kereslet, akkor újranyomjuk őket.

Erdélyben a Kráterről sokáig szinte kizárólag a Wass-könyvek kiadási jogáért folyó perek folytán lehetett hallani. Mi mindent érdemes még tudni a kiadóról?

Wass Albert művei mellett 1989-től máig közel 400 könyvet jelentettünk meg. Első kötetünk Kerényi Károly és Gulyás Pál levelezésének megjelentetése volt, Adj Ideákat, adj időnek! címmel. A kalotaszegi Vasas Samu néprajzos két könyvét is még életében tettük  közzé.   Németh   László,  Gyurkovics Tibor életműsorozatának  megkezdésén  túl sikeres a 20. századi magyar irodalom háttérbe szorított értékeit népszerűsítő Re-Vízió sorozatunk is, amelyben Gyóni Géza, Zathurecky Gyula, Kuncz Aladár, Gárdonyi Géza kötetei után most Herczeg Ferencé következik.

A Kráter Műhely Egyesület nemhiába érdemelte ki a megtisztelő közhasznú státuszt. Nem dolgozunk és soha nem is dolgoztunk nyereségre, a magyar jogszabályok értelmében ezt nem is tehetnénk. Alapszabályunk kiemelt tevékenységei közé tartozik "a szórványmagyarság kulturális és szociális megsegítése, a kulturális, oktatási és egyéb szervezeteivel való kapcsolattartás".

A Wass Albertről elnevezett bögözi és vicéi általános iskolák elsőként a Krátertől kaptak ajándékba Wass-köteteket, de a holtmarosi árvaháznak is személyesen juttattuk el sorozatunk darabjait. Rendszeresen állásfoglalásokat fogalmazunk meg és tudósításokat írunk a Wass Albert emlékét sértő rágalmak visszautasítására.

A Kráter Műhely Egyesületet nagyon sokan ismerik Erdély-szerte, s nemcsak arról, hogy közel másfél évtizede jelenteti meg Wass Albert életművét. A Kárpát-medence magyarságát és szomszédos népeinek egymáshoz tartozását erősítő konferenciákat szervezünk Kárpát-medencei keresztkötődések címen, az előadásokból könyvet adtunk ki Székely András Bertalan szerkesztésében. Sokan nemzetstratégiai alapműnek tekintik ezt a válogatásunkat.

- Emellett Erdélyben is gyakran megfordulnak.

- Szívesen veszünk részt erdélyi szervezetek kulturális rendezvényein, például legutóbb a bánffyhunyadi Ravasz László Emléknapokon meghívott vendégként tartottunk előadásokat. Wass Albert Versmondó Versenyünkre meghívtuk az erdélyi tehetséges ifjakat is, de szép számmal jöttek Válaszúttói Istenszékig elnevezésű mezőségi, Maros menti emléktúránkra is. A Wass Albert magyarságtudata megismertetésére 2004-ben kiírt tanulmánypályázatot a Jobbikkal közösen zsűriztük, kiváló székelyudvarhelyi és szamosújvári fiatalokat felfedezve.

Közművelődési küldetésünkön kívül természetesen a székely árvízkárosultakat is segítettük: 600 ezer forint készpénzt, húskonzerveket, fertőtlenítő- és tisztítószereket, ruhákat vittünk. De ezekről a tevékenységeinkről bárki tájékozódhat, ha a honlapunkba belepillant.

Wass Albert műveinek kiadása, terjesztése üzlet vagy misszió? Esetleg mindkettő?

13 évvel ezelőtt Magyarországon Wass Albertnek még szinte a nevét sem hallották. Az   1949-ben   Babitstól  kapott  Baumgarten-díjra  és  a   Révai   Kiadónál  közel  százezer példányban  megjelentetett  hét  regényére  már csak az  erdélyi   irodalom  hovatovább idősebb szerelmesei emlékeztek.

Miután feleségem egy ültő helyében végigolvasta 1993-ban az Adjátok vissza a hegyeimet! című regényét, már akkor megfogalmazódott bennünk a szándék, hogy ennek a makulátlan tisztaságú, magas szintű felelősségtudattal rendelkező írónak akkora tért kell szerezni, hogy az írásaiba rejtett erkölcsi üzenetek hatására megvalósulhassanak nemzetegyesítő vágyaink!

Első időben bizony nem volt pénzünk könyvei kiadására, kölcsönöket vettünk föl, mert megéreztük írói erejét, és bíztunk abban, hogy aki a műveit elolvassa, szintén átitatódik azzal a tiszta életérzéssel, amely műveiből sugárzik. Ezt tesszük ma is, hogy az ő szavaival éljek: "végezzük, amit végeznünk kell". Ez a küldetésünk.

Édesapám a második világháborúban az ukrán fronton teljesített szolgálatot Jányi tábornok mellett, ugyanott, ahol Wass Albert is védte közvetve a magyarságot és Erdély népét; feleségem, kiadónk gazdasági vezetője, Szutor Ágnes pedig szüleivel együtt szovjet állampolgárként hagyta el 1960-ban a Szovjetuniót. Hogyan is erezhetnénk vagy tehetnénk másként?

Sokak szerint csökken a kereslet a Wass-könyvek iránt. Ez természetes piaci folyamat?

A piacon különös árharcot tapasztalunk, amely valószínűleg a piacgazdasági szabályozókat is sérti. Erről itt nem kívánok nyilatkozni. A Wass-kötetek iránti érdeklődés nem csökken, csak differenciálódik. Egyes művek elindultak a klasszikussá válás útján s népszerűbbek, másokat inkább a gyűjtők vagy a fiatalok, esetleg a gyermekolvasók kedveltek meg.

Mit jelent önnek, a kiadónak Wass Albert írásművészete? Milyen többletet ad a magyarsága iránt elkötelezett többi íróhoz képest?

Balladás idők Homéroszának neveztem egy tanulmányomban. A Márton Áron-i nemzedék legtisztábbjai között kell számon tartanunk. írásművészetéről Adamikné Jászó Anna  nyelvészprofesszor írt forrásértékű tanulmányt PoLíSz című folyóiratunkban, ezt Wass Albert emlékezete (Kráter, 2004) című művelődéstörténeti kötetünkben is közöltük. Elbeszélő képessége többszólamú (polifon), mint a legnagyobb világirodalmi értékű íróké.

- A liberális szemléletű vagy egyszerűen csak irigy írók lesújtó véleménnyel vannak Wass  regényeiről.  A balliberális sajtó  igyekszik a jobboldal  íróját  láttatni  benne,  és személyében is támadni, becsmérlő jelzőket ráaggatni. Mi lehet ennek az oka?

- Azok az emberek, akik szeretnek a zavarosban halászni, vagyis Wass Albert szavaival   élve   a   "rontó"   és   "gyűjtő"   emberek   táborába   tartoznak,   elkeseredetten szemlélik, hogy a kommunista kritikusok és cenzorok által teljes ismeretlenségben tartott "senki szigetéről" egyszer csak felbukkan a látó ember, vagy ahogy aforizmakötetünkben őt elneveztük: az igazlátó. Olyan botrányos az ő megjelenése, amilyen botrányos lehetett anno Jézusé. Idő kell majd most is ahhoz, hogy apostolai tetteikkel bizonyítsák emberi jelentőségét, műveinek létjogosultságát.

Hosszú és helyenként a külső szemlélőnek átláthatatlan pereskedés folyt a Wass-művek kiadási jogáért. Rendeződött a kérdés?

Még nem. Egyelőre még más kiadónak is van joga kiadni a műveit, de reméljük, a zavaros víz ezen a téren is hamarosan leülepszik. Egy biztos, Wass Albert a könyvei kiadási jogát még életében, 1989-ben, eladta Szász Lórántnak.

Wass Albertnek ekkor már meghalt a második felesége, korábban az egyetemen csak óraadó tanár volt, így nem kapott elegendő nyugdíjat, szűkösen élt. Ekkor jött megsegítésére anyagilag is Szász Lóránt, akivel jól ismerték egymást, költőként, szerkesztőként, emigráns küzdőtársként is, hiszen a Magyarok Vasárnapja című lapban főszerkesztőként éppen ő közölte haláláig folyamatosan az írásait, s a nagy író benne megbízott mind politikailag, mind erkölcsileg. (Levelek Szász-Zas Lóránthoz, Magyar örökségünk, Kráter 2003.)

Wass Albert "könyvei és kéziratai felhasználói jogát" Szász Lóránttól a Kráter évekre megvásárolta. Anyagilag senkinek nem tartozunk, a Czegei Wass Alapítványnak sem, hiszen szerződésünk szerint Szász Lóránt egy felmerülő harmadik fél követeléseivel szemben mindenkorra szavatosságot vállalt. Fölösleges dolog minket rágalmazni ilyesmivel.

Ellenben a Wass család tagjai mindmáig nem biztosítják az apjuk által szerződésben rögzített  jogunkat:   kéziratainak átadását. Utóbbi hiányt hatalmas kutatómunkával ellensúlyozzuk, ezt közel tíz általunk szerkesztett kötet bizonyítja, többek között a Tavaszi szél és más színművek, a Józan magyar szemmel és a Magyar pólus címen kiadott gyűjteményeink.

Felvetődik a kérdés: ha ennyire sikeres író a magyarság körében Wass Albert, nem lenne érdemes világnyelveken, esetleg a körülöttünk élő népek nyelvén is kiadni műveit? Vagy ez már nem egy magyarországi kiadó feladata és teherbírása?

Nap mint nap megkeresnek bennünket azzal, hogy kiadtuk-e már valamelyik művét angolul, németül vagy akár más nyelveken. Természetesen, mint uniós ország kiadója előtt, tágra nyílt előttünk a világ, s nem titkolt szándékunk, hogy az ősszel esedékes Frankfurti Könyvkiállításon Wass Albertnak a nyugati országok felé zöld utat nyissunk.

Milyen további Wass-könyvek látnak napvilágot a Kráternél a közeljövőben?

Minden művét, ahogy terveztük, meg fogjuk jelentetni. Folyóiratunk, a PoLíSz már most is, hónapról hónapra sok-sok érdekes fejleményről számol be Wass Albert életével, írásaival kapcsolatban. Egyelőre a mesesorozatán dolgozunk, hihetetlen tempóval eddig már négy kötet látott napvilágot, és év végéig még kettő várható. Sikeresek ezek a könyvek, mert híres illusztrátoraink oly szöveghűen közvetítik ezeket a meséket, mintha festményekbe öntötték volna Wass Albert gondolatvilágát.

Fábián Tibor

 
Wass Albert interjúfolyam 10.
Anne Atzél Sanborn

XVI. évfolyam, 2. (745.) szám, 2006. január 10.

Wass Albert álmai

 Dr. Anne Atzél Sanborn, az író fogadott lánya az erdélyi történetekről és a családi találkozókról

- Először látogatott el az idén, év elején Magyarországra. Mit tapasztalt, hogyan gondolkoznak Wass Albert felől az emberek?

Nagyszerű embereket ismertem meg. Igaz, én olyan egyénekkel találkoztam, akiknek rendezett a családi, lelki és társadalmi háttere, s ezért elmondhatom róluk, hogy megnyerő volt a kedvességük, szeretetük, lelkiségük, intelligenciájuk és műveltségük. Láttam más típusú embereket is, különösen Budapesten. Ott feltűnt, hogy érdektelenek és udvariatlanok az emberek. Maga Budapest szép volt, minden más európai városnál szebb, amelyeket eddig láttam. Azonban Debrecen olyan volt, mintha hazamentem volna, új barátaimat első látásra családtagoknak éreztem. A Református Kollégium hangulata lenyűgözött.   Büszkeséggel töltött el,  hogy  részt vehettem a  Wass Albert  halálának hetedik évfordulójára szervezett emlékünnepen és koszorúzáson, Pallagon. Az iskolában, a Nagytemplomban, a Déry múzeumban úgy éreztem, hogy részesültem valamiben Papi életéből.

Ön már 26 éves volt, gyermekei voltak, amikor édesanyja megismerte Wass Albertet. Hogyan emlékszik Papira - ahogy családi körben nevezték az írót?

- A Papi közelében eltöltött negyven év rendkívüli időszak volt életemben. Személyisége tiszteletet és szeretetet ébresztett. Csodálatos apát kaptam benne, aki édesanyámnak jó férje és gyermekeimnek jó nagyapja lett. Amerikai otthonunkban magyar dolgok jelentek meg: népművészeti tárgyak, fényképek Erdélyről, festmények a Czegei Wass család őseiről, s a konyhától a nappali szobáig minden egy kicsit magyaros lett. És persze, a kifogyhatatlan történetek Erdélyről! Némelyik humoros, némelyik drámai, ahogy elmesélte a múltat, a magyarok sorsát és a megszállók kegyetlenségeit. Nagyon sok boldog családi találkozóra emlékszem. Kirándulásokra, amikor a család férfitagjai vadásztak, az asszonyok főztek, és a nap végén nagy kalandmesélés volt az asztal körül. Amikor édesanyám beteg lett, én kezdtem el rendezni Papi munkáinak kiadását, és az angol nyelvű írásait lektoráltam. Megismertem álmait, amelyeket élete során szövögetett, és amelyeket gyakran megbeszélt édesanyámmal. Egyik álma az volt, hogy fiai folytassák azt a missziót, amelyért imádkozott s amelyen dolgozott: Erdély kulturális és szociális támogatását. Ez szívügye volt, mert tudatában volt annak, hogy ő már soha nem térhet vissza szeretett szülőföldjére. Volt egy csalódása: egy kaliforniai magyar felkereste és azt ígérte, hogy könyveit kiadja Magyarországon, de meglopta és becsapta. Papi nekem többször beszélt erről. Ezért is akarta, hogy fiai legyenek az örökösei a könyvkiadásban, az úgynevezett copyright-joggal felruházva. Ebben az időben történt, hogy egy becsvágyó asszony nagyon a bizalmába férkőzött - Mary, akit feleségül is vett 1990 novemberében. Ez az asszony igyekezett széttépni a szálakat Papi és családja között. Például kifogásolta azt, hogy Papi írásait számítógépre vigyem, állandóan ott ült a dolgozószobájában, amikor Papi írt volna. Azelőtt, amikor Papi írt, a házban mindenki lábujjhegyen közlekedett és suttogva beszélt, nem zavarhatta senki: erre anyám nagyon ügyelt. Az új élethelyzet sokat ártott Papinak lelkileg, és ezen mi, a család és a barátok nem tudtunk változtatni. Ahogy lehetett, ápoltuk a családi kapcsolatot, ami nem volt könnyű, mert az új asszony miatt a régi harmonikus légkör megromlott. Ennek ellenére nagyon összetartott és ma is összetart a család. Akik tehettük, hetente meglátogattuk és gyakran felhívtuk Papit.

- Mire emlékezik szívesen a mindennapi életükből?

-          A boldogabb napjaira szívesen emlékszem vissza. Anyám mindenkori napirendje teljesen alkalmazkodott Papi életének a  kiteljesedéséhez.  Reggel együtt kávéztak a szobájukban, és a lelki táplálékban, azaz a keresztyén hitben is elmélyültek naponta.

Aztán közös reggelizés volt, amit a napi tervek megbeszélése követett. Délelőtt Papi az írásaiba merült, s mi elláttuk a teendőket. Ebéd után Papi és édesanyám pihenni tért. Aztán ismét tevékeny órák következtek. A postabontás a nap kiemelt eseménye volt. Papi rengeteg levelet kapott: könyvrendeléseket, folyóirat-rendeléseket, támogatói kéréseket vagy felajánlásokat, nagyon sok meghívót magyar rendezvényekre, és egy sereg levelet Amerikából és Európából. A levelekkel Papi elvonult a dolgozószobájába, hogy válaszoljon rájuk és a közügyekben intézkedjék, ezzel el is telt a délután. A vacsoránál mindig kellemesen társalogtunk: gyakran szállt az emlékek szárnyain Erdélybe vagy Magyar- országra. Idős korában szeretett vadászélményeiről mesélni. Az esti beszélgetés, tévénézés után mindenki úgy érezte: tartalmas napja volt. Gyakran érkeztek vendégek is Papiék otthonába. Néha csak egy kis beszélgetésre jöttek magyarok, máskor ebédre vagy vacsorára kaptak meghívást, és előfordult, hogy napokat töltöttek ott a barátok.

Melyik Wass Albert-regény áll legközelebb a szívéhez?

Elszomorít, hogy nem ismerem Papi kedvenc írásait magyarul. Az viszont boldoggá tesz, hogy ismerem az író tiszta lelkét, szép gondolatait és mély hitét. Természetesen ismerem és kedvelem az angolul írt műveit és regényeinek angol fordítását, hiszen részt vettem az angol nyelvre való átültetésben. Papi azt tartotta, hogy az angol nyelv nem éppen olyan megfelelő számára, mint a magyar nyelv, amelyben szívét-lelkét kiöntheti. Azt gondolom, hogy angol nyelven keletkezett írásai nem közelítik meg azt a gazdag és megragadó stílust, amelyet az olvasók magyar műveiből ismernek. Talán ez az egyik oka annak, hogy az amerikaiak körében nem váltak közismertté és népszerűvé Papi írásai.

-   Hogyan  vélekedik arról,   hogy  Romániában   még   mindig  gyilkosságra  való fel bujtassál vádolják az írót?

Amikor arról hallok, Románia hogyan bánik Wass Alberttel, tudatosodik bennem, milyen távol van ez az ország a világtól. Bízom abban, hogy egyszer a felvilágosodás oda is eljut. Talán ha a vezető emberek elolvasnák Papi műveit, hatni tudnának a kormány politikájára és az országban uralkodó szellemiségre. Lehet, hogy éppen ettől tartanak, és ezért feketítik be a nevét és tiltják a tiszteletét. Családunk tagjai rendszeresen tartják a kapcsolatot az erdélyi rokonsággal, barátokkal, és tőlük kapunk híreket. Wass Albert családja gyakran látogat Erdélybe. Azt remélem, hogy jövőre én is megismerhetem ezt a szent földet - családommal együtt.

Az elmúlt évtized során a nemzet újból felfedezte Wass Albertet. Könyvei közel egymillió példányban jelentek meg. Elégedett?

Örülök annak, hogy Papi könyvei népszerűek Magyarországon. Elégedett vagyok, mert jártam könyvesboltokban és sok Wass Albert könyvet láttam, hála a kiadóknak. De nem hallgathatom el, hogy az egyik kiadó csalása beszeplőzi az ügyet. Csak egy példát említek: az Eliza című könyv a Heatherington családról szól, a kiadó viszont azt a hamis állítást terjesztette el, hogy a könyv anyám családjáról szól. Továbbá az is sérelmes, hogy a  könyvek hasznát a  magyar nép  megsegítésére  kellene fordítani, s nem egy magyar család fényűzésének a forrásává tenni.

 Fordított: Lukácsi Éva
Kérdezett: Fábián Tibor

Wass Albert interjúfolyam 11.
Szakács István Péter

XVI. évfolyam, 12. (755.) szám, 2006. március 21.

Életeleme volt az írás

Szakács István Péter író, tanár a Wass Albert elleni hajtóvadászatról és a fanyalgókról

-  Ön  jelentette meg először  nyomtatásban a   Wassok  koncepciós   perének dokumentumait. Miért tartotta ezt fontosnak?

- Nem sokkal az után, hogy a bögözi iskola felvette Wass Albert nevét, heves támadások érték a szélsőséges román pártok, a gyűlöletre uszító médiumok részéről. A parlamentben, aztán újságcikkek sorában kérték az író nevének eltávolítását az iskola homlokzatáról, a névadók felelősségre vonását, azzal érvelve, hogy törvénybe ütköző tett egy háborús bűnösnek szobrot állítani. Ekkor jöttem én képbe, ugyanis a szakterületem a nyugati magyar irodalom, pontosabban a kanadai magyar irodalom, amelyből pár évvel azelőtt doktoráltam a Babes-Bolyai Tudományegyetemen. Dolgozatomban Wass Albert írói munkásságára is kitértem. Hargita megye akkori főtanfelügyelője ebben a minőségemben kért fel arra, hogy nézzek utána a dolognak. A Wass Albert és édesapja elleni per anyagának egy részét a hatóságok elküldték - bizonyítékképpen - a tanfelügyelőségnek. Ezt jelentettem meg előszó kíséretében A vádlott neve Wass Albert címen a székelyudvarhelyi Litera kiadónál 2002-ben. Ezek a dokumentumok akkor kerültek először a nagynyilvánosság elé. Azért fontos ezt hangsúlyozni, mert az író ellen indított rágalomhadjáratban olyan gyalázkodó írások jelentek meg addig, amelyeknek a szerzői nem ismerték pontosan a Wass Albert és édesapja, Wass Endre ellen felhozott vádakat, s felsőbb utasításra, vaktában lövöldöztek rájuk. A közölt dokumentumok alapján betekintés nyerhető a korabeli koncepciós perek kulisszái mögé, s a figyelmes olvasó jogászi ismeretek nélkül is több olyan ellentmondásra bukkanhat, amelyek megkérdőjelezik a per hitelét.

Milyen volt a kötet visszhangja?

A dokumentumgyűjtemény megjelenését élénk érdeklődés követte, hiszen olvasók ezreit érdekelte az igazság a nagy népszerűségnek örvendő íróról. Az itteni bemutató után  A vádlott  neve  Wass  Albert  másodkiadásban  megjelent a   PoLíSz  irodalmi  és kulturális folyóirat mellékleteként is. Közös sajtótájékoztatón vettem részt Turcsány Péter költővel, a folyóirat és a  Kráter Könyvkiadó vezetőjével, Wass Albert magyarországi kiadójával.   Meghívtak  a   Magyarok  Házába   is,  ahol   népes   közönség   hallgatta   meg előadásomat a témáról.

- A pernek évtizedekkel később is voltak utórezgései. Wass Albert egyesült államokbeli tevékenységével a Ceausescu-rezsim haragját is kivívta maga ellen. Az életére törtek, rágalomhadjáratot indítottak ellene-

- A Wass Albert elleni 1946-os halálos ítélet az erdélyi magyar arisztokrata írónak szólt. Ha ezt figyelembe vesszük, nyilvánvaló, hogy a származása és a hivatása elleni gyűlölet továbbélt a nacionalista román kommunista diktatúrában is.  Ráadásul Wass Albert   az   emigrációban   következetesen   felkarolta   az   elnyomott   erdélyi   magyarság képviseletét. Tanulmányok, szakkönyvek egész sorát jelentette meg elismert tudósok tollából az erdélyi magyarság helyzetéről, történelméről. Nem csoda, hogy a Nyugatot többször   is   becsapó   román   diktátor  az   életére  tört.   S   az   a   tény,   hogy  tizenhat esztendővel   az   1989-es   romániai   események   után   még   mindig   folyik   ellene   a hajtóvadászat,   azt   bizonyítja,   hogy   a   román   politikai   életben   még   mindig   döntő pozícióban vannak a múlt rendszer magyarellenes, nacionalista-kommunista erői. Elég egy pillantást vetni a sajtóba, vagy végighallgatni egy-egy parlamenti közvetítést, hogy meggyőződjék erről az ember.

- Tanárként mely Wass-műveket látná szívesen a tantervben?

- Wass Albert egyetlen műve sem szerepel a hazai magyar irodalom tantervekben.
Különben is jelenleg a középiskolai magyar nyelv és irodalom tanításában a legteljesebb káosz  uralkodik.  Az  illetékes  kivételezettek a magyartanárokra  erőltettek egy olyan tantervet, amely szakmai szempontból erősen megkérdőjelezhető. Wass Albert hivatalos befogadását több tényező is akadályozza. Nem indult el még nálunk a kanonizálásának a folyamata. Vannak írók, szakemberek, akik fanyalogva nyilatkoznak az életművéről. Azt mondják, középszerűen ír, korszerűtlenül, s csak a témája miatt van annyi olvasója. Ez egészében véve rosszindulatú kritika, mint ahogy az is túlzás, hogy minden könyve tökéletes volna. Wass Albert életműve igencsak terjedelmes, még most sincs teljes egészében felmérve. Életeleme volt az írás. Úgy írt, ha szabad ezt a hasonlatot használnom, ahogyan a természet tenyészik, szabadon. Ha időt szánt volna a javításra, írásainak gondozására, ha lettek volna mellette megfelelő lektorok, szerkesztők, bizonyára nem lenne ilyen egyenetlen az életműve. Vannak azonban könyvei, amelyeknek ott lenne a helyük a tananyagban. Véleményem szerint ide tartozik legművészibben megformált regénye, a Baumgarten-díjas Farkasverem, a Kard és kasza című ezer esztendőn átívelő, rendhagyó családregénye, az Antikrisztus és a pásztorok című műve, mely hátborzongató képet fest az embertelen hatalom működési mechanizmusáról, s éppen ezért egyetemes érvényű. Csodálatos meséket tartalmaz a Tavak és erdők könyve, s az emberi bölcsesség, élettapasztalt epigrammatikus tömörségű írásainak foglalata a Te és a világ. Szerkezet szempontjából talán az Elvész a nyom című regénye a legizgalmasabb. A különféle személyes sorsoknak a szerteágazása és összekapcsolódása egyszersmind betekintést nyújt a huszadik század törésvonalakkal teli magyar és európai történelmébe is.

- Tapasztalata szerint melyek azok a Wass-művek, amelyeket a leginkább kedvelnek a diákkorú olvasók?

A diákok körében igen népszerűek Wass Albert könyvei. Leginkább a regényeit kedvelik. A cselekményességet, a romantikus fordulatokat, a szuggesztív táj leírásokat. Ők még előítéletektől mentesek, nyitottak a világra, érzik, hogy ezek a könyvek hozzájuk szólnak. Az író népszerűségében valószínűleg közrejátszik, hogy tudják, ezek a művek régebb be voltak tiltva. S valószínűleg az is, hogy nem kötelező jellegű olvasmányokról van szó. Senkitől sem kényszerítve, szabadon olvashatnak.

- Miért jó Wass Albertet olvasni?

Erre a kérdésre már részben válaszoltam is. Van egy író, aki a huszadik századról, a magyarság sorsproblémáiról szabadon írhatott. Egy sokat megtapasztalt író, aki a hivatalos hazugságok perspektívájától eltérően, a lelkiismeretére hallgatva egy másféle látószöget nyitott meg előttünk. Egy sokat látott szemtanúét. Elmondott valamit, amit más nem mondhatott el. Valamit, amit feltétlenül el kellett mondania. Wass Albert a Nemzetközi Pen Club jelmondatát tekintette művészi hitvallásának: egy összekuszált világ emberiségének lelkiismerete volt. S maradt könyvei által manapság is.

- Mikor lesz szobra Wass Albertnek a Székelyföldön? Hamarabb, mint Budapesten?

A szoborállítás körüli problémák tulajdonképpen az egész Wass Albert-ügy ellentmondásosságára utalnak. Évek óta százezrek olvassák, s a hivatalos irodalomtörténet-írás érdemben még alig foglalkozott vele. Könyvei sok ezer példányban két kiadónál is folyamatosan megjelenhetnek, nevét azonban nem viselheti iskola, szobrait el kellett távolítani talapzatukról. Hogy mikor lesz szobra Székelyföldön, az elsősorban politikai akarat kérdése.

 Fábián Tibor

Wass Albert interjúfolyam 12.
Soós Sándor

XVI. évfolyam, 14. (757.) szám, 2006. április 4.

Autonómia a szoborállításért

Soós Sándor EMI-elnök tabudöntésről és közösségi élményről

- Ha azt mondom, Wass Albert-olvasómaraton, mi jut eszedbe először róla?

- Wass Albert írásai körül 24 órára helyreállt a Kárpát-medence egysége. 2004. február 20-21-én  két  kontinensen,  hét jelenlegi  országban,  18  helyszínen  egyszerre olvasta és érezte át több ezer ember az Adjátok vissza a hegyeimet- című regényt. Ez a csodálatos esemény összeforrasztotta az Egyesült Államok, Kanada és a Kárpát-medence minden pontján élő magyarokat. Az ötlet a debreceni Kárpátok Népe Egyesülettől jött, akik Guiness-rekordot szerettek volna felállítani, de végül az EMI szervezésével tabut, félelmet döntöttünk, és talán Wass Albert széles körben való ismertté tételéhez is sikerült hozzájárulnunk.

- Huszonnégy órás felolvasás a világ  18 pontján- Kell ennél jobb reklám Wass Albertnek?

- Nem csoda, hogy a román hatóságok "ugrottak" a témára. A maraton hármas célkitűzése   ez   volt:   Wass   Albert   -   a   magyar   -   munkásságának   és   üzeneteinek megismertetése,    mint   írónak   a   tantervbe   való   bejuttatása,   és   mint   embernek Romániában való rehabilitálása. Sajnos csak az első pont sikerült eddig. De a román sajtó  és  a   hatóság  főleg   a   harmadik  pontra   volt  érzékeny.   Szinte   minden   román sajtótermék  címoldalán   megjelent  azokban   a   napokban  Wass  Albertről,  a   háborús bűnösről  írt mocskolódó anyag,  és  hisztérikus állapot kerekedett.   Már két nappal  a rendezvény után, 23-án vizsgálat indult a szervezők ellen. A vád: xenofób, rasszista, fasiszta jelképek és anyagok terjesztése. A kilátásba helyezett büntetés: hat hónaptól öt évig terjedő börtön. Rá egy pár hónapra tudtuk meg, hogy ejtették a vádat, így végül nem indult ellenünk bűnügyi eljárás.

- Egyébként miért pont Wass Albertet választottátok? Magától értetődő döntés volt?

- Elég sok Wass Albert-könyvet olvastam. Főleg a Kard és kasza volt az a regény, amelyről úgy éreztem, hogy hatalmas élménytől, tudástól, érzéstől fosztja meg magát az, aki nem olvassa el. Ha egy embernek jóban van része, azt a barátaival megosztja. Részemről ez volt az érv, de senkit sem kellett akkor meggyőzni, hiszen baráti köröm, az EMI-sek  is  így  érezték.  A  24 órás  olvasás  az  egyéni  élményt  közösségi  élménnyé alakította. S így utólag tudjuk, érezzük, hogy valamivel többek lettünk.

- Egy mind ismertebb ifjúsági egyesület vezetője vagy. Hogyan látod, versenyképes- e a mai fiatalok szemében Wass Albert például Harry Potterrel szemben?

- Ahogy a trapéznadrág időnként divatba jön és hamar ósdivá válik, úgy Harry Potternek is megvan a kiszabott ideje. De ahogy a vitézkötéses atilla és a bocskai most is szép, és biztos vagyok benne, hogy majd unokáink is büszkén fogják hordani ünnepeken, úgy Wass Albert  írásai  is  hosszabb  életűek.   Hiszen   rólunk szólnak,   mi   is  részesei, örökösei vagyunk azoknak a történelmi, felemelő vagy gyászos eseményeknek. Ha egy fiatal elkezd érdeklődni történelme iránt, akkor valószínűleg nem Harry Pottert, hanem Wass Albert-regényt fog leemelni a polcról.

- Mi Wass Albert titka? Milyen többletet ad másokhoz képest? Miért jó a Jönnek-et, az Adjátok vissza a hegyeimet, A funtineli boszorkányt olvasni?

- Általában amikor Wass Albert-regényt olvasok, akkor magával ragad már az első oldaltól. Érzékelni lehet a leírt tájak szépségét, megismerni az erdélyi emberek világát, átérezni a határok módosításának következményeit. S mindezt úgy, hogy közben jóra, megértésre int, nem lázit, hanem oktat. Az ő szavaival élve, megtanítja, hogy "nem meghalni kell a magyarságért, hanem élni kell érte". Wass Albert oktat, szórakoztat és nevel is egyúttal.

- 2007-ben Wass Albert még mindig gyilkosságra bujtogató bűnös a román hatalom szemében. Meddig még? A "háborús bűnös" Wass Alberttel leszünk uniós tagok?

Az Unió sajnos nem a nemzetek közti igazságot követeli, hanem a piacát igényli Romániának. Ahogy mi Romániában kisebbség vagyunk, úgy a 15 milliós magyarság is kisebbség lesz az Unióban. Talán lassan bele kell törődnünk Románia hanyatlásába, de annál inkább törekednünk kell autonómiánk kivívására, hogy majd jogunk legyen Wass Albertet felolvasni, szobrot állítani neki-

"Töretlen hittel ember és magyar". Ez a Wass-idézet az EMI trikóin is szerepel. Neked mi a kedvenc idézeted?

- Nem tudok kapásból kedvencet mondani, csak biztató részleteket idézek: "Valahol fönt a magas ég alatt / Mozdulnak már lassan a csillagok; (-) Maradnak az igazak és jók, / a tiszták és a békességesek. / Erdők, hegyek, tanok és emberek. / Jól gondolja meg, ki mit cselekszik! (-) És lészen csillagfordulás megint, / és miként hirdeti a Biblia: / megméretik az embernek fia / s ki mint vetett, azonképpen arat."

Fábián Tibor

Wass Albert interjúfolyam 13.
Haklik Norbert

XVI. évfolyam, 15. (758.) szám, 2006. április 11.

Az irodalmi érték nem pártfüggő

Haklik Norbert író, publicista a militáns Wass-gyűlölőkről és a politikai jellegű hisztériáról

"Az irodalmi kanonizáció tüstént megérkezik, ha valaki a baloldal kultuszfigurája." Ezt     egy     tavalyi     Kráter-rendezvényen     mondta.     Wass     Albertet     a     jobboldal kultuszfigurájának   bélyegzik   és   tisztázatlan   múltat   emlegetnek.   Miért   szálka   vagy gerenda az író személye némelyek szemében?

Azért mást is mondtam azon a rendezvényen. Ez a mondat így önmagában mintha túlontúl  harcias  és  leegyszerűsített véleményként  hangoznék.   Mindenesetre  amire  a kérdésben   utal,   az   talán   azzal   is   összefügghet,   hogy   sokkal   többen   beszélnek irodalomról, mint ahányan valóban a saját értékükön ítélik meg - és valóban olvassák! - az irodalmi műveket. Ha valaki - bármelyik oldalon álljon is - ír néhány dörgedelmes publicisztikát, akkor gyakorta éppen emiatt fedezik fel maguknak szépíróként az olvasók, s kiáltják ki kedvenc alkotójuknak. De bizonyára még ennél is fontosabb az, hogy ha egy írónak nyilvánvalóvá válik az eszmei hovatartozása, akkor ő is elfoglalja helyét annak a bizonyos     ároknak    valamelyik    oldalán.     Magyarországon     az     emberek     politikai véleményalkotása elsősorban  indulati, érzelmi alapokon  nyugszik.  Perverz és beteges módon - tisztelet a kivételnek - politikai indíttatásból ítélnek meg olyan közszereplőket is, akikről egy egészséges társadalomban kizárólag teljesítményük és munkásságuk alapján volna illendő és helyénvaló véleményt mondani. Emlékezzünk például arra a kijelentésre, miszerint Egerszegi Krisztina már csak a fél ország Egérkéje- De persze arra is akad példa, hogy valaki nem veszi a kezébe Nádas Péter műveit, pusztán azért, mert az író hangot ad jobboldalinak aligha nevezhető politikai véleményének. Megvannak a bal- és a jobboldal kultikus sportolói, zenészei, pedig Kovács Kokó Istvántól vélhetően a balhorog is éppen annyira erős, mint amit a jobbik kezével ad, és én személy szerint a Kispál és a borzot is szívesen hallgatom, meg Ákost is. Nos, ez a háttere a Wass Albert megítélése körüli visszásságoknak. Ráadásul én - és ezért, mint Wass Albert-díjast bizonyára sokan megköveznek majd - úgy vélem, egyik oldalnak sincs teljesen igaza. Wass Albert jó író, némelyik művében egyenest remek, de nem írófejedelem, és nem a XX. századi magyar irodalom legnagyobb óriása. És persze nem is avíttas, maradi, idejétmúlt írogató nemesi sarjadék, ahogyan a másik oldal kívánja bemutatni. Mindössze annyiról van szó, hogy ha valakinek a recepciója egy politikailag is meghatározható irányból kezdődik el, akkor az illetőt a másik oldal rendszerint eleve dilettánsként bélyegzi meg. Az átlag jobboldali nem olvassa a nemrégiben elhunyt Eörsi Istvánt, de letehetségtelenezi. Az átlag baloldali pedig Wass Alberttel teszi ugyanezt. S persze a Wass Albert ellen zsigeri gyűlöletet érzők remek mankóra  találtak abban  a   bizonyos  kolozsvári  népbírósági  ítéletben,  amelyet történelmi kontextusától függetlenül szemlélni igen ostoba hiba volna. Hiszen jól tudjuk, akkor milyen eszközöket használtak a magyar nemesi földek elkobzásához. Csak hab a tortán, hogy az akkori ítéletet a romániai semmítőszék is hatályon kívül helyezte. Ez a tény azonban már kevésbé volt alkalmas arra, hogy túllépje a militáns Wass-gyűlölők ingerküszöbét, mint az igaztalannak bizonyult vádak.

A legfiatalabb írógeneráció tagjaként sokszor tapasztalhatta, hogy kortársai nem túl elismerően    nyilatkoznak   Wass   írásművészetéről.    Mi   ennek   az   oka?   A   nemzeti gondolkodás az írók között is "ciki"? Vagy egyszerűen csak irigységről volna szó?

- Ennyire nem látom súlyosnak a helyzetet. A fiatal írók között is vannak, akik örömmel olvassák Wass Albert munkáit, és vannak, akik nem. És azt sem gondolom -mint a kérdésből kisejlik -, hogy Wass Albert pozitív megítélése és a nemzeti gondolkodás egy és ugyanaz volna. Az irodalmi érték nem pártfüggő. Ha valaki nem szeret egy baloldali szerzőt, nem feltétlenül ádáz jobbossága miatt teszi, és ha valakinek nem tetszik Wass Albert, az sem feltétlenül azért gondolja így, mert "ciki neki a nemzeti gondolkodás". Persze tudom, hogy gyakran mégis ez a helyzet. Ilyenkor - bármely oldal híve is beszél írókról politikai megfontolásból - meg kell kérdezni, mit olvasott a szerzőtől, és azt miért tartja rossznak vagy jónak. Rendszerint igen érdekes beszélgetések sülnek ki ebből.

- Mellesleg hogyan fogadták a költőtársak, ismerősök, hogy Wass-díjat kapott?

Ezzel nem nagyon foglalkoztam. A barátaim örültek. Akik nem kedvelnek, azok biztosan nem. Mellesleg meglehetősen hosszú publikációs listám van, megjelent már jó pár    könyvem,    hamarosan    a    következő    is,    mindemellett    egyéb    díjakban    sem szűkölködöm.  Ott vannak a  műveim, azok alapján ítéljenek meg.  Mellesleg  politikai hovatartozástól függetlenül vannak elszánt olvasóim és lelkes híveim. Az emberek nem annyira   hülyék,   mint  amennyire  a   hangoskodókat  hallván  vélhetnénk.   És  többnyire tudnak olvasni is.

Úgy tűnik, mintha Wass-ügyben is lenne egy sajátos vidék-főváros ellentét. Elég csak a szoborállításokra gondolni. Vidéken szaporodnak a Wass-emlékművek, míg Pesten a "román álláspontot" képviselték-

- Több román álláspont van, mint az az első kérdésre adott válaszomból is kiderült. Olyan román álláspont is létezik, miszerint A funtineli boszorkány az egyik legszebb regény, amit a mócokról valaha írtak. Valóban vidék-főváros ellentét nyilvánul meg ebben a problémában. Éppen amiatt, hogy némelyek - elsősorban a politikusok - összekeverik a politikumot a művészi értékkel. Mellesleg hiba volna azt hinnünk, hogy a Budapesten lakók mind úgy gondolkodnak, mint városuk vezérei.

Mi az, ami megfogta Wass Albertben?

Wass Albert írásaiban elsősorban a történetközpontúság, a meseszövés fogott meg. Még ha olykor didaktikus is kissé a cselekmény, azért mindig sodor, mint az áradó Duna. Emellett Wass mestere a táj leírásoknak, ráadásul nemcsak a látványt idézi meg ilyenkor, hanem ízeket, illatokat, zajokat is.  Ha valaki szerint ez nem modern, akkor magára vessen. írásainak roppant nyelvi gazdagsága szintén rabul ejtett. Persze - bár ezt szinte minden íróról elmondhatjuk - nem nyújtott egyenletes teljesítményt minden regényében, azonban a Kard és kasza eposzhoz méltó történethömpölygését, A funtineli boszorkány varázsos világát, a Tizenhárom almafa és az Elvásik a vörös csillag vérbő és fantáziadús humorát, az Elvész a nyom történelmi kor- és kórképét, valamint az Átoksori kísértetek tragikus, apokaliptikus látomását felejthetetlen olvasmányélményeim közé sorolom.

- Talán túlzás nélkül állítható, hogy Wass ma a legolvasottabb, legnagyobb példányszámú magyar író a Kárpát-medence magyar nyelvterületén. Mikor dőlnek le a mesterségesen felépített falak az író személye és írásművészete körül?

- Hogy mikor, nehéz volna megmondani. Az kell talán hozzá, hogy a politikai csatározásokat a közember ne értékelje élethalálharcként, és ne a politika alapján ítéljen meg olyan dolgokat, amelyeket egészen más mérce szerint illendő mérni. (Tévedés ne essék: ehhez éppen a politikának kellene a legtöbbet tennie.) Irodalmi műveket szakmai vitákban, szakmai érvekkel kell megvédeni vagy kikezdeni. Amíg politikai jellegű hisztéria zajlik egy alkotó személye és műve körül, addig kevés az esély arra, hogy meginduljon az észérvekkel folytatott, színvonalas és komoly szakmai vita. E téren pedig talán éppen az irodalomtörténészeknek és -kritikusoknak kellene megtenniük az első lépést, politikai hovatartozástól, ízléstől, sőt - horribile dictu - attól is függetlenül, hogy éppenséggel hívei vagy fitymálói-e Wass Albertnek. Csapjanak össze a vélemények egy konferencián, például! Ha így történne, remek szellemi izgalmakban lehetne részünk, ami sokkal üdvözítőbb volna, mint a mostani ostoba vita, amely mind Wass Albert személyéhez és művéhez, mind pedig a vitatkozókhoz méltatlan.

Fábián Tibor

Haklik Norbert 1976-ban született Ózdon. Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Karán szerzett diplomát magyar-angol tanári szakon 1998-ban. Budapesten él.
írásait 17 éves kora óta közlik irodalmi folyóiratok. Első kötete 1998-ban jelent meg A Mennybemeneteli Iroda és más történetek címmel a Kertek 2000 Kiadónál. Második novelláskönyve 2001-ben látott napvilágot Világvége Gömörlúcon - Magyar kalendárium címmel a Magyar Könyvklub gondozásában.
Írói tevékenységét 2000-ben Hajnóczy Péter-ösztöndíjjal, 2001-ben Móricz Zsigmond-ösztöndíjjal jutalmazták. A Magyar Nemzet munkatársa. Publicisztikakötete 2003-ban jelent meg a Kairosznál Szociáldemokraták címmel.

Wass Albert interjúfolyam 14.
Bartha József

XVI. évfolyam, 20. (763.) szám, 2006. május 16.

Bartha József: Jöjjön az özönvíz!

Templomfalak őrzik Wass Albert holtmarosi szobrát

Bartha József református lelkész, a Czegei Wass Alapítvány elnöke, missziónak tekinti a Wass Albertre való emlékezést és emlékeztetést. Szobrot állított az írónak, emiatt többször próbálták megfélemlíteni a román hatóságok. Arról is mesél, hogy a holtmarosi harangozó a templomba menekített Wass-szoborral beszéli meg személyes gondjait, a tehénpásztor fiúcska pedig Wass Albert-kötetet olvasgat a mezőn. A Czegei Wass Alapítvány hamarosan további kuriózumokat, érdekességeket ad ki az író gazdag hagyatékából.

- Most is a templom falai között őrzik a Wass Albert-mellszobrot-

- Most is. Mert egyelőre oda száműzték. Több mint egy esztendeje, januárban ott sem volt biztonságban a törvény láthatatlan kezétől, mert a belügyminisztérium ezt sem tekintette jónak. Akkor felkerestek, azt mondták, törvénytelenséget követek el, ha ott tartom a templomban. Viszont az egyház vezetősége úgy döntött: ott marad! Ugyanis Wass   Albert   szellemisége,    munkássága    nem    érdemli    meg,    hogy   valahol    egy raktárhelyiségben tartsuk a szobrot. A templomban marad, mindaddig, míg ebben az esztendőben,   még   nem  tudjuk  pontosan,   mikor,  visszahelyezzük a  talpazatra.   Nem várjuk ki az ilyen-olyan bukaresti rendeleteket. Jöjjön az özönvíz! Az igazságot vállalva visszatesszük a helyére a szobrot, nemcsak én, hanem a régeni Pakó Benedek plébános úr is, és a  vicéi egyházközség  plébánosa  ugyancsak.  Majd  megbeszéljük a  pontos időpontot.

- Tehát eldöntötték, hogy vállalják a következményeket, illetve a kockázatot-

- Ha visszatesszük a szobrot a helyére, akkor vállaljuk azt is. Éppen ezért úgy beszéltük meg, hogy a dolognak nagy nyilvánosságot szeretnénk keríteni, egy nagy népünnepélyt szervezünk. Mert azt tapasztaltuk többször is, hogy ha "hangkeltés" van külföldön is, nagyobb mértékben érezzük a külföldi sajtónak, ismerőseinknek és Wass Albert tisztelőinek a segítségét.

- A gyülekezet ebben a harcban Ön mögött áll? Mennyire érzi a falu támogatását?

- Csak egy példát szeretnék mondani: amikor 2003 januárjában a marosvásárhelyi ügyészségre hívattak, megmutatták a törvényt, hogy hat hónaptól két és fél évig terjedő börtönbüntetés, illetve 25 millió lejtől 250 millió lejig terjedő pénzbüntetés vár rám. A kurátor,  aki  a  falu  véleményét tolmácsolta,  azt  mondta:  tiszteletes  úr,  mi  magával vagyunk,  ha   pénzbüntetésre  ítélik,  a  gyülekezet állja.  Gondolom,  ezzel  elmondtam mindent a falu magatartásáról.

- Igehirdetésekbe, prédikációkba bele szokta-e foglalni Wass Albert életét, sorsát, munkásságát?

- Ha valaki Wass Albert könyveit olvasta, és örömmel tapasztaljuk, hogy mind többen olvassák, az láthatja, hogy főleg a regényeiben nagyon sok profetikus megnyilatkozása van.   Bátorítás,   reménységet  keltés,   biztatás  a  szeretetre,  a  testvéri  együttérzésre. "Tartsatok össze, magyarok!" - ezt a Kard és kaszában is megfogalmazta. Tartsatok össze, mert mindannyian Isten képét hordozzátok. És hogyan tud veletek szemben az Isten atyaként bánni, ha ti, Isten képének hordozói nem vagytok egymás iránt hűséggel? Gyakorta  idézem szó szerint vagy emlékeimből  Wass Albertet.  Sokat tanultam tőle: emberséget, szeretetet, magyarságot, összetartást, reménységet. Mindezt próbálom, őt is  idézve,  továbbadni  a  gyülekezet tagjainak,  a  templomban  lévő  embereknek.  Ők ugyanis átélték Wass Albert regényeinek témáit, hiszen nagy részük a Maros völgyében játszódik.

- Milyen érzés vasárnaponként úgy bemenni a templomba vagy kijönni onnan, hogy a gyülekezettel együtt látja: ott van Wass Albert? Ez milyen érzést vált ki?

Eleinte nagyon érdekes volt, most már megszokta a gyülekezet is, hiszen már két éve  a  templomban  van.   A  harangozó   mondott  egy  érdekes  dolgot,   hogy  mikor a templomot rendezgeti, takarítgat, akkor mindig megbeszéli Wass Alberttel a személyes gondjait.   Idegenek jöttek  be,   mikor  istentisztelet  is  folyt,   két   padsor  között  van elhelyezve a szobor, és egy idegen ember első pillantásra egy élő személyt lát a szobor helyett. Úgy érzem, hogy bár ott egy hideg, hűvös bronzalkotás van, de Wass Albert szelleme és főleg a tanításai ott élnek az emberek szívében. Mert örömmel mondhatom, hogy olvassák a könyveit, sőt a késő ősszel tapasztaltam, hogy egy kis gyerekecske, miközben a teheneket őrizte a réten, olvasta Wass Albert, most már nem tudom, melyik regényét. Ez mindennél többet mond.

A főváros megtagadta a szoborállítást, de vidéken egyre több helyen emlékeznek Wass Albertre. Mit tapasztal, hogyan tekintenek az íróra a magyarországiak?

- Lehet, hogy most nagyon rosszul fogalmazok, de nagyon szeretik Wass Albertet, nemhiába  ő  a  legnépszerűbb  író  Magyarországon.   Legutóbb egy  hónap alatt három helyen is voltam Magyarországon ezzel kapcsolatban. Először Verőcén december 5-én. Az egy jelképes ünnepély is volt, hiszen egy éve volt annak, hogy minket Magyarország egy része megtagadott. Megható volt az ünnepély, több ezres tömeg volt jelen a zuhogó esőben. Köztük többek között Tőkés püspök úr, Böjte Csaba, a váci püspök. Január elején Budapesten a szigligeti Kassai téri katolikus iskola ünnepélyt rendezett, emlékplakett­ avatással egybekötve.  Másnap a  16.  kerületben  ugyancsak egy iskolai  rendezvényen emlékplakettet avattak. Azért mondom kiemelten, hogy Budapesten volt ez, mert belső épületek falára helyezték el, ugyanis Budapest főpolgármestere arra hivatkozva, hogy Wass Albert Romániában háborús bűnösként tartatik nyilván, nem engedélyezte a Wass Albert-szoborállítást Budapest székesfővárosban. Tavaly márciusban ugyanis a II. kerületi Wass Albert Polgári Kör szeretett volna a Vérmező mellett Wass-szobrot állítani, de nem engedélyezték. Viszont ez évben Szentgotthárdon, Zala megyében és Szombathelyen is készülnek    szoboravatásra.     Március     14-én    Szegeden    volt    egy    emlékünnepély, emlékplakett-avatással egybekötve. Nagy tehát a mozgás Wass Albert érdekében, Wass Albert szelleme mellett.

- A Wass fiák hogyan élik meg,  hogy az édesapjuk regényei  mondhatni a legolvasottabb könyvekké váltak a magyar olvasóközönség között?

- Nagyon boldogok és elégtételt tapasztalhatok az életükben. Nemrég kaptam tőlük egy nyilatkozatot,  melyet Wass Huba fogalmazott.  Ő yette át Amerikában az apjuk ügyének   intézését.   Ebben   segítségére   van   Lukácsi   Éva,   Amerikában   élő,   szolgáló református lelkésznő. A nyilatkozatban az áll, hogy Wass Albert ártatlanul volt elítélve, tehát nem rehabilitálni szándékoznak, hanem eltörölni ezt az ítéletet. Wass Alberttel egy időben, távollétében az édesapja, Wass Endre is halálra volt ítélve. És velük együtt még 62 ártatlan ember.  Ebből mindössze három volt román, a többi  magyar. A hétnapos tárgyalás alatt meg sem hallgatták a tanúkat, így ítélték őket halálra. Vekov Károlynak köszönhető, aki képviselőként az archívumot Bukarestben átkutatta, hogy rábukkant egy iratra, amelyen észrevette, hogy alá volt húzva Wass Albert neve és odaírva ceruzával: halálra ítélendő. Mindez az ítélethirdetés előtt. Tehát eleve látszik, milyen idők voltak akkor, és mi volt az akkori koncepciós perek rendeltetése.

Kérdés, hogy a román állam van-e már olyan demokratikus 2006-ban, hogy egy ilyen ítéletet megsemmisítsen. Úgy tűnik, mintha valójában Wass Albert nemzetiségével lennének "gondok". Ha román lenne vagy szász, talán már réges-régen törölték volna az ítéletet- Itt elsőként is ennek kapcsán kiemelném Wass Albert fiainak a naivitását. Ők a 90-es évek elején nagy naivan azt gondolták, hogy jogállam alakul ki Romániában, és ezeket a koncepciós pereket törlik. Ám nem történt meg az, ami megtörtént Kelet-Németországban, ahol első lépés volt a koncepciós ítéletek eltörlése. Ők nagy naivul, mert demokratikus államokban élnek, erre gondoltak. Fel sem fogták, hogy nagy csatát kell vívniuk az édesapjuk ítéletének eltörléséhez. Ebből látszik, hogy Romániában csak beszélgetünk a jogállamiságról. Románia "játszogat" a jogállamiság gondolatával, viszont még nem jogállam. Megszokhattuk, mikor a románság körében van egy bűnös, valaki hibás, mindjárt köztünk is keresnek egy bűnöst. Nem találtak, hát előszedték Wass Albertet, és bűntelen emberként bűnhődik. Ceausescu alatt hivatalosan is kérték a kiadatását. Ő ugyanis a diktátor 77-es amerikai látogatása alatt többedmagával tüntetett ellene és az erdélyi magyarságért. Akkor a szekusok felfigyeltek rá és azután kérték a kiadatását. Sikertelenül, hiszen háromszori átvilágítás után is ártatlannak találták az amerikai hatóságok. A rendszerváltás után előkaparták a régi vádat. 2003 januárjában azt tapasztalhattuk, hogy "ránk jött" a belügyminisztérium, a kulturális államtitkár, hogy miért helyeztük el egy "háborús bűnös" szobrát közhelyen. A portikusz nem közhely, a templom kertje nem közhely. Nem vették azonban figyelembe a törvényességet, hogy kinek a birtokán, kinek a telkén áll a szobor. Így nem volt mit tenni, áprilisban levettük a szobrot, mert nem akartam még több kellemetlenséget a falu népének. A szobrot a templomban őrizzük, nem sokáig.

- Wass Albertről már nagyon sok mindent elmondtak és leírtak. Vannak-e még kiadatlan művei, illetve olyan kéziratok, amelyek új adalékkal szolgálhatnak az íróról?

- A Wass család közeli rokonsága végzi a hagyaték feldolgozását. Mind több olyan irat, kézirat és géppel írt szöveg bukkan elő, amelyet még nem volt lehetőség feldolgozni, kiadni. Tehát még sok új dolgot tudok ígérni Wass Albert olvasóinak. Azonkívül megtalálták az egyik Wass ős, Wass György naplóját, aki Mária Terézia testőrgárdistája volt Bécsben. Ezt szeretnénk idén megjelentetni. Wass Albert nagyon sokat levelezett felesége nagymamájával, akivel együtt is vadászgattak a Kelemen­havasok erdeiben. A család most dolgozza fel ezt a levelezést, és ez is megjelenik majd.

Fábián Tibor

Wass Albert interjúfolyam 15.
Wass Endre

XVI. évfolyam, 22. (765.) szám, 2006. május 30.

Apám álma

Wass Endre a családi irattárról és a második otthonról

- Wass Albert fiai közül négy az Egyesült Államokban él, ön pedig Németországban. Mégis akadnak, akik úgy köszönnek önre, hogy: "Csak nem ön a Wass Albert fia?"

- Igen, néha megszólítottak ezzel Erdélyben, Magyarországon, sőt a németországi magyarok  közül   is.   Felismernek,  de  leginkább  azért,   mert  láttak a  televízióban  az apámról készült műsorban. Nemcsak idegenek mondják, de testvéreim is megjegyezték már, hogy hasonlítok apámra. És én szívesen viselem a vonásait. Természetesen a lelki hasonlóságot   még   fontosabbnak   tartom.    Közel   áll    hozzám   apám    lelkisége   és értékrendszere,   természetesen   neki   más   korban,   másfajta   küzdelmei   voltak,   de   a kisebbségi   magyar  létmódot én   is  ismerem.   Kisgyermekként  megszerettem  Erdélyt, rajongok a  hegyekért, az erdőkért, azért a gyönyörű természeti  környezetért, amely Wass Albert számára a legkedvesebb volt.

1997-ben alakult a Czegei Wass Alapítvány, mely édesapja írói hagyatékát gondozza   és   Erdélyben   jótékonysági   tevékenységet   fejt   ki.   Milyen   eredményekkel büszkélkedhet a CWA?

Boldogan  mondhatom,  hogy eredményekre és sikerekre  nézhetünk vissza. Testvérem, Géza lelkiismeretesen őrzi a kéziratokat és a családi ereklyéket. Hamburgban is van egy családi irattár, amelyet én felügyelek. Megbízható partnert találtunk a Mentor kiadóban.    Én   vettem   fel    a    kapcsolatot   Káli    Király   Istvánnal    1996-ban    apám jóváhagyásával. Ettől kezdve folyamatosan megjelentek Wass Albert művei - már 40 felett járunk. Természetesen még vannak értékes kéziratok, amelyeket a Mentor és más kiadók révén a CWA folyamatosan megjelentet. Ami a missziót illeti, örömömre szolgál, hogy árvaházakat támogatunk és diákotthonokat hoztunk létre.  Sokféle jótékonysági tevékenységet folytatunk a könyvek bevételéből, ez Apánknak szívügye volt. Legújabban az Erdélyi Magyar Ifjak támogatásával Wass Albert-könyveket osztunk szét az erdélyi magyar iskolák számára.

- Édesapjuk még most - 2006-ban -, kevéssel Románia uniós csatlakozása előtt is háborús bűnösként van számon tartva. Lesznek további próbálkozásaik?

- Tudjuk, hogy apánk ártatlan és az 1946-os kolozsvári népbíróság politikai per volt, melyben  az erdélyi  magyar nemes és földbirtokos osztályt akarták megsemmisíteni. Ahogy   Huba   testvérem   is   elmondta,   nemcsak   Wass   Albert   rehabilitációja   a   cél. Történészek és jogászok munkáját támogatjuk,  akik ebben  az  ügyben  továbbra   is fáradoznak, és amit lehet, megteszünk.

-   Nehéz   lehetett  megszokni,   hogy  annyira   különbözőképpen   közelítik  meg Magyarországon, illetve Erdélyben Wass Albertet, akár mint embert, akár mint írót-

- Ez annak tulajdonítható, hogy nem ismerték személyesen azok, akik írtak róla. Akik nem  olvasták  műveit,  azok  nem  tudnak  hitelesen   nyilatkozni.   Apám  nem  akart  új kapcsolatokat kezdeni, a régi barátai közül pedig nem mindenkinek írhatott. Azt tartotta, hogy írásai önmaga  helyett beszélnek. Voltak életre szóló levelezései,  például  Buba néninek, régi szerelmének - aki a feleségem, Ágnes nagymamája - sokat írt személyes életéről, gondolatairól.  Ezeket a  leveleket hamarosan meg fogják ismerni az olvasók. Igyekszünk   feltárni   azokat   a   személyes   és   családi   jellegű   írásait,   amelyekből megismerhetik az embert is, nemcsak az írót.

Ön szerint lesz olyan Wass utód, aki - ha csak rövidebb időre is - visszaköltözik Erdélybe, Magyarországra? Az erdélyieknek ez sokat jelentene-

Nem könnyű kérdés. Mindenkit oda köt a munka és a család, ahol éppen él. Én a gyermekeimmel  minden évben  legalább kétszer Erdélybe utazom, a tavaszi és nyári szünetet gyakran  ott töltjük. Testvéreim  is többször járnak Erdélyben  évente.  Talán amikor már nyugdíjasok leszünk,  akkor megtehetjük,  hogy életünkből több  időt ott

töltsünk. Nekem Erdély a második otthonom, ahova visszavágyom. Nemcsak őseim emlékét tisztelem, hanem az ott élő barátokkal és rokonokkal is ápolom a kapcsolatot. Bízom abban, hogy eljön az a nap, amikor apám álma valóra válik az erdélyi magyarság számára.

Fordította: Lukácsi Éva
Kérdezett: Fábián Tibor

Wass Albert interjúfolyam 16.
Suzanne Sanborn Roberts

XVI. évfolyam, 24. (767.) szám, 2006. június 13.

Látni szeretném Papi hegyeit!

Suzanne Sanborn Roberts a Wass Albert második felesége révén unoka, Dr. Anne Atzél Sanborn asszony lánya. Suzi az író házában töltötte gyermekéveit. Arról vallott lapunknak, ahogy gyermekként, majd felnőttként látta az írót, "a legjobb nagypapát".

- Míg édesanyja doktorált, évekig, Ön a Wass családnál lakott. Hogyan emlékszik vissza azokra az évekre, Wass Albertre, aki az Ön nagyapja volt?

- Papi nagyon közel állt hozzám. Szerettem, mert csodálatos nagypapa volt. Kislány koromban ő tanított meg halászni, úszni, sétára vitt az erdőbe és arra is ő tanított, hogy a kedvenc állatainkról hogyan kell gondoskodni. Mielőtt mi ettünk, minden állatot meg kellett etetni.  Arra  tanított,   hogy  értékeljem  az  állatokat,  a  fákat,  a  virágokat,  a természetet. Szóval ideális volt köztünk a nagyapa-leányunoka kapcsolat, rengeteg közös élményem volt vele.

- Milyen Wass Alberttel kapcsolatos élményei jutnak gyakran eszébe kislánykorából?

- Nagyon sok csodálatos emlékem van Papiról.  Nehéz lenne kiválasztani, hogy melyek a  legkedvesebbek.  Talán  az  ragadott meg  benne,  hogy foglalkozott velem, tanított, és ahogy a dolgokat komolyan vette. Az életre akarta a családját felkészíteni. Emlékszem, egészen kicsi voltam, amikor arra tanított, hogy az erdőben a vadszedret meg lehet enni. Nemcsak halászni tanított meg, de a halat megtisztítani és elkészíteni is. Emlékszem, ahogy megmutatta, hogy az erdőben nesztelenül kell sétálni, anélkül hogy zajt csapjon az ember. Ugyanígy, a csendes úszásra tanított, hogy ne fodrozzuk össze a vizet.  Mindig gondja volt arra,  hogy a virágok meg  legyenek öntözve, és ezt én  is eltanultam  tőle.   Kertészkedtem  vele,   így  sokat  tanultam  a  virágokról.   Egyszer  azt mondtam neki, hogy a kis barátnőim nem szoktak olyasmit csinálni, amit mi szoktunk. Erre csak annyit válaszolt, hogy a kis barátnőim egyszer nagy bajba kerülhetnek még, ha nem tudják, hogy mihez kezdjenek az erdőben, a természetben és a kertben.

Hogyan tekintett felnőttként a nagyapjára?

Ahogy nőttem, Papi egyre inkább felnőttes dolgokra is tanított. Akkor tapasztaltam meg igazán, hogy milyen rendkívüli ember. Megértettem, honnan jött és miért küzdött. Bámulatos volt, hogy mennyi mindenre kiterjedt a figyelme. Én most 45 éves vagyok. Néha kimerültnek érzem magamat. Megdöbbentő arra gondolni, hogy Papi kétszer ennyi életidőt kapott, és mennyi mindent megvalósított a második 45 évében. Akkor kezdett új életet négy kisfiúval és Ágnes nénivel. Alig volt valamije, mindent a semmiből kellett kezdenie. Egészen új élet várt rá, új kezdetekkel. Mindez szinte felfoghatatlan.

- Mesélt olyan dolgokról Wass Albert, amiket Ön akkor, kislányként nem értett? Például Erdélyről, a magyarokról, az 56-os forradalomról?

- Gyermekkoromtól tudtam, hogy a magyarok szamára ő fontos személy volt. Sokat utaztunk   a    nagyszüleimmel   és   Ágnes   nénivel   Észak-Amerikában   és   Kanadában. Nagyszüleim   rengeteg   helyre   magukkal   vittek,   amikor  magyar  összejövetelekre   és irodalmi találkozókra mentek. Ilyenkor Papi könyveit árusították. Ő beszédeket tartott, és aztán mindenki beszélni szeretett volna vele. Ez számomra nagyon megható volt. Közel állt hozzám, de megértettem, hogy mennyire fontos személy a magyar nép számára. Hozzájuk tartozott.

- Milyen érzés megélni azt, hogy az a Wass Albert, akinél Ön évekig kislányként lakott, 1990 után Magyarország és a magyarok egyik leghíresebb írója lett?

- Emlékszem, hogy nagyon ellene volt a fegyverkorlátozásnak, mert azt mondta ha az állam elveszi az emberektől a  puskát, abból  könnyen  nagy baj  származhat.  Úgy gondolom, hogy Papi számára a legfontosabb dolgok egyike a szabadság volt: a szabad véleménynyilvánítás, a vallásszabadság, az emberi méltóság érvényesülése. Amióta az eszemet tudom, ezt mindig hallottam tőle. Tudtam, hogy nagyon szomorú amiatt, hogy Magyarország és Erdély nem volt szabad ország.

- A kelet-európai rendszerváltozás óta Wass Albertet végre saját nemzete is szabadon olvashatja-

Minden írását szeretem, amit angolul olvastam. A legkedvesebb talán az Ember az országút   szélén.   Ujjongok,   ha   arra   gondolok,   hogy   Papi   írásait   sokan   olvassák Magyarországon és Erdélyben. Tudom, hogy mosolyogva néz le a mennyből, ennek ő is örül.

Hamarosan Wass Albert szülőföldjére látogat. Mit vár ettől az úttól?

- Nagy izgalommal várom Papi szülőföldjének meglátogatását.  Szeretnék járni azokon a hegyeken, a Kárpátokon, ahol ő is lépdelt. Szeretném megnézni, hogy olyanok- e Papi hegyei, amilyennek leírta, és ahogyan én elképzeltem. Izgatottan várom, hogy belélegezzem azokat az illatokat, szagokat, halljam azokat a hangokat, amelyek az ő világát körülvették.  Szeretném  látni a gyönyörű hidakat Budapesten.  Nagyon várom, hogy lássam azt az iskolát, amelybe Papi járt Debrecenbe, és boldog vagyok, hogy abban a református kollégiumban tölthetek egy éjszakát, amelyet a pápa is meglátogatott.

Fordított: Lukácsi Éva
 Kérdezett: Fábián Tibor

Wass Albert interjúfolyam 17.
Wass Géza

XVI. évfolyam, 26. (769.) szám, 2006. június 27.

Az első vadászat Papival

Wass Géza csodálatról és félelemről, hűségről és örökségről

- Wass Albert életéről már sokat tudunk, a fiairól viszont még nem eleget. Ön hol él, mivel foglalkozik?

- Dél-Floridában, Alva kisvárosban élek feleségemmel, Zsuzsával és legkisebb fiammal, Dániellel, egy hatalmas kiterjedésű nemzeti parkhoz közel, melynek neve Big Cypress Swamp. Ez a híres Everglades része. Biológus vagyok, a vadon életével foglalkozom, illetve természetvédelmi tanácsadó is vagyok. Időm javát kint töltöm a szabadban, élvezem és tanulmányozom a természetet. A feleségem egyben a legjobb barátom, belső tervezőként dolgozik a város egyik elegáns bútorvállalatánál. Három gyermekünk van: Albert, Teye és Dániel. Albert és felesége, Samantha, valamint két gyermekük, Ilex és Amelia a közelben laknak. Albert is szereti a természetet, környezettudományi diplomát szerzett a floridai Gulf Coast Egyetemen, a floridai vadgazdasági tárca hivatásos tisztje. Emellett a hadsereg kötelékébe is tartozik, a Floridai Hadsereg Nemzeti Gárda tisztje. Részt vett az öbölháborúban, ott volt Boszniában, a Panama-csatornánál, ezen a nyáron pedig Kuvaitba szól a behívója. Teye a Florida Egyetemen szerzett diplomát, és jogot hallgat egy texasi egyetemen. Dániel még velünk él, jövőre végez a Fórt Myersben a középiskola nemzetközi egyetemi előkészítő tagozatán. Emellett az iskola focicsapatában játszik nagy örömére.

- Wass Alberthez hasonlóan Ön és fiai is természetszerető emberek-

- Mindannyian szeretünk a szabadban lenni. Amikor időnk engedi, csónakázunk, halászunk, vadászunk, búvárkodunk és síelünk. A házunkat körülveszi egy kis patak, de közel vannak a vadvizek is, ahová kenuzni járunk, ha tehetjük. Hétvégén és ünnepeken próbálunk együtt lenni a családdal és barátokkal. Dániel fiatal korához képest egészen jó szakács, otthon van a konyhában és a grillezésben, sokszor saját recepttel áll elő.

- Hogyan telik egy átlagos napja?

- Nem túl érdekes. Az öt munkanapon dolgozunk, Dániel pedig iskolában van. Előfordul az  is,  hogy egy héten  hét napot dolgozom.  De szeretem a  munkámat és elégedett vagyok, ha sikerül megóvni a természet egy kis darabját a jövő nemzedéknek. Hajnali   ötkor   kelek,   fél   nyolckor   már  az   irodában   vagyok.   A   napi   levelezés   után jelentéseket írok, projekteket nézek át, időpontokat beszélek meg.  Délelőtt biológiai kutatásokat végzek, gyűlésekre  megyek, vagy a  kormány megbízott képviselőivel és ügyfelekkel   találkozom   a   természetvédelmi   és   fejlesztési   tervek   megvitatására. Meghatalmazásokat    adok   építési    engedélyek    kiadására    vagy   jóváhagyására.    A megvitatásra kerülő ügyek kihatással lehetnek a vadvizekre, a veszélyeztetett madarakra és állatokra, sőt a védett madár- és állatfajok megmaradására is.  Én képviselem a földtulajdonosok érdekeit az állami birtokokkal való egyezkedésben és felügyelek arra, hogy a földtulajdonosok a fejlesztési beruházások során ne okozzanak károsodást vagy illegális rombolást a környezetben. Délután jelentések megírásával folytatom a munkát, egészen este 8-ig. Ha valami sürgős vagy határidős munkát kell elkészíteni, akkor viszont éjfélig dolgozom. Másnap minden kezdődik elölről. Ha a napi beosztásba belefér, akkor a Czegei Wass Alapítvány dolgait rendezgetem. Irodámban ott van Wass Albert összes írásának   és   kéziratának   az   archívuma.    Én   tartom   a   kapcsolatot   az   alapítvány ügyvédjeivel a szerzői jog védelmében is.

Mi a legkedvesebb gyermekkori emléke édesapjukról?

Nagyon sok kedves gyermekkori és felnőttkori emlékem van Papival. Papi nem volt könnyű ember. Csodáltam és féltem tőle. Volt egy közös érdeklődésünk, ahol én közelebb álltam hozzá,  mint a testvéreim:  a természet szeretete. Amerikába érkezésünk után hamarosan   Astor  Parkba   költöztünk,   és  az  Ocala   Nemzeti   Erdők  területén   Közép- Floridában nőttünk fel. Papinak és nekem a legkedvesebb időtöltés a természetjárás volt, amikor halásztunk, vadásztunk, vagy csak barangoltunk az erdőben. Emlékszem az első komoly vadászatra, amikor 11 éves voltam. Mindnyájan ebben a korban kaptunk tőle engedélyt, hogy saját vadászpuskánk legyen, amit az erdőben használhattunk. Előtte csak sörétes kispuskát használhattunk, vagy nyilat és íjat. Mikor végre betöltöttem a 11. évemet, Papi elvitt életem első igazi vadászatára. Akkor kaptam kézbe először azt a 22-es puskát, amellyel már bátyáim is vadásztak, és így én is azok sorába léptem, akik gondoskodnak a család számára a húsról, ez nyúl vagy mókus volt általában.

- Milyen volt ez az első vadászat Papival?

- Nagyon izgalmas volt. Kora reggel, még sötétben elindultunk arra a területre, amelyet Papi már előre kiszemelt. Ott elhelyezett engem egy magas tölgyfán, ahonnan a mókusokat  jól   láthattam,   amint   makkért   odajöttek.   Papi   továbbment   a   mocsaras ösvényen és ő is egy fatörzsálláson helyezkedett el, hogy a 8 mm-es mauser puskájával őzet és vaddisznót lőjön. Napkelte után a levegőt még sűrű köd borította, de hamarosan megláttam a  mókusokat, amelyek élelmet kerestek.  Lassan felemeltem a  puskát és szememmel  becserkésztem őket,  követve ugrándozásukat.  Papi arra tanított, hogy a puskagolyóval takarékoskodni kell, tehát megvártam a legmegfelelőbb pillanatot, amikor biztos a találat. A lövés azonban elmaradt, ugyanis hirtelen egy éles lövés riasztott. Tudtam, hogy ez Papitól jövő üzenet. Vártam, mert biztos akartam lenni, hogy tőle jött a lövés. Ezután a szokásos füttyjelzést is leadta, amelyet az erdőben használtunk, hogy ne üssünk zajt a beszéddel. Az a füttyjel volt, amellyel hívni szokott. Az erdőből tehát arra a mocsaras  ösvényre  tértem,   ahová   Papi   ment,   és   meg   is   pillantottam  szemben,   a vadászálláson. Az ellenkező irányba mutatott, el is indultam arra, majd megint riasztott egy lövéssel  és ezt kiáltotta:   "vigyázz, feléd jön".   Lövésre  készítettem a  puskát és figyeltem, ahogy a nagy fűben felém igyekezett valami sötét folt. "A szeme közé célozz" - kiáltott ismét Papi.  Azt hiszem, akkor tudatosodott bennem,  hogy felém  rohan  egy vaddisznó, alig 15 lábnyira (5 méter). Céloztam és lőttem. A disznó nagy puffanással a földre esett, tőlem 10 lábnyira (3 méter). Ahogy megbabonázva álltam ott, eszembe villant, ha elvétettem volna a lövést, éppen belém szaladt volna. Én voltam az első testvéreim közül, aki nagy vadat lőtt. Izgatott voltam, Papi meg büszke volt rám. Ez csak egy a sok élmény közül, amit Papival átéltem, de talán a legemlékezetesebb.

- Szokott Papival álmodni?

- Igen, álmomban szoktam látni Papit, amint kint vagyunk az erdőben. Gyakran gondolok rá és beszélgetek vele.  Szeretem a természetet és munkám során gyakran járom az erdőket. Ha látok valami szépet vagy feltűnően szokatlan dolgot, mindig az jut eszembe,  hogy Papi  mennyire élvezné,  ha  látná,  ha  megosztanám az élményt vele. Zsuzsával vettünk egy hétvégi házat a George folyó mentén, Astor mellett, Papi és a család kijárt oda kacsa- és szalonkavadászatra. Papi halála után odavittem azt a padot, amelyen szeretett üldögélni, és úgy helyeztem el, hogy a tóra nézzen. Ha Fórt Myersből odalátogatunk, kiülök a padra és úgy érzem, hogy Papi velem van és velünk együtt örül a kilátásnak, a hűvös szellőnek, amely a tó felől jön. Gyakran sasok jelennek meg és rátelepednek a  hatalmas fenyőfákra a  házunk és a tó között, olyankor azt mondom Zsuzsának: megjöttek a sasok Papit üdvözölni.

- 1997-ben alakult a Czegei Wass Alapítvány, mely édesapjuk írói hagyatékát gondozza. Mikorra várható a gazdag archívum teljes fel leltározása és a hátralevő kéziratok kiadása?

- Én kezelem a kéziratokat a Fórt Myers-i irodámban. Nincs még teljesen felleltározva az   összes    kiadatlan   anyag,   ezek   rendszerezésre,   további   feldolgozásra   várnak. Unokahúgom egy-egy hónapra idelátogat Magyarországról, ő nagy segítség volt abban, hogy az irattárat katalogizálta és a  kéziratokat rendszerezte.  Így most rendszerezve vannak az irattárban a versek,  novellák,  regények,  levelek, esszék és cikkek.  Ez az adatbázis megkönnyíti a kéziratok kiadásának előkészületeit. Jelenleg  három kiadóval dolgozunk, ezek között nem szerepel a Kráter kiadó. Mindhárom kiadó különféle műfajú anyagot készül megjelentetni. Ez a haszna annak, hogy az író gazdag írásbeli anyagot hagyott maga után. Mindezekben azon igyekezünk, hogy Apánkat és örökségét hűséggel képviseljük.

Fordított: Lukácsi Éva
Kérdezett: Fábián Tibor

Wass Albert interjúfolyam 18.
Czegei Wass Dániel

XVI. évfolyam, 28. (771.) szám, 2006. július 10.

Az unoka

Czegei Wass Dániel Erdélyben ébredt rá, mennyire szeretik az emberek a nagyapját

Milyen emlékei vannak nagyapjáról, Wass Albertről?

Kilenc és fél éves voltam, amikor nagyapám meghalt. Sajnos, nem sokat tudtam az életéről abban az időben. Különösen nem tudtam elképzelni erősnek és fiatalnak, amilyen élete korábbi szakaszában lehetett, hiszen én már idősnek és gyengének ismertem meg. Ennek ellenére úgy emlékszem az arcára, hogy vidám volt és örült, amikor találkoztunk. Emlékszem azokra a látogatásokra, amikor anyámmal, apámmal és nővéremmel Astorba mentünk. Minden hónapban legalább egyszer, és a nagyobb ünnepeken engem is elvittek a szüleim. Klassz volt nagypapámnál, szerettem ott lenni, főleg ha mesélt. Tetszett a háza és a nagy udvara. Emlékszem, minden reggel kiment sétálni a kutyájával, időnként jó messzire eldobott egy teniszlabdát, Pajtás meg visszahozta. Sajnos, többet már csak akkor hallottam nagypapámról, Papiról, amikor meghalt.

 Hogyan érinti az a tény, hogy egy ősi, 900 éves történelmi család leszármazottja? Mit tud kezdeni a szellemi örökséggel?

Mivel Amerikában nőttem fel, nem tudtam igazán felmérni annak a jelentőségét, hogy milyen kiemelkedő volt Erdélyben a Czegei Wass család hosszú évszázadokon át. Gyermekfejjel   nem   nagyon   foglalkoztam   ezzel   és   alig   tudtam   valamit   a   családi örökségről. Igazán nagyapám halála után kezdett érdekelni mindez, elég sok mindent tanultam,   kezdtem   utánanézni   olyan   dolgoknak,   amelyek  a   családunk  történetével kapcsolatosak.

 Erdélyben és Magyarországon is járt már. Mit tapasztalt, miben mások az emberek ott, mint Amerikában?

Magyarországi és erdélyi látogatásom alkalmával az tudatosodott bennem, hogy az ott élő emberek nagyon büszkék a történelmi örökségükre. Azt is megfigyeltem, hogy a legtöbb magyar hálásabb mindenért, amit az élettől kap, és önzetlenebbek az emberek
az amerikaiakhoz képest.

- Tapasztalta, hogy Magyarországon és Erdélyben sokan rajonganak Wass Albert írásaiért?

- Ezt nem tudtam érzékelni mindaddig, amíg személyesen meg nem győződtem erről tavaly,   amikor   Erdélyben  jártam.   Azelőtt   Papinak   nem   sok   írását   olvastam.   Nem ismertem a verseit sem. Ott, Erdélyben tudatosodott bennem, hogy a versei mennyire közel állnak az emberek szívéhez.  Különös volt tapasztalni,  hogy a velem egykorú fiataloknak is sokat jelentenek Wass Albert versei.

Kérdezett: Fábián Tibor
 Fordított: Lukácsi Éva

Wass Albert interjúfolyam 19.
Takaró Mihály

XVI. évfolyam, 29. (772.) szám, 2006. július 18.

Aki Wasst olvas, egy kicsit jobb magyar lesz

Takaró Mihály irodalomtörténész szerint szándékosan torzított és csonka az irodalmi kánon

- Tabu döntögető írónak számít Wass Albert?

- Nem,  művészetének lényege nem a tabudöntögetés.  Sokkal  inkább abban korszakalkotó, hogy a valódi nemzeti sorskérdésekkel foglalkozik, identitásgyökérzetet teremt abban, aki olvassa őt. Minden művében finom egyensúlyrendszert teremt. Nála nincsenek jó, illetve rossz népek, csak jó és rossz emberek vannak. Műveiben soha nem semleges, de mindig elfogulatlan.  Szépirodalmi alkotásait egyáltalán  nem jellemzi a politizáltság - épp az ellenkezője az igaz.

- Egyáltalán, hogyan talált Wass Albertra?

- Apám könyvtárában ott volt a Farkasverem, a Csaba és több más Wass Albert­ könyv az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában. Alig húszévesen már olvastam ezeket a köteteket. 1990 után pedig, amikor már az 1945 után írt könyveihez is hozzá lehetett
jutni, egyre intenzívebben és tudatosabban foglalkoztam az életművel. Világos volt, hogy a   század   kiemelkedően   jelentős   prózaírójával   állok   szemben,   ezért   hozzáfogtam életművének szakmai értékeléséhez.

- Tanítja Wass Albertet, ilyen szempontból Ön viszont tabudöntögetőnek számít-

- Ez teljesen így van. Sajnos, ma is számos, magát irodalmárnak nevező szakember bújik a sommás ítéletalkotás leple mögé. Ez azért van, mert ők is tudják, hogy Wass nagy   író. Egyrészt  a  Jókai-Kemény-  Mikszáth-Herczeg    magyar   szépprózai vonal folytatója, másrészt a magyar regény legnagyobb újítója.

- Több könyvet és tanulmányt írt Wass Albert életéről, munkásságáról. Van még valami, amit nem mondtak el, nem írtak le róla? Az olvasóközönség érdeklődése nem lanyhult az utóbbi időben iránta?

A Wass-kutatás még szinte a legelején tart. A Wass-archívumok igen nagy számú kiadatlan anyagot tartalmaznak. Több mint fél tucat drámája, számos elbeszélése és teljes   levelezése   kiadásra   vár.   De   lírája   is   tartogat   még   újdonságokat.   Talán   a legizgalmasabb   kérdés  azon   műveinek  sorsa,   melyeket   hazaküldött  Amerikából,   és amelyek álnéven jelentek meg erdélyi lapokban. Ezek összegyűjtése is megkezdődött, számos szenzációs írása vár még arra, hogy Wass neve alatt jelenjen meg végre! A titok nyitját levelezése adta meg számomra.

Miben egyedi Wass Albert írásművészete a magyar irodalomban? Mi az, amit "csak ő tud"?

- Abban egyedi, hogy sajátos szintézist teremt a magyarországi és a transzszilván próza között. A Csaba ilyen regény. De abban is egyedi, hogy tudatosan épít be lírai és kisprózai műfajokat regényeibe. Prózája általában is erősen lírizált. Ő alkotja meg az első tisztán  parabola regényt a  magyar  irodalomban  az   1947-es  Rézkígyó  című  művével. Prózájának sajátosságairól több kitűnő tanulmány is megjelent már Jászó Anna, Berta Zoltán tollából.

- Sok fiatal - elsősorban  balliberális kötődésű - író,  újságíró bírálja,  leszólja, pocskondiázza Wass Albert műveit. Ön szerint mi vezeti őket?

- Akik Wasst támadják, leggyakrabban politikai, irodalompolitikai érdekből teszik. Még nem olvastam egyetlen valódi, szakmai kritikát írásművészetéről. Az ok a zsigeri gyűlöletben, elutasításban rejlik. Jellemző, hogy kritikusai még sosem mertek szakmai vitára kiállni Wass művészetéről- Talán azért, mert igen kevés érvük lenne.

- Vannak azonban olyan fiatalok is, akik Wass művei nyomán kezdenek érdeklődni Erdély, az elszakított magyarok iránt. Ők az Ön tanítványai-

- Igen, ez így van. Számos tanítványom fordult Erdély felé Wass műveinek olvastán, még többen vannak, akik egyre alaposabban meg akarják ismerni az ottani magyarság életét, világlátását, kultúráját. Aki Wasst olvas, egy kicsit jobb magyar lesz.

- Milyen érzés egy pesti fiatalnak találkozni Wass Alberttel, aki műveiben egy számára ismeretlen világba kalauzolja?

- Elementáris! Számukra ez a világ teljesen ismeretlen (tudatosan eltakart), ám végtelenül vonzó. Azember önmagára ismerésének heurisztikus örömével találkoznak e műveken keresztül. Érzelmek szakadnak fel bennük, értékekre ismernek rá, s az erdélyi kérdés valós gyökereit, okait ismerik meg e regények által.

Egyik tanulmányában megállapítja, hogy nemcsak a Nyugat írói csoportja alkotott nagyot a 20. századi magyar irodalomban, hanem van egy másik vonulata is a magyar irodalomnak:   Herczeg   Ferenc  vagy  Wass  Albert,   aki   Erdélyben   és   Magyarországon egyaránt közölt. Ez a vonulat is legalább annyira értékes, mint a Nyugaté. Mit gondol, az irodalmi kánon mikorra küzdi le az íróval szembeni ellenérzéseit és lesz végre jelen Wass Albert is az iskolai olvasó- és irodalomkönyvekben?

A mai magyar irodalomtörténelem legsúlyosabb problémájához értünk. A jelenlegi hivatalos irodalmi kánon ugyanis szándékosan torzított és csonka. Különösen igaz ez a két világháború közti irodalmunkra! A mai tankönyvek úgy mutatják be ezt a korszakot, mintha csupán a Nyugat írói léteztek volna akkor, csak ők alkottak volna maradandó irodalmi értékeket. Ez súlyos tévedés. 1920 után a magyar irodalom hárompólusúvá vált. A Nyugat és a  hozzátartozó  írók mellett önálló vonulatot jelentett az  Új  Idők és a hozzátartozó konzervatív nemzeti irodalom - Herczeg Ferenc vezetésével, a harmadik, teljesen   önálló   pólust  pedig   a   kényszerből   (Trianon)  önállóvá  vált  erdélyi   irodalom képezte.   Ez  annyira   így  van,   hogy  például  a  történelmi   regény  vonatkozásában   a hangsúly az erdélyi irodalomra tevődik át. A mai egyetemisták még csak nem is hallottak a  középiskolában arról,  hogy létezett az úgynevezett transzszilván  irodalom. Teljesen ismeretlen előttük a transzszilvanisták kiáltványa, a Kiáltó Szó! A példákat sokáig tudnám sorolni.

- Miben látja a megoldást?

- Szakítani kell a marxista, posztmarxista, teljesen elavult irodalompolitikai gondolkodással, mely megpróbálta (próbálja) száműzni az irodalmi kánonból mindazokat az írókat, akik ebben a korban a valódi nemzeti sorskérdésekhez nemzeti-patrióta szemmel közelítettek, keresztény világnézeti alapokon. Nem kultúrpolitikát, hanem kultúrát kell közvetíteni végre! S ebben a kultúraközvetítésben a 20. századot szinte teljesen átívelő életművű Wass Albertnek kiemelt helye van. Az idő minden kétséget kizáróan Wassnak dolgozik. Kritikusai elhallgatnak majd, életművét milliók ismerik meg Magyarországon. Nem kerülhető el tehát Wass beemelése az irodalmi kánonba, mert a víz szalad, de a kő marad, a kő marad.

Fábián Tibor

Wass Albert interjúfolyam 20.
Teleki Csaba

XVI. évfolyam, 31. (774.) szám, 2006. augusztus 1.

Wass Albert-könyvek a magyar iskolákba

A tavasszal indult Wass Albert-könyvakció révén több ezer Wass-kötet került a Kárpát­medencei magyar iskolák könyvtáraiba. Teleki Csaba 23 éves egyetemista, a budapesti Corvinus Egyetem Közgazdaságtudományi karának negyedéves hallgatója. Ő a könyvakció ötletadója és egyik lebonyolítója.

- Hogyan kezdődött, és mi volt a könyvakció célja?

- A Wass Albert-könyvakciót 2006 márciusában indítottam az Egyesült Magyar Ifjúság (EMI) keretei között. A cél az volt, hogy minél nagyobb számban kerüljenek a Kárpát-medencei  magyar  iskolák polcaira  az  író  regényei.  Összeállítottunk egy  húsz darabból álló csomagot az író főbb műveiből, amelyet a magyarországi iskolák számára kiadói   áron - ez a bolti   ár 40   százaléka - értékesítettünk. Emellett  támogatást gyűjtöttünk, hogy a határon túlra ingyenesen küldhessük ki a könyvcsomagokat. Az akció első három hónapjában összesen 3200 könyv lelt gazdára,  1,7 millió forint értékben. Ebből 2300-at a magyarországi iskolák, gimnáziumok, könyvtárak rendeltek meg, míg 900 darabot Erdélybe, a Délvidékre és a Felvidékre tudtunk küldeni, az összegyűlt 500 ezer forintos támogatásból. Terveink szerint 2006 őszétől erősebb médiatámogatással el szeretnénk érni a tízezres nagyságrendet a kiküldött könyvek számát tekintve.

- Te vagy az ötletgazda. Miért tartottad fontosnak, hogy fiatal egyetemistaként Wass-könyveket csomagolj és postázz?

- Alapvető célnak tartom, hogy a fiatalságot lelkileg és szellemileg megerősítsük a mai kiüresedett, globalizált világban. Wass Albert regényei kellő magyarságtudatot közvetítenek, megismertetik népünk igaz történelmét és utat mutatnak egy Istennel­emberrel egyaránt harmóniában lévő élethez. Wass Albert regényeiből sugároznak az élet alapját képező értékek: a tiszta szeretet, az egymás iránti kölcsönös tisztelet, a becsület és az Istenbe vetett mélységes hit.

Kik segítettek a lebonyolításban?

Az akció elkezdéséhez kellett egy hatásos médiavisszhang, elsősorban az írott sajtó részéről, hogy eljusson a könyvakció híre az igénylő iskolákhoz és   a lehetséges támogatókhoz. A munka többi része pedig szervezési és logisztikai jellegű volt: több ezer könyv beszerzése, csomagolása, szétküldése, adminisztráció és a számlák vezetése. Olyan volt ez, mint egy vállalkozás vezetése. Kitartás és türelem kellett hozzá minden áldott nap. Az akció érdemi részét ketten-hárman végeztük, megosztva egymás közt a különböző feladatokat.

- Hány Wass Albert-könyvvel lettek gazdagabbak a határon túli magyar iskolai könyvtárak?

Összesen 900 darabbal gazdagodtak 2006 nyaráig. Ebből 600 darab ment Erdélybe, 180 a Felvidékre,  120 a Délvidékre és 20 darab a Muraközbe. Magyarországon pedig 2300 könyv lelt gazdára iskolák, gimnáziumok könyvtáraiban.

Hogyan fogadták a tanintézmények a felajánlásokat?

- Nagyon sok köszönőlevelet kaptunk, a kis falvak iskolái és könyvtárai nagyon-nagyon hálásak voltak, hogy gondoltunk rájuk. A munkához ez ad erőt és hitet, hogy nap mint nap tapasztaljuk az akció áldásos hatását.

- Hogyan zajlott a könyvátadás?

- Az eddigi csomagokat postán küldtük ki, de a jövőben tervezünk ünnepélyes átadókat a Felvidéken és a Délvidéken egyaránt.

- Az  EMI-nek nem ez volt az első  Wass Alberttel  kapcsolatos  rendezvénye, megmozdulása. És talán nem is az utolsó. Mi van még a tarsolyotokban?

- Szeretném, ha 2006 telére elérnénk a kiküldött kötetek számát tekintve a tízezres nagyságrendet a Kárpát-medencében.  Emellett programjainkba, rendezvényeinkbe folyamatosan bevesszük az író munkásságát. Szeretnénk elérni, hogy a hivatalos, oktatott irodalom részévé váljon Wass Albert, és minél több település állítson neki mellszobrot Verőce, Szombathely, Gödöllő, Székelyudvarhely, Holtmaros példáját követve.

- Fiatal magyarországi egyetemistaként mit tapasztalsz: a te korosztályod mennyire ismeri, olvassa Wass Albertet?

Meglepően sokan olvassák az egyetemi társaim között is Wass Albert regényeit. Bár nincsenek többnyire tisztában az erdélyi magyarság helyzetével vagy a valós történelmi előzményekkel, de nagy hatással van rájuk Wass Albert szellemisége. Lebilincselik őket az életet tisztán sugárzó történetek, egy-egy regény elolvasása után lelkileg-szellemileg feltöltődnek. Ma már egyre többen veszik kézbe az író regényeit. Nap mint nap látni a pesti villamosokon, metrókon Wass Albertet olvasó időst vagy fiatalt. Egyszer a Kard és kasza című regénnyel léptem be egy bankfiókba, mikor az ügyintéző, akihez kerültem, elmondta, hogy ez az egyik kedvenc regénye az írótól. Ilyenkor mindig mindenkit arra buzdítok, ha teheti, utazzon el Erdélybe, ismerkedjen meg a Wass Albert   által megörökített romlatlan világgal és töltekezzen a szívében, lelkében.

Mi az, amit a ma élő fiataloknak mondani, üzenni tud Wass Albert?

- Ebben a felfordult, elértéktelenedett világban a biztos lelki-szellemi alapot tudja nyújtani  Wass Albert szellemisége.  Az  isteni  ősi   rendet,  harmóniát  közvetíti  felénk, melyben az értékek a helyükön vannak. Tisztesség, becsület, rend, szeretet és hit. Ez jellemezte őseinket réges-rég, ezen értékek utolsó, még romos vára Erdély.

- Az erdélyi hegyekben, erdőkben, vagy akár a Mezőségen eszedbe szokott-e jutni egy-egy Wass-idézet, tájleírás?

Nap mint nap eszembe jutnak Wass Albert leírásai, főleg érzések formájában. Mikor Erdélyben járok, úgy érzem, Istenhez kerülök közelebb. A hegyek, az erdők, az emberek mind-mind a belső harmóniát sugározzák.

Te mivel lettél gazdagabb Wass Albert írásai által?

Segített magamban megtalálni az alapot, amelyre építkezhetek. Nagy hatással volt rám a Vérben és viharban és a Hagyaték. Mindkettőben az ősi magyar hit és rend ölt testet. Mikor olvasni kezdek az írótól, a lelkemben összhang keletkezik, erővel töltődök fel, és határozottan érzem és tudom, hogy mit kell tennem a mindennapi küzdelmekben.

Fábián Tibor

Wass Albert interjúfolyam 21.
Simó József

XVI. évfolyam, 33. (776.) szám, 2006. augusztus 15.

Szószólójául szegődni szépnek, jónak, igaznak

Simó József, a Czegei Wass Alapítvány magyarországi képviselője, az eldugott irodalom csodatévő értékéről és 320 zászlócskáról

- Simó József budapesti  mérnök, akit az író fiai Wass Albert munkásságának fel leltározásával bíztak meg. Hogy halad?

- "Haladunk lassacskán", ahogy a döblecfalvi-udvarhelyi székely mondja. Valójában én csak elindítója voltam a tetemes szellemi hagyaték számbavételének. Mára egész kis csapat dolgozik az archívum gondozásán. Úgy tizenöt évvel ezelőtt azonban valóban az elsők között voltam, aki felismertem ennek az előlünk eldugott irodalomnak a csodatévő értékét. Felolvasóesteket tartottam és kutattam újabb művei után, eredményeimről pedig rendre beszámoltam Wass Albertnek. Az ő ajánlásával is párosult tehát Endre, Géza és Vid megtisztelő bizalma, hogy elsőként látogathassam meg az elárvult astori házat és lappangó kincseit. Szinte éjt nappallá téve, mégis örömmel és megerőltetés nélkül dolgoztam, és sok-sok szépséget találtam: verseket, elbeszéléseket, színjátékokat, önéletírás-részleteket a Voltam-hoz, rengeteg Erdélyért és a magyar igazságért írott publicisztikát, és bizony sok eredetileg is angol nyelven írt mindenféle művet. Ami talán a legnagyobb öröm volt számomra: a Te és a világ felfedezése, amelyről csak tudtam, hogy létezik, s amelynek első eredeti példányát magam hoztam el a Széchényi Könyvtár részére is. Mára a művek java része már hozzáférhető, igaz, olykor sok hibával és kicsit rendszertelenül, de olvasható.

Ön a Czegei Wass Alapítvány magyarországi elnöke is. Milyen tevékenységet folytat az anyaországban az alapítvány?

A mi szerepünk két oknál fogva is kissé alárendelt szerep. Egyfelől mi a Floridában székelő Czegei Wass Foundation fíliája vagyunk, másfelől az alapítványba befolyó pénzek -  az  író  végrendelete  szerinti  -  erdélyi   hasznosulását  kell   intéznünk. Eredetileg  és alapvetően Wass Albert szerzői jogának védelme és a befolyó jogdíjak erdélyi célokra való felhasználása lenne a célunk. Az alapítvány tevékenységét is egy hármas feladatkör jellemezné:   az életmű teljes felkutatása  és feltárása,  a   művek  megismertetése  és népszerűsítése   mind   nagyobb   körben,  és  a   megismertetést  segítendő  Wass  Albert könyveinek kiadása. A feltételes mód sajnos azért indokolt, mert a szerzői jog, illetve a könyvkiadás körül évek óta Wass Alberthez és a jó ügyhöz méltatlan, erőt, időt és pénzt fecsérlő perlekedés folyik, reméljük, már nem sokáig.

Rengeteg helyen megfordul, előadásokat tart Wass Albertről. Mit tapasztal tizenhat évvel a rendszerváltozás után, mennyire sikerült megismernünk az írót?

- Túl az úttörő szerepen, valóban sokszor és sokfelé álltam a szép szóra éhes közönség elé. Éppen a napokban kaptam feleségemtől - ki különben ebben is állandó és hűséges társam - egy Nagy-Magyarország térképet, hogy azon egy-egy kicsi zászlóval meg tudjuk jelölni mind a kedves helyeket, ahová ez idáig meghívtak. Ehhez 320-nál több zászlócskát kell csinálnom- Hogy mennyire sikeres a munkánk? Erről talán a közönség szeretete, az előadások utáni újabb felkérések, a visszahívások és az írónak még az ifjúság körében is egyre nagyobb olvasottsága árulkodik leginkább. Úgy érzem, hogy akinek "volt füle a hallásra", és az idejét sem sajnálta értékes, szép irodalomra szentelni, az már régóta ismeri Wass Albertet. Persze, a médiumokkal nem tudjuk felvenni a versenyt, s így csak sajnálni tudom, hogy mialatt az én estemet hallgatja 50, jó esetben 300 ember, azalatt milliók butulnak hitvány, nemzetidegen tévéműsoroktól. Ugyanígy nehéz áttörni az előítéletek falát is: mikor valaki úgy formál "szilárd" - tudjuk, honnan irányított - negatív véleményt, hogy közben bevallja: egy sort sem olvasott az írótól. Szóval: van még mit tenni!

- Hogyan épül fel egy ilyen Wass Albert-előadás, illetve kik vesznek részt benne?

- Az előadások a meghívó kívánsága szerint 45 perctől 2 órás időtartamúak. A gondot mindig inkább az okozza, hogy mit hagyjak ki a sok szép részletből. A műsort úgy építem föl, hogy miközben megismertetem a hallgatósággal az író életútját, egyúttal beleszövöm az időponthoz, a helyhez és a közönséghez találó vers- és próza részleteket. Nem  nehéz  megfelelő  gondolatokat találni,   mert Wass  Albert  minden  szempontból nagyon   időszerű.   Leggyakrabban   egyedül   tartom   meg   az   előadást.   Ha   nagyobb szereplőgárdát kérnek, Cs. Szabó István színművésszel és Petrás Mária népdalénekessel hármasban csináljuk meg az estet. De többször volt társunk az előadásban Bitskey Tibor, Bubik István, Bánffy György, Sellei Zoltán, Szabó András, Várady Mária. Zenei oldás­ kötés   is  sokféle  volt,   korábbi   előadásaink végén   gyermekeim   még   mezőségi   vagy székelyföldi tánccal is emelték az est hangulatát. Legújabban pedig a magyar nemzeti rock egyik legjelesebb képviselőjével, az Ismerős Arcok zenekarral csináltunk sok fiatalt megmozdító zenés irodalmi estet, nagy sikerrel. Ismétlődések lehetnek, de soha nem adjuk ugyanazt a műsort.

Mi a tapasztalata: Magyarországon is ugyanúgy értik, "érzik" Wass Albertet? Nem kell erdélyinek lenni ahhoz, hogy félre ne értsük, át ne ugorjunk fontos momentumokon?

Kezdetben, amikor még ugyancsak nehéz volt belevinni az embereket a jóba, volt olyan érzésem, hogy nyilván kell Wass Alberthez valami erdélyi lélek. Annyira rólunk, a szívünkből és nekünk ír. Még a könnyedebb, humoros írásainak megértéséhez is, úgy gondoltam, kell ismerni a székely ész- és nyelvjárást, néplelket, humort. Aztán sokan rácáfoltak erre. Olyanok, akik "csak" szerelmesei Erdélynek, de olyanok is, akik még sosem jártak ott, de akiket talán éppen Wass Albert olvasása indított el Erdély és népe megismerésére. Nyerges Atilla, az Ismerős Arcok költő-muzsikusa is büszkén vallja, hogy nagy hatással voltak rá az író könyvei.

- Mi űzi, hajtja, hogy munkája mellett utazgasson és Wass Albertről beszéljen idegen embereknek?

- Ez egyfajta küldetés: szószólójául szegődni szépnek, jónak, igaznak. Ahogy az Elvész a nyom papja mondja: "-ha az Úristen valakit egy nagyon nagy feladattal akar megbízni, akkor az igazság ügyét bízza reá." Vissza kell segíteni ezt a mi kis töredék népünket a mi magyar Istenünkhöz, ősi hitünkhöz, mert maholnap elvész és magja sem marad.  Nagy bajban van ma a magyar.  És észre sem veszi a veszélyt, úgy rohan a szakadék felé. Tatár és török nem ártott annyit neki, mint mai "jóakarói". De ahol a szükség, ott a segítség. Wass Albert összeszedte számunkra a  Hagyatékot,  megírta nekünk a "magyarok bibliáját". Ezt a tudást kell nekünk eljuttatni minél több magyar testvérünkhöz,  amíg  még  nem  késő.   Mikor hírét vettem,  hogy Wass Albert kezéből kiesett  az   a   bizonyos   Láthatatlan   lobogó,   szájából   utolsó  jussunk:   a   szó,   szent fogadalmat   tettem,    hogy    míg    megengedi    Isten,    adom    tovább    az    ő    szépen megfogalmazott gondolatait, hátha jövendőt biztosíthatnánk a magyar nemzet számára. Ezért járom az országot Szenctől Hertelendyvalváig, Sárvártól Szentegyházáig, és akik eljönnek meghallgatni, bizony nem is olyan idegenek: testvérek.

- Anekdotákkal is meg szokta idézni "Albert bácsi" szellemiségét és magyarságát. Az 1936-os berlini olimpián nem vehette át sportlövészetben az aranyérmet, mert a román küldöttség tiltakozott az ellen, hogy egy erdélyi - Kelet-Magyarország akkor is Románia része volt - Magyarországnak szerezzen dicsőséget. Hogy is volt ez?

- Tudjuk, hogy Wass Albert jó lövő volt: még gyermekkorában tanította meg őt a puska és a vadászat tudományára az ő szeretett nagyapja. A sportlövészettel azonban Debrecenben a  Gazdasági Akadémia  diákjaként ismerkedett meg, és több országos versenyt nyert iskolájának. A berlini olimpia idején azonban ő már a Sorbonne-on Le Corbusier tanítványa, de a pallagpusztai oskola - mint tiszteletbeli diákját - benevezte őt is az olimpiára, hogy szerezne érmet és dicsőséget Magyarországnak. A versengés folyt már és Wass Albert szépen is szerepelt, és akkor jött a bökkenő: kiderült, hogy román állampolgár. A románok tiltakoztak, s neki vissza kellett lépnie. Nem sikerült a "kegyes csalás", hogy nemzetét győzelemhez juttassa.

- Kérem, mondjon még egy anekdotát Wass Albertről.

- No, ha már puskáról esett szó, legyen ezzel kapcsolatos a következő is. Házának
bejáratát Astorparkban két hatalmas cédrusfa fogta közre. Utcája nevét ő maga adta
ezekről a fákról. Az egyik fa törzsén állt egy kicsi tábla, hirdetve: "Be care of the dogs!"

Óvakodj a kutyáktól! Merthogy Albert bácsinak mindig voltak szép nagy kutyái. Amikor a "császári pojáca" diplomatának álcázott szekusokat küldött Floridába, hogy pusztítanák el a "Románia számára oly ártalmas írót", és a merénylet - hála a Teremtőnek - sikertelenül végződött, Wass Albert az imént említett tábla alá csináltatott egy másikat: "Never mind the dogs, but be care of the owner!" Sose búsulj a kutyák miatt, de óvakodj a gazdától! És attól kezdve valóban ott állt mindig egy töltött puska az előszobájában hasonló esetre. - Egyébként mi az, ami önt a legjobban megragadja Wass Albert írásaiban?

A "legjobban", ugye, egy dolgot kellene jelentsen. Nehéz eldönteni, mert annyi mindent szeretek benne. Sok mindenben érzek azonosságot az ő sorsával. Az édesanya korai elvesztése, az őseink szülőföldjétől való kényszerű távolélés és sok egyéb. Az írásokban a teljes korszerűsége, hogy mindenkihez szól, hogy minden helyzetből mutat kiutat, hogy írásainak nyelvi szépsége mindig tartalmi gazdagsággal: egy élet tapasztalatával, bölcsességgel és a helyzetek éles meglátásával párosul. Csodálatos fogalmazása és nyelvezete, melynek eredményeképpen ma is könnyen olvasható, élvezetes irodalom az övé. Természetszeretete és tájleírásai, izgalmas meseszövése, az erdélyi és sokszor kiváltképpen a székely lélek hűséges bemutatása, tiszta hite és a hagyományos - mondhatnánk: az igazi - értékek tisztelete, szóval ez mind megragad írásaiban. Az ő tömörségével így kéne mondanom: "Az igazság nyelve az a nyelv, amit minden ember megért." Isten áldja Erdély népét!

Fábián Tibor

Wass Albert interjúfolyam 22.
Walter Drew Sanborn

XVI. évfolyam, 37. (780.) szám, 2006. szeptember 13.

Ide vissza kell még térnem

Walter Drew Sanborn dédnagyapjáról és magyarrá válásáról

- Először vagy Magyarországon. Kérlek, mesélj utad és látogatásod céljáról.

- Igen, először látogattam Magyarországra. Nagymamámmal, Anne Sanbornnal és nagybátyámmal, Kirk Sanbornnal Budapesten töltöttem néhány napot. Velük együtt jöttem Debrecenbe, hogy Wass Albert emlékére a koszorúzáson részt vegyek Pallagon. Természetesen, az elsődleges indíték Wass Albert tisztelete volt, de az is érdekelt, hogy tényleg igaz-e, amit a családban hallottam, hogy dédnagyapám könyveit sokan olvassák Magyarországon. Erről most megbizonyosodtam. Nem gondoltam volna, hogy a fiatalokra is ekkora hatással vannak Wass Albert regényei! Akikkel találkoztam, mindenki olvasott tőle már néhány könyvet. A harmadik cél most kezd kialakulni. Voltam már Európában több helyen, de sehol nem éreztem ennyire otthon magamat. Másutt rendszerint kívülállónak éreztem magamat, még Budapesten is. Itt Debrecenben otthon vagyok. Úgy érzem, hogy ide vissza kell még térnem életem során. Furcsa, de teljesen azonosulni tudok azokkal, akikkel itt találkoztam. Talán a magyarrá válásom kezdődött meg ezzel az utazással.

Mesélj a hobbidról, könyvekről, zenéről, filmekről: mi érdekel úgy általában?

Hát első a foci. Már itt is játszottunk, nagyon szeretek focizni. A foci és az olvasás - talán ez a  kettő a  legfontosabb.  Kedvenc könyvem Joseph Hellertől A huszonkettes csapdája. Közel áll hozzám E. E. Cummings amerikai költő, aki új stílusban írt verseket. A sorok nem rímelnek, nincsenek versszakok, először összevisszaságnak tűnik az egész, de ha figyelek a szavakra és hangosan olvasom, nagyon kifejező a költeménye. Persze, a dédapám regényeit is nagyon szeretem, amit lehetett angolul olvasni, már elolvastam. Nemcsak azért tetszik,  mert a  dédapám volt,  de valóban  közel  áll  hozzám  minden könyve,   mert  ahogy  az  embereket   bemutatja   és  a   sorsukat  elmeséli,   az   nagyon megérint. Ő tényleg szerette az embereket és azonosult velük, ez látszik a regényeiben. Az Ember az országút szélén - ez volt az első, ami nagyon tetszett, aztán az Elvásik a veres csillag - inkább komédia, de szomorú is a furfangos Mózsi abban a helyzetben, hogy élete a kommunista rendszer kontrollja alatt van. És nagyon tetszett az Átoksori kísértetek, ez egy fiatalemberről szól, aki Amerikában nőtt fel, de hazajön a nagyapja birtokára,  és  minden  egészen  más,  amit itt talál,  aztán  mire észreveszi,  a  világ  a háborúba sodródik. Szomorú, de klassz könyv ez is.

Milyen pályára készülsz és miért?

- Újságíró szeretnék lenni. Ezt már két éve elhatároztam, amikor George Orwell művét olvastam, aki Spanyolországba ment a polgárháború idején és ezt leírta. Sokat tanultam belőle, például a kommunizmusról szóló dolgokat, hogy milyen veszélyes, ha egy rendszer megfosztja az embereket a szabadságtól. A politikusokat megvetem, például George Busht, mert őket csak azok az országok érdeklik, amelyek technológiai és gazdasági nagyhatalmak, de a kisebb országokról nem is vesznek tudomást. Az egy nagy lehetőség, ha az újságíró bemutatja a kevésbé ismert országokat, népeket. Például mennyi mindent el lehetne mondani Magyarországról, mert nem sokan tudják, hogy milliónyi szépség van benne és óriási történelmi kincsei vannak. Trianonról is kellene írni, mert az egy óriási tragédia volt, és a világot erről alig tájékoztatja valaki. Persze, nemcsak újságcikkeket akarok írni, hanem könyveket is. Példaképem ebben is Papi, neki nemzetközi újságírói igazolványa is volt, újságokban is publikált, de a könyveiben foglalta össze, amit népekről és országokról tudott. Én magam is vezetek egy naplót, és nemcsak az eseményeket írom le, amik éppen történtek velem, hanem igyekszem kreativitással érdekessé és humorossá tenni, hogy másnak is jelentsen valamit az egész dolog. Ha ezt a mostani utamat leírom, azt fogom írni, hogy ez volt eddig a legszebb kirándulásom. Ez sokkal több, mint egy vakáció. Ez az út felébresztett és kinyílt a szemem. Most kezdek

belülről olyan dolgokat átérezni és megtapasztalni, amelyekre régóta vágytam. Valami megváltozott bennem. Úgyhogy Magyarország a kedvenc országom lett. Mindenesetre ide még vissza kell térnem, ezt határozottan érzem.

A beszélgetést magnókazettáról összeállította és fordította Lukácsi Eva.

Walter Drew Sanborn autóbaleset áldozata lett 2006. január 27-én. A fenti interjú 2005. február 19-én készült a Debreceni Református Kollégiumban, a diákrádió számára. Walternek még egyszer volt alkalma visszatérni Magyarországra és Erdélybe, dédapja szülőföldjére, 2005 júliusában. Halála előtt néhány nappal mondta el azt a tervét szüleinek és nagymamájának, hogy a középiskola befejezése után Debrecenben kívánja folytatni tanulmányait. Ez a szép álom már nem teljesülhetett-

Fábián Tibor

Wass Albert interjúfolyam 23.
Szabó László

XVI. évfolyam, 40. (783.) szám, 2006. október 3.

"Nem Budapestnek van egy országa, hanem Magyarországnak egy fővárosa"

Szabó László a világ első köztéri Wass-szobráról és a csendes háttérmunkáról

- Wass-szoborért ment Hamburgba 2004-ben. Intézte a szoborállítás engedélyeit. Az eredetileg   Kolozsvárra   szánt   mellszobor   kacskaringós   utat   járt   be:   a   budapesti visszautasítás után végül Bonyhádra került.  Ez volt az első Magyarországon felállított Wass-szobor?

- Valóban ez volt az első Wass-szobor, de tudomásom szerint nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon is. Pontosabban az első azok közül, amelyek állva is maradhattak, első a köztéri Wass-szobrok közül. De véleményem szerint ez esetben nincs jelentősége az elsőségnek, ez nem sportverseny vagy teljesítménytúra, ahol díjazzák a befutót. Itt talán csak annyiban számít az elsőség, hogy példát mutat a többieknek, akik esetleg bátortalanabbul közelítenek a kérdéshez.

Visszatérve a kérdés első feléhez, a történet valóban 2004-ben kezdődött, mégpedig az év elején azzal, hogy a magyarországi sajtót bejárta a hír: Budapest főpolgármestere elutasította a Wass Albert Polgári Kör azon kezdeményezését, hogy az írónak szobrot emeljenek a Vérmezőn. Nem sokkal ez után egy lakossági fórumon valaki felvetette az ügyet azzal a megjegyzéssel, hogy tiltakozó demonstrációt kellene tartani az ilyen hatalmi magatartás ellen. Az előadó - nagyon helyesen - azt válaszolta, hogy nem kell itt tüntetgetni, hanem ha a fővárosnak nem kell a szobor, akkor fel kell állítani valahol vidéken.

Ekkor fogalmazódott meg bennem az elhatározás, hogy meg kéne próbálni városunkban, Bonyhádon a szobor elhelyezését. Ezt a gondolatomat megosztottam Kovács Gábor barátommal, ő helyeselte, sőt erdélyi kapcsolatai segítségével el is indította a folyamatot.

Így jutottunk el Holtmarosra, Bartha József tiszteletes úrhoz, akiről rövidesen kiderült, hogy a legkisebb Wass fiú, Endre sógora, és már tud a szándékunkról. Legnagyobb meglepetésünkre azzal fogadott, hogy a szobrot megkapja Bonyhád, csak el kell szállítanunk Budapestről, ahova Endréék hozzák Hamburgból. Ám a dolgok másképp alakultak, a szobor nem került be az országba. Kapóra jött, hogy azon a nyáron Németországban, Hamburg közelében turnéztunk zenekarunkkal, így - felvéve a kapcsolatot Wass Endrével - el tudtuk hozni Kolozsi Sándor alkotását, mely még a Sidneyben készült csomagolásban várta, hogy Kolozsvár, majd Budapest helyett végül Bonyhádon meglássa a napvilágot.

A hazahozatal után kezdődött a csendes háttérmunka: legalizálni kellett a "mázsányi bronzot" egy ajándékozási szerződéssel, nehogy az ellentábor fogást találjon a számára nem tetsző ügyön, méltó helyet és talapzatot kellett találni a XX. század egyik legnagyobb magyar írója számára, engedélyek sorát kellett beszerezni stb. Egyszóval sűrű, de szívemnek-lelkemnek tetsző munkával telt el az a négy hónap a hazahozataltól az avatásig.

- Egyébként miért éppen Bonyhád került a képbe? Szerepet játszik ebben, hogy a településen sok bukovinai székely lakik?

- Sokan - köztük bonyhádiak is - megkérdezték, hogy mi módon kötődik Wass Albert Bonyhádhoz? Erre csak azt tudom válaszolni, hogy minden magyar városhoz és faluhoz egyformán kötődik, minden magyar ember leikéhez egyformán szólnak a gondolatai. Az, hogy végül  is nálunk talált végső nyugvóhelyre ez a sokat hányódott szobor, annak köszönhető,   hogy   mi   ismertük  fel   először  annak  a   fontosságát,   hogy  az   életünk minőségét   meghatározó   szellemi   útjelzőknek   méltó   emléket   kell   állítani   az   utókor épülésére.

Bonyhádon valóban nagy számban élnek Bukovinából menekült székelyek, de más erdélyiek is és felvidékiek is, és a kitelepítést megúszott németek is. Bonyhád egy kis tükre a Kárpát-medencének, mindamellett olyan egészséges nemzeti szellemiség lengi át, hogy szinte gyermekjáték volt végigvinni a szoborállítás ügyét.

- Azóta is a vidék Magyarországa fogadja be a "vándor székelyt" - Wass Albertet. Lesz  valamikor  Budapesten   is  Wass-szobor,  vagy  az  ott  élők  inkább  a   teheneket pártolják?

Budapestnek talán akkor lesz köztéri Wass Albert-szobra, ha a város választott vezetői rájönnek arra, hogy nem Budapestnek van egy országa, hanem Magyarországnak van egy fővárosa, és ennek megfelelően állítják fel értékrendjüket. Ebben a globalizálódó világban meg kellene találnunk az igazodási pontokat, melyek között feltétlenül ott a helye Wass Albertnek, míg az extravagáns, meghökkentve művészkedés távol esik ettől, hiszen   semmilyen   gondolatot   sem   közvetít.   A   szabadság   eszményét   nem   szabad összekeverni   a   szabadosság   parttalanságával,   mert  ez  anarchiához  vezet.   Ennek  a nyomai már érződnek Budapesten.

2006 januárjában országos Wass Albert versmondó és rajzversenyt szervezett, melyen több mint ezer diák vett részt. Ez azt jelenti, hogy bár a tankönyvekből hiányzik az író, életművét azért ismerik a mai fiatalok?

Ez a versmondó verseny már nem az első volt, hiszen a szoboravatás napján, 2005. január 8-án is rendeztünk egyet a Solymár Imre Városi Könyvtár segítségével. A 2006 januárjában szervezett program annyiban volt más,  hogy ekkor már az egész Kárpát-medencében   meghirdettük a  szava lóversenyt,  illetve  a   14 éven  aluliaknak a meseillusztrációs   rajzpályázatot,   minden   anyaországi   megyében   és   az   elszakított országrészekben is elődöntőket szerveztünk. Ennek a végeredménye került pódiumra és kiállítási   paravánra   Bonyhádon  az  író  születésnapjának előestéjén.   A  rajzpályázaton valóban több mint ezer kisdiák vett részt, illetve ennyi pályamű érkezett hozzánk az előszűrés után. Ezen felül van még azok száma, akik a versmondásban mérették meg magukat. Több százan lehettek, akik ennek a felhívásnak hála kézbe vették Wass Albert könyveit és átitatódtak szellemiségével.

Sajnos akadtak még fehér foltok, ahol nem merték vállalni a "háborús bűnös" nevével fémjelzett program szervezését és lebonyolítását, de ez nem keserít el, inkább további munkára sarkall. Boldog lennék, ha a centenáriumi ünnepségre sikerülne a teljes magyar nyelvterületet bekapcsolni ebbe az áramkörbe.

Emlékszik még, melyek voltak a legérdekesebb rajzok?

Nehéz lenne több mint fél év távolából felidézni a legjobban sikerült pályaműveket, azt azonban elmondhatom, hogy nagyon változatos technikai megoldásokkal készültek és őszintén tükrözték a mai gyermekek tiszta, nyitott vonzalmát a Wass Albert varázsolta világhoz,   a   természethez,   az   azzal   való   harmonikus   együttéléshez.   A   zsűri   által kiválasztott több mint száz alkotásból összeállított kiállítási anyag február óta járja az országot,   vándorkiállítás   formájában   viszi   a   hírt,   hogy   létezik   egy   értékközpontú irodalom, amit érdemes kézbe venni.

- A szavalatokból kiderült-e, hogy mennyire értik, illetve azonosulnak a wassi írás művészettel a diákok?

-          Örömünkre szolgált, hogy az "ifjúsági" kategória sokkal népesebb volt, mint a 25 éven felüli "felnőtt", és igen mély átélési képességről tanúskodott. Takaró Mihály, a zsűri elnöke mondta, hogy meglepetéssel tapasztalta: egyetlen beszédhibás versmondó sem akadt a mezőnyben. A színvonal pedig olyan magas volt, hogy akár hivatásos előadók versenye is lehetett volna. Azt hiszem, hogy ezekre a lelki-szellemi alapokra felépülhet a jövendő.

- Mikor lesz a következő rajz- és versmondó verseny?

- Szeretnénk a centenáriumi ünnepséget egy szépen kikerekített Kárpát-medencei Wass Albert Vers- és Prózamondó Versennyel tartalmassá tenni, amiből a gyermekek meseillusztrációs rajzpályázata sem maradhat ki. Már felvetettem azt a gondolatot is a Wass fiúknak, ha újra kiadják Wass Albert meséit, a Tavak könyvét és az Erdők könyvét, a legjobb pályaművek alkothatnák a könyv illusztrációit. Remélem, ez is megvalósul a századik születésnapra.

- Gyakran jár Erdélyben. Találkozott olyan emberekkel, akik mintha valamelyik Wass- regényből léptek volna ki?

- Igen. Ilyen embernek ismertem meg Bartha József református tiszteletest. Ő az a pap, aki írja és prédikálja is a "magyar bibliát". És nem csupán prédikálja, de éli és élteti is a benne megfogalmazódó hitet. Nemcsak pásztora, de gazdája is a rábízott nyájnak, a falunak és az árvaházban nevelkedő magyar jövendőnek. Minden esztendőben vágyom rá, hogy néhány napot vele tölthessek, feltöltődvén az újabb teendőkre.

- Önnek, személyesen mit mond Wass Albert?

Azt, hogy sohasem szabad feladni, amit vállaltunk az életben. Akár a személyes életünkkel, tetteinkkel is lehetünk példák, hacsak néhány ember számára is. És ha egyre több az ilyen ember, akkor dolgunk van a világban és felelősséggel el kell végeznünk.

Egyes - elsősorban liberális - értelmiségiek kígyót-békát kiáltanak Wass Albertre, még ha írásművészetét nem tudják vagy nem merik is kritizálni-

Nem szeretném minősíteni azokat, akik ezt teszik, szavaik, mondataik minősítik őket. Sosem a habkönnyű "percemberek" igazították a világ sorsát, még ha pillanatnyilag úgy is tűnt néha. Végül is "maradnak az igazak és a jók", hozzájuk kell igazodnunk. Wass Albert életműve elég súlyos ahhoz, hogy kiállja a körülötte kavargó viharokat. Az önző érdekek vezérelte pártfogók ugyanúgy lekopnak majd  róla,  mint a csahos kutyák. A dolgok mennek a maguk természetes útján, az igazság nem az ember által szabott mérték, ahhoz csak igazodni adatott meg nekünk.

Fábián Tibor

Wass Albert interjúfolyam 24.
Wass-Mike Sanborn

XVI. évfolyam, 41. (784.) szám, 2006. október 10.

Akivel hallgatni is jó volt

Miké Sanborn nagyapja vidám arcáról és széles mosolyáról

Miké Sanborn Wass Albert legidősebb unokája. Közel állt az íróhoz, temetésén az unokák nevében mondott gyászbeszédet. Elmondta egyebek között kedvenc történetét, az ukrajnai szabadulást, mikor az őz segített Wass Albertnek és csapatának a mocsárból kimenekülni.

- Melyek a legkedvesebb emlékei Papiról?

- Papitól ragadt rám az óriási természetszeretet, és ő tanított meg a külvilág tiszteletére is. Emlékszem, tízéves voltam, 1957-et írtak, amikor az első vaddisznóvadászaton részt vettem. Előtte már rengeteget barangoltunk Astor Park környékén az erdőkben és a nádasokban, ezeket mi vadonnak hívtuk. A bátorságomat akartam megmutatni, de az lett belőle, hogy elvesztem. Szerencsémre Wass Géza is velem volt, aki nálam néhány évvel idősebb. Nem találtuk a csapást, amely kivezetett volna. Elnyelt a végtelen vadon. Öt órán keresztül barangoltunk, el voltunk veszve. Végre kijutottunk és megláttuk Papit. Ekkor már esteledett. Látszott rajta, hogy aggódott értünk, de nem esett pánikba. Türelmesen várt, míg előkerültünk. Attól kezdve komolyabban vettem Papi tanácsait és vadásztudományát. A tőle tanult természetszeretetet adtam tovább fiaimnak, Papi dédunokáinak.

- Rokonaként, unokájaként milyennek látta Wass Albertet a mindennapokban?

- Elég sok időt töltöttem Papi és Bébe házában gyermekként, később, felnőttként is gyakran meglátogattam őket 1957 és 1998 között. Ami élénken emlékezetemben maradt, az a közvetlenség, amely hozzáfűzött. Előttem van a vidám arca, széles mosolya, sokszor együtt nevetgéltünk, és erre szívesen emlékszem. Esténként elkísértem a sétákon, amikor kutyáival cserkésztük a közeli erdőket. TV-nézés közben, főleg a reklámok alatt, mindig mondott valami érdekeset. Kedvenc műsora a "Matlock" című bűnügyi sorozat volt, élvezettel figyelte. Minden karácsonyt, születésnapot, anyák napját együtt töltöttünk. Már családos voltam, és ő mindig kedvesen fogadta feleségemet és fiaimat, amikor Astor Parkba látogattunk. Persze, mikor együtt volt a nagycsalád, nagy volt a nyüzsgés, így kevesebbet tudtam Papival kettesben beszélgetni. A melegség és a derűs lélek jellemezte azt az embert, akit én közelről megismertem. Sajnos, idős korában láttam őt szomorúnak is. Emlékszem, milyen csalódott volt, amikor egy kiadó három művét kiadta, sok pénzt ígért neki, de becsapta, mert arra hivatkozott, hogy csődbe ment. Ez az ember meglopta Papi bizalmát, úgy érezte, hosszú évek áldozatos munkáját nem koronázta siker.

- Mesélt Papi Erdélyről, népe történelmének alakulásáról?

- Papi nagyon jó megfigyelő volt és jó érzékkel látott bele a világpolitikába. Arra tanított, hogy ne higgyek el mindent, amit a TV híreiben mondanak, hanem nézzek utána a híreknek más forrásokból is. Emlékszem, mennyire csalódott volt, amikor Jimmy Carter elnök megadta Romániának a kivételes kereskedelmi kiváltságokat, a "most favored nation" státuszt. Meglepően jó megfigyelése volt, hogy a dél-amerikai bevándorlók elözönlik Floridát, és ezt ahhoz hasonlította, ahogy Erdélyt benépesítették és lassan birtokukba vették a románok. Nagyon szerettem hallgatni a történeteit. Sokszor elmesélte a háborúból való csodás megmenekülését, amikor az őz mutatta meg neki a mocsárból kivezető utat. Fantáziámat megmozgatták színes történetei. A szabadsághoz való ragaszkodást, a vallás és az emberi jogok tiszteletben tartásáért való küzdelmet tőle tanultam. Nagyon kellemes volt a társasága, még amikor nem beszélt, csak együtt hallgattunk, az is jó volt.

- Miben volt hatással Wass Albert a személyes élete alakulására?

- Mivel tízéves koromban apa nélkül maradtam - a szüleim elváltak -, Papi pótolta apámat. Csodáltam őt, mert önként vállalt értem áldozatot, hogy azzá váljak, aki lettem. A tanulásban és pályaválasztásomban Papi buzdított. Építkezési vállalkozó lettem. Neki az volt a véleménye, hogy ez hasznos foglalkozás, volt néhány jó barátja, akik ebben a hivatásban dolgoztak. Papi hatása volt az is, hogy elköteleztem magamat a cserkészetnek. Cserkészvezetőként működtem 15 évig, ez sok értékkel gazdagított. Papi csodálatraméltó, nemes ember volt, mindig megtartotta a szavát, amire kezet adott. Ezt az erényt igyekeztem követni egész életemben. Úgy ismernek az emberek, mint aki minden körülményben megtartom a szavamat.

- Hogyan   hatott  önre   Wass   Albert   népszerűsége   és   mit  tapasztalt  erről Magyarországon és Erdélyben?

-Nagyon boldog vagyok, hogy Papi munkája elérte a célját. Teljes szívvel támogatom a Wass családot a Papiért való projektekben. Teljesen lenyűgözött a magyarok őszintesége és melegsége Erdélyben. Bár ott lehetett volna velünk Papi, amikor nyomain jártunk, és láthatta volna újra azt a szép vidéket és a hegyeket, amelyeket a szívében őrzött mindig!

Kérdezett: Fábián Tibor

Wass Albert interjúfolyam 25.
Holló Ádám és Emel Dev

XVI. évfolyam, 42. (785.) szám, 2006. október 17.

"Geri Verin Daglarimi"

Készül az Adjátok vissza a hegyeimet török fordítása

Holló Ádám és Emel Dev a két nemzet közötti érzelmi párhuzamról

Érdekelheti-e a török olvasókat Wass Albert írásművészete?

Véleményünk szerint mindenképp, hiszen az író sok egyetemes gondolatot fogalmaz meg műveiben. Valamint sok párhuzam vonható számos török irodalmi alkotás és Wass Albert művei között, mivel sok török írónak és költőnek kellett hazájától távol, a honvágytól gyötörve alkotnia nézetei, gondolatai miatt.

- Mi az, amivel "megfoghatja", magához láncolhatja Wass a török olvasót, hiszen sok esetben olyan tabutémáról - a két világháború közti Erdélyről - szólnak könyvei, amely még a magyar olvasók előtt sem világos-

Emel: A mű gazdag érzelemvilágával kötheti le a török olvasót. Számunkra nem elsődleges cél a politikai történések felderítése, inkább az, hogy bemutassuk a magyar irodalmat és Wass Albertet. Fontosnak tartjuk közölni, hogy élt egy ilyen magyar író, aki sokat szenvedett érzelmi nyíltsága miatt és ilyen szépen tudta megfogalmazni gondolatait. A mi munkánk a fordítás, a történet megértése, az értelmezés az olvasó feladata.

Ádám: Én inkább a kérdésben említett tabutémáról szólnék néhány szót: azt tapasztaltam Törökországban, hogy mivel itt nem volt kommunista elnyomás, az emberek nyíltan beszélnek a történelemről. Ezért nem érzem akadálynak a mű feldolgozásában, megértésében azt, hogy erről ír Wass Albert.

- Melyik Wass-könyvön dolgoznak most? És mi lesz a török címe?

- A könyv, amelyet fordítunk, az Adjátok vissza a hegyeimet. Még pontosan nem döntöttünk a cím török változatáról, de számunkra jelenleg a legjobb megoldásnak ez tűnik: Geri Verin Daglarimi.

Miért éppen erre esett a választásuk?

"Ez volt az Isten akarata." Az idézet Wass Alberttől való.

Találtak már török kiadót?

- Egyelőre még fordítjuk a könyvet, véleményünk szerint ez a legfontosabb lépés.
Török kiadót majd a későbbiekben keresünk.

-   Magyarországon   párezres   példányszám   már  sikert jelent.  Törökországban valószínűleg mások az arányok. Ott hány ezer példány után lehet sikerkönyvről beszélni? - Törökországban eddig a legnagyobb példányszámban elkelt könyv a "Su Cilgin Türkler", ebből 700 000 példány kelt el, de 5000 példánynál már ott is sikerkönyvről beszélhetünk.

A munka oroszlánrészét - magát a fordítást - a török származású Emel Dev végzi. Emel, miért éppen Wasst fordít az anyanyelvére?

Mikor az első pár oldalt elolvastam, éreztem, hogy nagyon sok érzelem van benne és az író ezeket tökéletesen át tudta adni nekem.  Ezért gondoltam, ha lefordítanám, ezeket   a   történeteket   és   érzelmeket   az   íróval   együtt  tudnánk   megélni.   A   könyv megjelentetésével az íróval közösen átélt élményeket a török olvasóknak is át tudjuk adni.

Ádám, mi az ön szerepe a fordításban?

Az én szerepem a történelmi háttér megvilágítása, az összefüggések megmutatása, valamint    a    nehezebben    érthető    -    kimondottan    erdélyi    -    szavak,    kifejezések megmagyarázása.

- Néprajz szakos hallgatókból valóságos segédcsapat támogatja a fordítás menetét. Mi az ő szerepük?

- Ez a  kis csapat segít a  néprajzi  kérdésekben  eligazodni  akkor,  amikor ez elengedhetetlenné  válik a  fordítás  során.   Ők  nem  vesznek  részt  olyan  szorosan  a munkában, de segítségük rendkívül fontos.

Milyen nehézségekkel kellett eddig megküzdeniük fordítás közben?

Legnagyobb kihívást a magyar és a török nyelv nyelvtani szerkezetében mutatkozó különbségek jelentik. Ezen kívül a specifikusan erdélyies Wass-kifejezések is nehezítik a török nyelvbe való átültetést, de minden nehézség ellenére egyre több betű sorakozik a már lefordított szövegben.

- Kapcsolatban állnak esetleg olyan személyiségekkel, akik Wass-szakértőknek mondhatók?

Erre a kérdésre azért nem adunk név szerinti, pontos választ, mert nem állapítható meg, hogy ki számít Wass-szakértőnek, de sok olyan ember van körülöttünk, aki mélyen ismeri a magyar irodalmat és benne Wass Albertet is.

Mit gondolnak, a török - magyar rokonság okán jobban értheti a török olvasó Wass Albertet - vagy akár az egész magyar irodalmat - , mint például egy német vagy egy amerikai?

- Emel: Számomra jobban érthető, mert a magyarok és törökök között sok közös vonás van. Például az emberek közvetlensége, életmódja, a dolgok szemlélete stb. Szerintem, ha két nép között ilyen párhuzamok vannak, akkor egymás irodalmát is könnyebben érthetik meg. Mert az irodalom olyan dolog, amelyben élet és élő emberek vannak.

Ádám: Szerintem is könnyebben érthetik meg a török olvasók a magyar irodalmat. Gondolom    ezt    a    két    nemzet    közötti    érzelmi    párhuzamok   okán.    Van    valami megfoghatatlan dolog az irodalomban, aminek mély megértéséhez, megérzéséhez nem elegendő a politikai, diplomáciai stb. kapcsolat, ehhez szükséges egyfajta rokonság, s ez a magyarok és a törökök között véleményem szerint fennáll.

Egyébként tényleg jobban kedvelik a törökök a magyarokat, mint például a nyugat­ európai népeket?

Emel: Én egy évig éltem Magyarországon. Mielőtt odamentem, azt gondoltam, hogy a   magyarok   is   olyan   emberek,   mint  a   többi   nyugat-európai   nép,   kicsit   hidegek, távolságtartóak.   De  aztán   rájöttem,   hogy   nem   olyanok,   hanem   nagyon   kedvesek, barátságosak.  Mikor hazajöttem, török barátaimmal, tanáraimmal sokat beszélgettünk erről, és kiderült, ők is úgy gondolják, hogy a magyarok sokkal közelebbi kapcsolatban állnak a törökökkel, mint más nyugat-európai népek.

- Ádám:   Személyes tapasztalatom,  hogy a  török  nép  egyébként  is  nagyon vendégszerető, kedves nép, de amikor valahol kiderült, hogy magyar vagyok, még sokkal kedvesebbé váltak. Sok fiatallal, egyetemi hallgatóval beszélgettem aktuális politikáról, történelemről,    és    meglepően    sok    mindent    ismertek    a    magyar    történelemből, aktuálpolitikai  történésekből,   ami   számomra   azt jelzi,   hogy  foglalkoznak  a   magyar néppel, érdekli őket a sorsunk. Más népek helyzetéről nem rendelkeztek ilyen sokoldalú, mély  ismeretekkel.   Emellett  mindig   hangoztatták a  török-magyar  rokonságot.  Tehát személyes tapasztalatom alapján a válaszom: igen.

- Mikorra várható a fordítás befejezése és mikorra a könyv megjelenése?

-  A fordítás befejezését körülbelül mostanhoz egy évre tervezzük, hiszen még rengeteg munka van hátra, amíg azt mondhatjuk, hogy: igen, ezt kiadhatjuk a kezünk közül, ezt mi készítettük. Ez után reményeink szerint hamar a török könyvespolcokra kerülhet Wass Albert könyve.

Fábián Tibor

Wass Albert interjúfolyam 26.
Jack Sanborn

XVI. évfolyam, 45. (788.) szám, 2006. november 7.

Minden napra jutott egy történet

Jack Sanborn a nagy mesélőről és Papi örökségéről

- Wass Albert unokájaként hogyan emlékszik az íróra, aki önnek elsősorban nyilvánvalóan nagyapa volt?

Hétéves koromtól nem élt velünk az apám, ezért számomra Papi egyszerre töltötte be az apa és a nagyapa szerepét. Jó néhány évet Bébe és Papi otthonában töltöttem, kisebb megszakításokkal. Később pedig a legtöbb ünnepet, születésnapot, hétvégeket együtt töltöttük, családostól. Wass Albert kapcsolata Bebevel, a nagyanyámmal egészen kivételes  volt.  Jóllehet  Bébe  tekintélyes   matriárchaként állt a   család  élén,  gyakran Albertre   hivatkozott  és  őt  mozgósította,   ha  valamiben   nem  tudott  bennünket jobb belátásra bírni. Imádta Albertet és szüntelen emlékeztetett bennünket arra, hogy milyen fontos szerepet tölt be Albert a magyar ügyekben. Hitt benne teljes szívvel és lélekkel. Papi szigorú volt, de a szeretetét is nagyon ki tudta mutatni. Sok idejét lefoglalták a közügyek, elsősorban az írás, ezért fontosnak tartotta a napi közös étkezéseket. Persze a beszélgetésekkel együtt, ezért minden étkezés több mint egy óráig tartott. Közben Papi  mesélt.

Erdély is terítékre került?

Úgy nőttünk fel, hogy rengeteg történetet hallottunk Erdélyről és Magyarországról, arról a tájról, ahol Papi gyerek volt, ahol olyan izgalmas kalandokban volt része, mint a vadászatok, a hegyi túrák, s ahol a háború ezer veszélye között csodás úton-módon megmenekült. Minden napra volt egy története. Rendszerint sokan ültük körül az asztalt, mert nemcsak a család, de a gyakori látogatók is az asztalnál ültek. Papi az étkezés után rendszerint azt kérdezte: miért nem helyezkedünk el kényelmesebben? Akkor a felnőttek a   nappaliba   vonultak,   ott  folytatták  a   beszélgetést.   Mi   gyerekek  elfoglaltuk  saját kuckóinkat. Szerettem Papival lenni, esténként játszottunk vagy televíziót néztünk. Ó is kedvelte a vadnyugati és indián történeteket, és ez összekötött bennünket, férfiakat. Nagy   műveltsége  volt,   de  egyszerű   emberekkel   és  a   gyermekekkel   is   nagyon  jól kapcsolatot tudott teremteni.

Milyen Wass Alberttel kapcsolatos élményekre emlékszik vissza?

A legszebb élményeim, amelyek Papihoz kötődnek, a George-tó és St. John's folyó környékén   űzött vadászatok és  halászatok.   Ezek egész  napos vadászatok voltak.  A George-tó mellett kacsára vagy szalonkára vadásztunk, az ocalai nemzeti erdőben őzre, vaddisznóra vagy pulykára. Fiatal fiúként engem is bevettek a csapatba, melynek Papin kívül tagja volt Wass Huba, Géza, Miklós, valamint a bátyám, Miké és később az öcsém, Kirk is. Amikor már Papi idősebb lett, a szervezés feladatát Géza vette át.

Hogyan zajlottak ezek az egész napos vadászatok?

- A George-tónál volt egy régi, fából készült világítótorony a St. John's folyó deltájánál - ez a folyó délről északra folyik és Jacksonville-nél ömlik az Atlanti-óceánba. Néha  a  világítótorony tetejéről  vadásztunk és ott fogyasztottuk el  az ebédet.  Papi ragaszkodott hozzá, hogy magyaros vadászkosztot együnk, szalonnát, szalámit, kolbászt, sajtot és gyümölcsöt,  néha  desszertet.   Persze,  étkezés  közben  a  történetek a   régi vadászatokról szóltak, gondolatban mindnyájan odarepültünk, ahol  Papi annak idején vadászott.   Ebéd   után   ismét  munkához  láttunk,   hogy vacsorára  vigyünk  haza   húst. Élvezetes volt a kacsák üldözése és a szalonkák felverése. Naplemente után értünk haza. A csónak rendszerint megtelt zsákmánnyal, úgy eveztünk a másik partra, ahol a család asszonytagjai főtt étellel vártak. Csodálatos élmény volt ez a pár nap, sok-sok éven át megismételtük.  Szinte  minden  hálaadás  napjára  és  karácsonyra  megterült a  családi  asztal vadászataink zsákmányával.

Egyszer ősi indián földön vadásztunk, és néhány történelmi leletet is találtunk, néhány vadászszerszámot és ősi fegyvereket.

- Mit tanultak ezeken a "túlélő túrákon"?

- A legfontosabb eredménye a sok vadászélménynek sok év után visszatekintve a kitartás, a fegyelmezettség és a csapatmunka lett, amelyet mindnyájan a gondos és szerető tanítómestertől,  Papitól tanultunk.  A fizikai erőnlét, a  sportos életmód  ebből következik. Amikor csak tehettük, naponta 8-10 mérföldet gyalogoltunk, 12 mérföldet kenuztunk, vagy kacsákat üldöztünk végig a tó partján.

- Wass Albertről az is hírlik, hogy igen kiváló lövész volt-

- Hadd meséljek el egy újabb történetet Papiról, a mesterlövészről. Sokat hallottunk a pisztolylövési eredményeiről az egyetemi csapatban és a háború idején. A lövésben való kiválóságát időről időre bizonyította is. Például 12 lövésből 8 szalonkát lőtt. Nekem gyakran 36 lövés kellett, hogy 5 szalonkát lőjek. Egy napon őzre vadásztunk az ocalai erdőben, az Alexander forrástó környékén, ahol nagy az őzállomány. Nem feltétlen járt mindig eredménnyel az őz- vagy szarvasvadászatunk. Nem vittünk magunkkal kutyákat, ahogy néhány helybeli vadász tette. Csendben várakoztunk a csapás mellett, ahol az őzek átkeltek egy erdei tavon, a nyomaikat is láttuk. Szétszéledtünk minden irányban. Papi  egy  csapás  mellett  helyezkedett el.   Estefelé  hatalmas  lövést  hallottunk,   Papi puskájának a hangja volt. Mindnyájan a lövés irányába igyekeztünk, hogy segítsünk és gratuláljunk neki. De a vadnak nyomát sem láttuk. Papi azt mondta, hogy meglőtt egy szarvast, de nem tudja, hová lett. Tüzetesen átkutattuk a környéket. Végre találtunk egy alacsony tölgyfát, melynek az ágai úgy néztek ki, mint egy szarvas trófeás agancsa, és egyik ágában ott volt Papi tölténye. A félhomályban a fa ágait szarvasnak nézte. Lehet, hogy szégyellte a dolgot, mert soha nem emlegette a történetet. Mi meg tiszteletből nem tréfálkoztunk azon, hogy milyen bakot lőtt. Amit célzott, azt pontosan eltalálta!

- A horgászat sem állt távol önöktől-

- Tavasszal és ősszel szerettünk horgászni, így gyakran halat ettünk. Az Alexander forrástó környékén rendszerint törpeharcsát fogtunk. Papi tanított meg a hal kifogásának legjobb módszerére, az úgynevezett halrepítésre. Emlékezetes maradt egy eset, mikor csónakon mentünk ki kettesben a Schermorhorn-tóra. Akkoriban a horgászok igyekeztek megdönteni egymás rekordját pisztrángfogásban. Papi megfigyelte, hogy a tónak mely szakaszán   vannak   a   nagyobb   halak.   Odaeveztünk,   és   Papi   kezében   hamarosan rángatózni  kezdett a  horgászbot, szemmel  láthatóan  nagy kapás volt.  Egy hatalmas pisztráng akadt a horgára. Sok időbe került, míg Papi kifárasztotta. A hal ficánkolt a horgon, és az én oldalamra  került a  bot zsinege.  Kinyúltam érte és megragadtam a zsineget, hogy beemeljem a csónakba a halat. Eközben a hal kiszabadította magát és nem   láttuk  többet.   Nagyon   szégyelltem   magamat,   mert   miattam   Papi   egy  óriási horgászati   rekordot  vesztett  el.   Papi   elmagyarázta,   hogy   mit  csináltam   rosszul   és legközelebb hálóval emeljem be a halat. Többet soha nem említette az esetet. Gyakran kirándultunk hegyi túrákra, és ezeknek az emléke is Papihoz köt.  Még  10 éves sem voltam, amikor Eszak-Georgia államban hosszú gyalogtúrára  mentünk.  Mindnyájunkat próbára tett a hosszú gyalogolás. A hegyen keresztül vezetett az út, beláthatatlanul hosszú mérföldeken. Elöl ment Papi, Géza fia követte, majd bátyám, Miké, öcsém, Kirk és én mentem a nyomukban. Bár kimerítő volt, de büszkék voltunk utána, s persze közben Papi történeteket mesélt.

Kempingélményeket is őrzök: Bébe és Papi rendszeresen elvittek Észak-Karolinába, a hegyekbe. Ott töltöttük a nyarakat, kellemesebbek voltak a floridai forró évszaknál. Az esti tábortüzek hangulata feledhetetlen. Ilyenkor is Papi szórakoztatott a történeteivel. Egyszer egy magas hegyről szabad szemmel láttunk egy orosz szputnyik rakétát.

- Pályája alakulására is hatással volt nagyapja?

- Az egyetem elvégzése után az Egyesült Államok Tengerészeti Hadtestében szolgáltam hadnagyként és helikopterpilóta lettem. Ez sem véletlen, mert Papi példája hatott rám. Ahányszor hegyek felett repültem és arra gondoltam, hogy egyedül kell helytállnom, gyakran eszembe jutott Papi, aki a természet tiszteletére és a szabadságélményre megtanított. A helikopter vezetése valóban végtelen szabadságélményt nyújtott. Miután befejeztem katonai pályámat, feleségemmel, Estherrel együtt egy természetjárással és vízi turizmussal foglalkozó céget alapítottunk, 1976-ban. Neve: Adventures Unlimited (Korlátlan kalandok). A vállalkozást 2 kenuval és egy öreg Oldsmobil cutlass kocsival indítottuk el. Az első év végére további 29 kenut és egy teherautót vettünk. Ideális környezetet találtunk, ahol a vízi sport és a kenuzás paradicsoma van, Florida északi részén. Az időzítés is szerencsés volt: akkor jött divatba a szabadidőközpont, a természetjárás és a kenutúrák szervezése.

Papi  és   Bébe  szívesen   meglátogattak,   lakókocsijukkal  a   cégünk területén kempingeztek. Még kölcsönt is kaptunk tőlük, hogy bővítsük a vállalkozást.

Az évek során a családi vállalkozás tovább bővült, népszerű központot sikerült kialakítanunk Wilderness Outdoor Resort, azaz Vadvizek és természeti üdülőhelyek elnevezéssel. Minden unokaöcs és unokahúg dolgozott hosszabb-rövidebb ideig a cégnél. Életünk szerves része lett a szabadban való kalandozás: a kenuzás, a kajakozás a vadvizeken, a hegymászás. Elkötelezett természetvédő vagyok és erre tanítottam mindhárom gyermekemet: Ashleigh-t, Shane-t és Walter Drew-t. Az a hivatás, hogy a természetet óvni és védeni kell, mint Isten ajándékát, Papi öröksége számunkra. Egész családunk életre szóló hatást kapott Wass Alberttől. Nem tudom jobban összefoglalni Papi szerepét, csak ennyit mondok: attól kezdve, hogy négyéves koromban megszidott, amikor egy játékfigura lábát kicsavartam, egészen negyvenéves koromig, amikor tanácsot adott az élet értelmének tisztább meglátására: mindenben az ő hatását érzem.

Milyen érzés tudni, hogy Wass Albert művei nagyon népszerűek lettek a magyar olvasók világában?

Boldogító a tudat, hogy végre elérte azt a tiszteletet és megbecsülést, amely őt megilleti, amiért annyi áldozatot hozott. Bébe álma beteljesült, sokszor beszélt nekünk róla.  Wass Albertet  mindenkor áthatotta  a   magyar  népéért érzett felelősség,  egész lényével   Erdélyért  és   a   magyarokért   élt.   Először   Istennek  szentelte   életét,   aztán népének,   mindenekfelett   a   magyarságnak,   majd   az   amerikai   hazának,   és   aztán következett a család és a barátok.  Hálás vagyok Istennek, hogy életem legnagyobb mentora, apa és nagyapa minőségben Wass Albert volt, arra nevelt, hogy jobb ember legyek - az emberiség javára. Mindenkor az ő példáját fogom követni.

- Fia, Walter Drew tragikusan fiatalon távozott az élők sorából. Ő az a dédunoka, aki a legközelebb állt Wass Alberthez-

- Fiam, Walter Drew megérezte a rendkívüli örökséget és elkezdett azon az úton járni, melyet Papi járt. Papi szemével nézte a világot, utazásai során rengeteg embert megismert, és a szabadságélményt a legnagyobb áldásnak tekintette. Szeretett olvasni és szenvedélyesen gyűjtötte az élettapasztalatokat,  mintha csak érezte volna,  hogy kevés idő adatik számára itt a földön. Bejárta az Egyesült Államokat, gyalogolt a Grand Canyonban 45 fokos forróságban. Utazásai során felfedezte Magyarországot és Erdélyt. Szerette Papit és rengeteg elmesélt történet kötötte hozzá. Így nem csoda, hogy hamar otthon érezte magát Papi szülőföldjén és megszerette a magyarokat, Papi népét. Oda vágyott vissza, ott szeretett volna tanulni, és elképzelhető, hogy ott élte volna élete további részét is. Ott van, ahol Papi, aki tisztaszívű volt és sokak életébe boldogságot és gazdagodást hozott.

Kérdezett: Fábián Tibor
 Fordított: Lukácsi Éva

Wass Albert interjúfolyam 27.
Ryosuke Eto

XVI. évfolyam, 47. (790.) szám, 2006. november 21.

A magyar nép szerelmese

Ryosuke Eto, Wass Albert japán fordítója örökre Magyarországon marad

- Hogyan került Magyarországra?

- A magyar néprajz és a néptánc iránti érdeklődésem révén már 1991 óta többször tartózkodtam Magyarországon huzamosan. Japánban dolgoztam, összeszedtem a pénzt, és úgy jöttem Magyarországra. A néptáncot és a magyar néprajzot tanulmányoztam. 2004-ben úgy döntöttem, hogy munkahelyet keresek itt és örökre itt maradok. Tavaly február óta Esztergomban, a Suzuki gyárban dolgozom.

- Hol találkozott először Wass Albert írásaival és mi ragadta meg bennük?

- 2004-ben Magyarországon barátaim és ismerőseim ajánlatára kezdtem olvasni Adjátok vissza a hegyeimet! című könyvét. A stílusa nagyon tetszett. Rövid mondatok sorából áll, és a ritmusa olyan, mint egy versé. Esemény leírásához gyakran beilleszti a természet leírását, és ezzel változatossá teszi műveit. Ez nekem nagyon szimpatikus, mert a japán szépirodalomban is gyakran használják. És maga a természetleírás nagyon szép.

- Fordítja az Adjátok vissza a hegyeimet! regényt és tervbe vette a Funtineli boszorkány japánra ültetését is. Miért tartja fontosnak, hogy honfitársai is olvashassák Wass Albertet?

Egyrészt a művészet szempontjából érdemes bemutatni az író művét. Véleményem szerint  Wass   műve  a  világirodalom   közkincséhez  tartozik.   Másrészt  nagy  dolognak tartom, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire népszerű lett, és rengetegen olvassák a műveit Magyarországon. Emiatt nem elfogadható, hogy egy ilyen népszerű íróról semmit nem tudnak   a   japánok.   Harmadrészt   a   történelem   ismertetésére   érdemes   bemutatni. Japánban ugyanis nem nagyon tudnak a volt kelet-európai országok sorsáról.

Mi az, ami a legfőképpen érdekelheti majd honfitársait egy-egy Wass műben?

- Az Adjátok vissza a hegyeimet! című könyv Észak-Erdély szempontjából írja le a második világháborút. Szerintem idáig nem volt ilyen szempontból megrajzolt háborús regény. Ezért érdekelheti az embereket.

A funtineli boszorkányt még nem olvastam végig, ezért erre nem tudok válaszolni.

- Egyébként mennyire ismert a magyar irodalom a japán könyvbarátok előtt?

- Sajnos azt kell mondanom, hogy nagyon keveset tudnak róla. Idáig kevés magyar műnek jelent meg a fordítása. Például én japánul ezeket a könyveket olvastam: Petőfi és Ady válogatott verseit,  Karinthy  Ferenctől  a   Budapesti  tavaszt,   Konrád  Györgytől  a Látogatót, Keszi Imre Elíziumát és Kertész Imre Sorstalanságát.  Ezen kívül van még néhány kiadás ugyan, de ezeket régen adták ki, és már nem kaphatók. Szóval keveset tudnak a  honfitársaim a  magyar irodalomról, de azt hiszem, változni fog a  helyzet. Mostanában   egyre  szorosabb  a   kapcsolat  Japán   és   Magyarország   között,   főleg   a közgazdaság szempontjából. Úgy olvastam, hogy Magyarországon mintegy 100 japán cég működik.   Sok japán   ember  dolgozik  itt,   és   kint  Japánban   is   sokan   vannak,   akik magyarokkal dolgoznak. Így Magyarország már nem egy ismeretlen ország számunkra. Gondolom, hamarosan egymás kultúrájának a jobb megismerése is bekövetkezik.

Az Adjátok vissza a hegyeimet! japán fordítása mikor jelenik meg?

A fordítás még nincs kész. Most végezzük a kéziraton a harmadik javítást. Nemrég megkértem egy japán fordítót és egy egyetemi tanárt, hogy ellenőrizzék, lektorálják a fordítást.   Ez az első alkalom,  hogy szépirodalmat fordítok,  így gondosan  szeretném végigcsinálni.

- Idén nyáron részt vett egy háromnapos Wass Albert teljesítménytúrán Erdélyben. Milyen élményekkel gazdagodott?

- Azokat a helységeket láttam, ahol a történet játszódik. Például voltam a Belcsuj tisztáson, ahol a főhős lakott á feleségével, Anikóval. Végiggyalogoltunk a "pláj"-on, gyönyörű volt onnan a kilátás. Így még pontosabban tudom elképzelni a történetet.

- Milyen különbségeket lát az erdélyi és a magyarországi magyarok között?

- Régóta úgy vélem, hogy az erdélyi magyarok sokkal toleránsabbak más népek iránt. Ott könnyebben tudok megismerkedni és mélyebb kapcsolatokat kialakítani, mint Magyarországon.

- Önnek személyesen mi tetszik leginkább Wass írásművészetében?

- A természet leírása. Szép hasonlatokat és metaforákat használ. Az ilyen mondatokat nagyon nehéz lefordítani, sokáig is töröm a fejem rajtuk. De szerintem éppen ez a legérdekesebb része a fordításnak. Egyébként úgy érzem, az író stílusa az egyik kedvenc japán íróm, Miyazawa Kenji stílusához hasonlít bizonyos szempontból. Vallásos buddhista volt, és ő is misszionárius életet élt. A halála után ismerték el műveit. Sokan szeretjük.

Fábián Tibor

Wass Albert interjúfolyam 28.
Kirk Sanborn

VI. évfolyam, 48. (791.) szám, 2006. november 28.

Minden erdőben otthonosan mozgott

Kirk Sanborn Anne Sanborn harmadik fia, Wass Albert egyik dédunokája. 2006-ban Erdélyben ő is részt vett a családi Wass Albert túrán. Kirk lapunknak Papiról, a példaképről beszélt.

- Milyen személyes emlékeket őrzöl Papiról?

- Első tudatos emlékemet nagyapám tanításáról ötéves koromból őrzöm, amikor Georgia állam hegyes vidékén üdültünk. Egy nyári napon kora reggel indultunk túrára Papival, Gézával és két bátyámmal. Akkor tanított meg  Papi arra,  hogy az erdőben csendben   kell   közlekedni.   "Az  erdőben   olyan   nesztelenül  járj,   mintha   templomban lennél", mondta, és halkan mutogatta az erdei ösvényeket, amelyek a tájékozódásban segítették. Ő minden erdőben otthonosan mozgott.  Emlékszem tanításaira a fákról, a növényekről, az erdő állatairól. Ő a természetben minden élőlényt hasznosnak tartott. Kevés dolog szomorította el jobban, mint mikor valaki kitört egy kis fát vagy állatot kínzott.  Papitól tanultam meg halászni és vadászni. A halászat része volt az is, hogy néhány halat visszadobjunk, ha úgy döntöttünk, hogy nem alkalmasak az étkezésre.

Mesélt a világháborúról is?

Igen. Egyszer például arról, hogy milyen iszonyatos hangzavar volt a csatatéren. A szörnyű hangok között hallatszott a megsérült vagy haldokló lovak fájdalmas nyerítése. Ezeket a lovakat úgy tanították, hogy mindig gazdájuk parancsára vártak, akiben feltétel nélkül  bíztak.  A  kiszolgáltatott  helyzetben  azért  nyerítettek,  mert  nem  értették,  mi történt velük, nem törődik többé velük a gazda, vagy elhagyta őket. Ezzel is rávilágított arra, hogy az állatok iránti felelősség az ember kötelességei közé tartozik.

Mit tartasz Wass Albert legfontosabb hatásának személyes életére?

Senkit nem ismertem, aki olyan bölcsen, higgadtan és méltósággal tanított volna az életben,  mint Papi.  Hálával tartozom neki a sok tanításért,  különösen azért,  hogy a napról napra való lelkiismereti döntésekben példaképül szolgált egész életemben. Amikor Budapesten és Debrecenben jártam édesanyámmal és alter Drew-val 2005 februárjában, nagy hatással voltak rám azok az emberek, akik Papit az írásai alapján megismerték és szerették. A velük való beszélgetéskor szintén tudatosodott bennem, hogy milyen többlet lett az életemben a Papival való személyes kapcsolat.

Egy évvel később Erdélybe is eljutottak?

- Nyáron, amikor másodszor jártam Magyarországon és Erdélybe is ellátogattam, megértettem, miért nem felejtette el Papi soha azt a népet, akik között élt, akikről azt tartotta, hogy emberségük és hazaszeretetük az erősségük.  Megértettem, hogy miért harcolt annyira Papi egész élete során a magyarokért. Boldog vagyok, hogy ott járhattam a Papi hegyein. Alig várom, hogy ismét eljussak oda.

 Fordított: Lukácsi Éva
Kérdezett: Fábián Tibor