MAGYARORSZÁG GAZDASÁGI VESZTESÉGEI

 
A területi és népességbeli veszteség elképesztő mértékű gazdasági veszteségekkel is párosult.
A mezőgazdasági termelést illetően a búza vetésterületé-nek  45,7%-a, a rozsénak 62,9%-a, az árpáénak 47,3%-a, a zabénak 32,2%-a, a kukoricáénak 35%-a, a burgonyáénak 39,1%-a maradt a trianoni határok között.
 

A magyar állam 15,2 millió kat hold terjedelmű erdejéből 13,4 kat hold erdőt elvettek, vagyis elvették erdőterületeinknek 88%-át.(fenyőerdőit jóformán teljesen elvesztette).

KERT	LEGELŐ		RÉT
SZÁNTÓFÖLD		SZŐLŐ

Az ipari potenciál 52,2%-a, a foglalkoztatottak 50,7%-a, a termelési értékek 44,%-a került határokon kívülre. Különösen érzékenyen érintette a rendelkezés a vas és acélgyártást (a vasérctermelés 85-90%-kal csökkent).
Vasércbányáinkat egy kivételével elvették.
 

Hasonló veszteség érte a textilipar bizonyos ágait, a cement és üveggyártást, a malomipart, a papírgyártást is.

A sóbányák kivétel nélkül, a kőbányák nagy része került határokon kívülre.
A Magyarbirodalomnak a világháború előtt sókivitele volt. Trianonban az ország összes sóbányáit elvették.
 

A  magyar állam a trianoni békeszerződés következtében elvesztette kihasználható vízierőinek  95%-át.
 

Megszakadtak a kereskedelem összekötő csatornái, az út, vasút- és telefonhálózat hagyományos vonalai. A vasutak 57,8, az utak 60,3%-a került a határokon kívülre.
 

Három és fél millió magyart idegen uralom alá juttattak. Elvették az ország erdeinek, szénbányáinak, vízierőinek, vasércbányáinak legnagyobb részét. Az ország sóbányáit, arany és ezüstbányáit mind elvették. Elzárták az országot a tengertől. Mindezeket a veszteségeket még fokozta az, hogy az ország mai területét a cseh-osztrák-szerb-román vámhatárok igen magas vámokkal elzárták a külvilágtól.

Természetesen lehetetlen számbavenni a kulturális veszteségeket. Csak egy-két adat, az iskolákra vonatkozóan.  2958 kisdedóvó intézetből például csak 1206 maradt a határokon belül. A 17000 elemi iskola száma 6405-re csökkent. A kilenc óvónőképzőből 5, a férfi-tanítóképzőből 33, leány-tanítóképzőből 22 került a határokon kívülre. A magyar területen 4 óvónőképző, 17 férfi és 30 leány-tanítóképző maradt.

A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemet Szegeden, a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemet Pécset helyezték el.

Magyarországnak a békeszerződést követően százezreket kellett befogadnia, akik magyar állampolgárságért folyamodtak és állásukat, ingatlan és ingó vagyonukat odahagyva menekültek az elszakított területekről Magyarországra. A Menekültügyi

Hivatal adatai szerint 1924-ig jugoszláv területről 44903, a Felvidékről 10684, Erdélyből pedig 197035 fő menekült át Magyarországra. A menekültek hátrahagyott ingatlanainak, elsősorban birtokainak kérdésében, éles vita bontakozott ki Romániával. Pedig a békeszerződés 36. cikke kimondja, hogy....
Jogukban áll azonban megtartani az ingatlanokat, amelyeket annak a másik államnak területén birtokolnak amelyben opciójukat (opció = két állampolgárság közötti választási jog) megelőzően laktak.
Magukkal vihetik bármi néven nevezhető ingó vagyonukat. Emiatt sem kilépéskor, sem belépéskor belépési díjakkal nem terhelhetők.
 
Magyarország törekvése az optáns birtokosok kártalanítására irányult, melyet 1923-tól 1930-ig napirenden tartott, mivel ebben a kérdésben csak ekkor sikerült megegyezni.
 
Magyarországnak nem csak területi veszteségei voltak a békeszerződés következtében. A hadseregét is leszerelték és tették alkalmatlanná önmaga megvédésére.
 

Néhány adat a katonai rendelkezésekről.

   A magyar hadsereg 1920 szeptemberében 52 gyalogzászlóaljból, 20 lovasszázadból, és 107 lövegből állt, mellyel szemben a cseh hadsereg 106 zászlóaljjal, 86 lovasszázaddal és 836 löveggel állott. A Kisantant katonai ereje békelétszámot figyelembe véve, meghaladta a félmilliót, míg Magyarországét 35 ezerre csökkentette a békeszerződés.  Magyarországnak megengedett 185 ágyúval szemben a Kisantant államainak 3750 ágyúja volt.

Katonai létszámok aránya
Csehország 160000 fő
Románia 232000 fő
Jugoszlávia 150000 fő
Összesen: 542000 fő Magyarország 35000 fő
Mozgósítás esetén a három szomszédos állam hadserege közel négy és félmillió.

120. cikk
   A dunai flottillához tartozó miden monitort, torpedót, és fegyverzetet vízi járművet ki kell szolgáltatni a Szövetséges és Társult Főhatalmaknak.
122. cikk
    A kikötőkben jelenleg építés alatt álló hadihajókat - ideértve a tengeralattjárókat- le kell bontani.
128. cikk
   Magyarország haderejének katonai vagy hadihajózási repülőszolgálata nem lehet.
132. cikk
   A jelen szerződés életbelépése után Magyarország saját költségén az összes katonai és haditengerészeti léghajózási anyagot a Szövetséges és Társult Főhatalmaknak kiszolgáltatni köteles.
136. cikk
   Az Ellenőrző Bizottságok eltartását és költségeit, valamint a működésük által okozott kiadásokat Magyarország viseli.
163. cikk
 A Bizottság fizetési tervet készít, amely megállapítja, hogy Magyarország 1921. május hó 1-jétől kezdődő harminc éven át, mely határidőkben és milyen módozatokkal tartozik a jóvátételi tartozásnak azt a részét törleszteni, amelyet reá ki fognak vetni.
181. cikk
   Magyarországot terheli az 1918. évi november hó 3-i fegyverszüneti szerződés aláírásától kezdve a Szövetséges és Társult Hatalmak mindazon hadseregei fenntartásának minden költsége, amely hadseregek Magyarországnak a jelen szerződésben megszabott határain belül fekvő területeket tartottak megszállva.

1924-ben került sor a Magyarország által fizetendő jóvátétel összegének meghatározására, melyet a Jóvátételi Bizottság 179 millió aranykoronában állapított meg. Ehhez jött még 3 évi szénszállítás Jugoszlávia javára. Magyarország 250 millió aranykorona népszövetségi kölcsönt kapott 20 évre. A kölcsön fejébe Magyarország beleegyezett abba, hogy gazdasági életét két és fél évre a Népszövetség ellenőrzése alá helyezze, és lemond a románok által okozott háborús károk megtérítéséről.
Meg kell említeni azokat a terveket is amelyek az ország további szét darabolásához vezettek volna.
1919 január - februárjában került nyilvánosságra a fantasztikus cseh terv: a cseh - jugoszláv területi korridor (folyosó; az államterülethez tartozó keskeny földsáv, amely az országot a tengerrel v. területének egy részével egy idegen ország területén keresztül közvetlenül összeköti.) elképzelése. Ezt úgy képzelték el, hogy a Nyugat-Dunántúlon egy kb. 200 km hosszú és 80km széles területsávot kihasítanának. Gyakorlatilag északon a Duna, délen a Mura, nyugaton az Alpok hegyei, keleten a Balaton határolnák a folyosót, amely természetesen Csehszlovákia és a Szerb-Horváth-Szovén állam területe lenne.

A cseh delegáció gazdasági, közlekedési vagy sratégiai okokra hivatkozva az alábbi határvonalakat követelték: a Duna folyó Vácig, a Cserhát és Bükk hegység felezővonala, Miskolctól Gesztelyig, a Hernádtól Aszalóig, a tokaji hegyeken át Sárospatakig, majd a Bodrog mentén Bereckig, délkeleten Őrladányig, a Tisza mentén a cseh - román  - magyar határig.

A román területszerző politika terve, melyben a határokat egészen a Tisza vonaláig tolta. Ebben a tervben is világosan látszik, hogy itt sincs semmi köze a nemzetiségi politikának csupán a gátlástalan területszerzésnek, Magyarország szétdarabolásának és teljes megsemmisítésének.
 

Meg kell még említeni azt a tényt is, hogy a román megszállás alatt az országot szó-szoros értelemben a román megszálló csapatok kifosztották.

Barrow őrnagy a tiszai híd felügyelő tiszt jelentése szerint

684  mozdony
231   szalon - különkocsi
2800  üres páncél- és pőrekocsi
1300  gabona és jószágszállító kocsi
1300  lőszeres kocsi
298   ágyú
43   autó
56   repülőgép
1400  olajtartály
2000  vasúti anyagot és mezőgazdasági gépet szállító kocsi
1435  hadianyaggal megrakott kocsi
4350  kocsi melynek tartalma nem látható, vittek ki az országból.( És ezek csak részletek az országból elhurcolt javak listájából.)

Az antant katonai bizottság szerint csak szeptember 15-ig 8877 vagon árut vittek ki az országból Szolnoknál, és 9391 vagont Csongrádnál. (Csupán a románok által elhurcolt javak, főleg gördülő közlekedési eszközök és a tenyészállatok értéke kereken három milliárd aranykoronát tett ki.)
 

Egyetlen sikeres lépés Bandholtz tábornok akciója volt, amellyel sikeresen akadályozta meg a Nemzeti Múzeum kifosztását

A három pecsét egyike, amelyek a Magyar Nemzeti Múzeum ajtajain lettek elhelyezve Bandholtz tábornok által, 1919. október 5-én. Eltávolítva 1919. november 14-én, amikor a románok kiürítették Budapestet. Bandholtz tábornok ezért a tettéért később magkapta a „hálás Nemzeti Múzeumtól” a neki dedikált bronzérmet.  Magyarország 1936-ban szobrot (Ligeti Miklós alkotása) állíttatott Bandholtz tábornok tiszteletére, melyet 1949-ben a kommunista kormány eltávolíttatott. Újra állítva 1989-ben.

A száraz anyagok felsorolása után talán nem felesleges az a megjegyzés, hogy a veszteségek ezen töredékének ismerete is indokolttá teszi a trianoni békediktátum igazságtalan voltának hangsúlyozását.
 

„Egy nemzet sincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy  ha aláírt késsel a torkán egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás”. (Delcassé francia külügyminiszter)