GONDOLATOK VÉLEMÉNYEK
 

   „Magyarországnak a romániai hadsereg által való fosztogatása homéroszi történetű. Felér bármely, ilyen jellegű háború alatti tettel. Az angol misszió egyik tagja, akit Kelet - Magyarországra küldtek a tények kivizsgálására, tömören úgy fogalmazott, hogy a románok még a szöget sem hagyták meg a deszkában.”

(John Foster Bass)

A román katonai erők gyakorlatilag egész Magyarországot megszállva tartották 1919. augusztus elejétől november 14-ig, amikor kivonultak Budapest városából. Lefoglalásaik és rekvirálásaik, amely jelzőkkel általános fosztogatásaikat megtisztelték, körülbelül ugyanolyan szisztematikusak voltak, mint egy majom bohóckodásai egy bóvliraktárban. Gépeket és felszereléseket vittek el, amelyek helyükről való eltávolításukkor helyrehozhatatlan károkat szenvedtek el.
   Általános viselkedésük és eljárásuk megsértette a nemzetközi jogot, a háborús szokásokat és a tisztesség és emberiesség követelményeit.

Harry Hill Bandholtz (dandártábornok)

 

„Erre a turáni törzsre heves utálattal tekintettem és tekintek”

  Harold Nikolson (követségi titkár)

A magyarok évszázadok óta kegyetlen bűnös és barbár elnyomók… ”El kell tűnnie Európa térképéről annak az államnak, amely ilyen szerepet játszott a történelemben. El kell pusztítani Ausztria – Magyarországot.”

(Eduárd Benes)

 

   „Ha azért, hogy jobb közlekedési vonalat tudjunk biztosítani (Csehszlovákiának), fel kellene áldoznunk néhány százezer magyart, ez ne tartson vissza bennünket.
   Ha pedig úgy találjuk, hogy lehetetlenség igazságot szolgáltatni mindkét félnek, a mérleg nyelvének természetesen szövetségesünk, Románia felé kell hajolnia.”

Sir Eyre Crowe (meghatalmazott miniszter)

  „A magyaroknak bizonyosan sok hiányosságuk van, legalábbis amerikai szemszögből nézve, de annyira felette állnak bármelyik szomszédjuknak, hogy a civilizáció elleni büntettet jelentene ennek az országnak a javasolt további felosztása.”

Harry Hill Bandholtz (dandártábornok)

 

 „A wilsoni Népszövetség fényes ígéretei, az igazságos béke, az önrendelkezési jog és a népszavazás, amelyekbe a magyar nép vetette bizalmát, szappanbuborék módjára pukkant szét. Nem pusztán legyőzöttnek, megtörtnek és kifosztottnak éreztük magunkat hanem - ami sokkal csúnyább, s sebet ejtett az általános érzéseken - átvertnek és becsapottnak is.”

(Jászi Oszkár)

„Míg mások az olaszországi és franciaországi harcvonalakon saját testüket és vérüket vitték harcba, ők a hivatalok előszobáiban, párizsi, római, londoni és washingtoni befolyásos lapok szerkesztőségeiben propagandacikkeikkel és csekk-könyveikkel harcoltak. Pasics, Massaryk, Benes és Bratianu a konferencia vezéreinek környezetével, de különösen Wilson és Clemenceau bizalmas embereivel való közvetlen érintkezés útján készségesen elvakult barátokat szereztek, akikkel olyan játékot játszottak, amely a történelem szégyene lesz. –– Térképek hamisításával és vásári, lócsiszárokhoz illő fogásokkal operáltak, hogy hasznukra fordítsák a békét.”

(Henri Pozzi) (diplomata)

 

   „A háborúban legyőzött államok közül egyiket sem sújtották olyan kegyetlenül, egyikre sem raktak annyi erkölcsi és anyagi terhet, mint Magyarországra.
   Magyarországot nem büntették.
   Magyarországot kivégezték”.

(Henri Pozzi) (diplomata)

 

 

 „Mindazok az okmányok, amelyeket a béketárgyalások alatt bizonyos szövetségeseink elénk terjesztettek, hazugok és megtévesztők voltak. Mi hamis adatok alapján határoztunk.”

(Lloyd Georg)

„Magyarország szétdarabolása rettenetes igazságtalanság és akkora erkölcstelenség volt, hogy a felelősséget érte senki sem akarja vállalni.... Nincs más orvosság, mint az őszinte és becsületes megegyezésen alapuló békerevízió”

Francesco Nitti (olasz politikus)

   „Trianon revíziójának jelszava ma a Szovjetunió elleni háború előkészítését szolgálja”

„ÚJ MÁRCIUS” (KMP folyóirata 1927)

 "Trianonban útonállók, gyilkosok diktálták a békét"

(Lenin)

   „Magyarországot oly mértékben..... csonkították meg, hogy önálló nemzeti életet élni.... csaknem lehetetlen”

Philip Marshal Brown (közgazdász-történész)

„...A nacionalizmusok elszabadulása és a nemzeti törekvések fölerősödése...
hozzáadódik ahhoz a történelem kezdetétől létező díszlethez, hogy mindnyájan a győztes törvényeinek vagyunk alávetve. A békét mindig a győztesek diktálják, akik általában a szemet szemért fogat fogért elvet alkalmazták (...) A győztesek békéje, e század összes békeszerződése, főleg az 1914-től 1918-ig tartó háborút követő szerződések, kezdve a Versaiiles-i szerződéssel, de ugyancsak az 1947-es szerződés is, és amelyek ezt követték, mind igazságtalan békeszerződések voltak. A győztes dicsőségét, hatalomvágyát vagy azonnali érdekeit szolgálták, mindig figyelmen kívül hagyták a történelmi, földrajzi, szellemi vagy etnikai realitásokat. Az elkövetkező háború drámája mindig le volt írva az azt megelőző békeszerződésekben."

(Francois Mitterrand)

„Magyarországot a döntés meghozatala előtt nem kérdezték meg, róla nélküle döntöttek. Éppen ezért kényszerhelyzetben írta alá az eléje tett papírt.
   Az a tény, hogy nem vonták bele a tárgyalásokba, s róla nélküle döntöttek, erkölcsi értelemben fölmenti a magyarságot a békediktátum hosszútávú elfogadása alól, s följogosítja az igazságtalan döntés elleni küzdelemre.
   A győztesek Magyarország földarabolását a demokratizmus jelszavaiba burkolták. Mintha a cseh, szerb, román területszerzés egyenlő lett volna a demokráciával. Ez csak beállítás volt –valójában egyszerű területrablásról volt szó.
  Sajátos pszichózis alakult ki: a románok, szerbek, szlovákok 75 éve tudják magukban, hogy a magyarlakta területeket igazságtalanul kapták meg.  Ebből nem azt a következtetést vonták le, hogy ezeket a területeket vissza kellene adni jogos tulajdonosának, Magyarországnak, hanem azt, hogy a megszállt Területek magyarsága szükségszerűen és magától értetődően irredenta, de irredentának tartják az anyaország magyarjait is.
  Megítélésem szerint, amíg a trianoni rendszer működik, megbékélésről nem lehet szó. Nem azért, mert mi magyarok ezt nem akarjuk, hanem azért, mert a három trianoni országban változatlanul tart a magyarság eltüntetése, megszüntetése. Rendkívül fontosnak tartom annak a megállapítását, hogy 75 év alatt a megszállók egyértelműen bebizonyították, hogy nem tudják és nem is akarják a legalapvetőbb emberi és kisebbségi jogokat megadni a magyarságnak. Sem azokat, amiket ők ígértek meg, sem azokat, amikre a nagyhatalmak kötelezték őket. Éppen ezért van rákényszerítve a magyarság a határkérdés fölvetésére. Igen, fölül kell vizsgálni a trianoni döntéseket.
   Mi magyarok, éppen az elmúlt 75 év tapasztalatait számba véve történelmi megegyezést szeretnénk elérni a szomszédos népekkel. Ennek egyetlen föltétele van: a magyar területek nemzetközi ellenőrzéssel történő, tisztességes megosztása.
   Lehetetlenség, hogy a magyarság nyolc országban élve, továbbra is porladjon, s eltűrje az őt ért sérelmeket. Ha a helyzet így marad, Európa ez a része történelmi veszélyforrásként, háborús tűzfészekkent jut el a Krisztus utáni harmadik évezredbe.
   A magyarkérdés becsületes rendezése éppen ezért egész Európa érdeke.”

(Raffay Ernő)

 „Meg kell mondanunk, hogy ha nem tudatjuk az új nemzedékkel, hogyan és milyen körülmények között történt meg Magyarország területe 2/3-nak elrablása, kiosztása a szomszédos államoknak, bűnössé válunk magunk is. A kisebbségben élő magyar milliók elhagyatottsága oly mérvű, hogy pár évtized múlva csángó sors vár rájuk. Az 1947-es újabb békediktátum a Nyugat és a Szovjetunió felelőssége volt. A szovjet állam széthullott, Jugoszlávia szintén, Románia terjeszkedni akar, Csehszlovákia két országra szakadt, de Szlovákia változatlanul ragaszkodik a magyar Felvidékhez. Meg tudnánk egyezni Ukrajnával is a Kárpátalja kérdésében. Ne ámítsuk magunkat azzal, hogy az Európai Unióban majd megoldódik minden....”

(Püski Sándor)

   „Ősellenségnek, ázsiai szedett-vedett népségnek, nyers húst evőknek, s még mi mindennek hirdetnek bennünket a szlovák nacionalisták, immár ismét kormányszinten, / akiket a kék szemű magasabb fejlettségű, fajilag előkelőbb, puskás szlovákoknak joguk van elkergetni a földjükről /. És mi hajlamosak vagyunk minderről megfeledkezni, arról is, hogy a második világháború lezárása után 40000 magyart hajtottak föl a Szudéta-vidékre a Felvidékről, szülőföldjükről. Ténykérdés, hogy a csehek még az amerikai rabszolgatartásra vonatkozó törvényeket sem tartották be a magyarokkal szemben 1945 és 1948 között. A szlovákok tömegesen gyilkolták le a háború végén elfogott német és magyar katonákat. A BBC munkatársa állapította meg 1945-ben: Még két fasiszta állam van Európában, Spanyolország és Csehszlovákia. A világon azért sokan tudják, hogy a szlovákok kirabolták a zsidókat, a cseheket, a németeket és aztán a magyarokat.”

Tamáska Péter (történész)

„Környezetünkben fiatal nemzetek élnek és törnek ellenünkre. A baszkok, írek, dél-tiroliak fegyverrel küzdöttek létükért, mi mindig az alkotmányos keretek között, törvényes utakon. Fönnállt és ma is fönnáll a nagyhatalmi kényelmesség. Emlékezzünk: ezt a térséget Sztálinra bízták. Nekünk tudnunk kell, hogy Magyarország nem szabadulhat csapdába esett rókaként, hogy lerágja saját lábát, a nemzet kisebbségbe szorult részeit. Magyarország csak addig lesz, amíg élnek a Kárpát-medencében magyarok.”

(Pozsgai Imre)

 „Nincs náció Európában, melyet olyan gyalázatosan megaláztak és tönkretettek volna, mint a magyart. S nincs náció Európában melynek akárcsak vélt sérelmeire vagy akárcsak félig-meddig jogos igényeire a hatalmak oda ne figyelnének csak a magyar. Már Németország is egyesült, a Szovjetunió felbomlott és átalakult, új önálló államok is születtek, új rendszerek születnek, átalakult néhány hónap, néhány esztendő alatt egész Közép és Kelet-Európa térképe, csak magyar ügyben nem rendeztetett semmi. Csak éppen az a nemzet vergődik nemcsak Trianon árnyéka, de a trianoni romok alatt, amelyik ezeregyszáz éve telepedett meg a Kárpát-medencében és több mint ezeresztendős államisággal rendelkezik Európa középén. Amely soha nem kezdett, sem közvetlenül, sem áttételesen világháborút, csak belesodródott abba, mint mások, s a vesztesek oldalára került, miközben  semmivel sem követett el több bűnt és ostobaságot, mint a győztesek – de semmiesetre sem annyit, mint amennyit azok vele szemben elkövettek.
   Akkor hát miben bízhatunk, mit tehetünk? Semmit? Hallgassunk és bízzunk a vakszerencsében? Adjuk meg magunkat egyszer és mindenkorra a sorsnak? Ahogy nincs jogunk mégoly megalapozott igazságainkra hivatkozva, erőszakkal és izgágasággal bajba sodorni saját népünket és vele esetleg egész Európát, úgy nincs jogunk arra sem, hogy örökre lemondjunk az igazságról, elemi érdekeinkről, magyarok millióinak a jövőjéről, s ezzel egyszersmind európai igazságokról, érdekekről és jövendő lehetőségekről is. Nem tehetünk mást, mint hogy határozottan és következetesen képviseljük az igazságunkat és ügyünket minden lehetséges helyzetben és minden lehetséges fórumon, és hiszünk a magunk igazságának erejében, de közben számolunk a világpolitika érdek- és erőviszonyaival, s ezeknek a viszonyoknak a bonyolult szövevényeiben is elhelyezzük magunkat. Meg kell nyernünk Európát, és meg kell értetnünk elsősorban az európai tényleges politikai erőkkel, hogy ügyünk nemcsak magyar ügy, de európai is.”

 (Biró Zoltán)

„Ahány osztályteremmel kevesebb, annyi börtöncellával több. Vajon kik tervezik itt nálunk a történelemoktatás eltörlését? Az összmagyarság történetét kell tanítanunk”

(Salamon Konrád)