MAGYARORSZÁG TERÜLETÉNEK FELOSZTÁSA.

A trianoni békeszerződés elvette az ország területének kerek háromnegyed részét (72%-ot)

Mit is jelent valójában ez a „felszabadítás”?
 „Felszabadítottak” 1702000 tótot úgy, hogy őket cseh uralom alá helyezték és velük együtt cseh uralom alá helyeztek 1874000 egyéb nemzetiségűt.
   „Felszabadítottak” 2800000 románt, úgy, hogy 2465000 más nemzetiségűt román uralom alá helyeztek.
   „Felszabadítottak” 1029000 szerbet, de úgy, hogy 1727000 horvátot és 1366000 más nemzetiségűt szerb uralom alá helyeztek.
   „Felszabadítottak” 232000 németet, de úgy, hogy velük 126000 egyéb nemzetiségűt is osztrák uralom alá helyeztek.
   Végeredményben tehát a 13370000 elszakított lakosnak csak 30%-a összesen 4100000 lélek, azonos nemzetiségű a „felszabadítókkal” alig 25% az a 3400000 lélek, amely velük rokon nemzetiségű. De 5700000 lélek vagyis az elszakított lakosság 45% teljesen idegen uralom alá került.

Csak egy példa a Magyar-Csehszlovák határról:
 

 Apponyi Albert vezetése alatt Párizsba kiküldött magyar békedelegáció az első pillanattól kezdve azt követelte és kérte, hogy népszavazás döntsön az elszakításra ítélt területek sorsa fölött.
   A legfelső béketanács a fölosztásra ítélt Magyarország egyetlen részében sem rendelte el a népszavazást. A trianoni békeszerződés ratifikálása egy ponton, Ausztria irányában nem zárta le a határkérdés megoldását. A magyar delegáció 1921. június 19-én azzal a kéréssel fordult a francia bizottsághoz, hogy a Nyugati-Magyarország határainak megállapítását halasszák el. Ausztria azonban nem volt hajlandó a megegyezésre és követelte a vitás terület kiürítését. Helyi fegyveres csetepaték befolyásolták Nyugat-Magyarország további sorsának alakulását.  1921. szeptember 8-án mintegy 100 főnyi főleg diákokból álló csoport Ágfalván feltartóztatta a bevonuló osztrák csendőröket. Az összecsapásnak magyar részről három, osztrák részről egy halálos áldozata volt, de a csendőrök visszavonultak. A Nagykövetek Tanácsa a történtek után felszólította Magyarországot, hogy 1921. október 3-ig ürítse ki Nyugat-Magyarországot.
 

A tárgyalások október 11-13. között végül is Velencében zajlottak, a magyar küldöttséget gróf Bethlen István miniszterelnök és gróf Bánffy Miklós külügyminiszter vezette. Az alkudozások eredményre vezettek, Sopronban és környékén, nyolc községben az antant tábornoki bizottságának ellenőrzése mellett népszavazást rendeltek el. A népszavazásra december 14 -16 között került sor és eredményeképpen 73% szavazattal (24072 szavazatból 15343 Magyarországra, 8277 Ausztriára szól). Így maradt Magyarországon Sopron és környéke.

A magyar nemzetgyűlés 1922 XXIX törvénycikkben örökítette meg a határkorrekciót és Sopronnak a „civitas fidelissima” (a leghűségesebb város) jelzőt adományozta.