Berta Adrián  2004-ben érettségizett, Prefektus: P. Tamás Gábor ofm
Jelenleg a SZTE BTK Történelem-Régészet BA I. szakos hallgatója

A TÖRÖKBECSEI JÁRÁS AZ ŐSKORBAN

A volt törökbecsei járás

A néhai járáshoz négy település tartozott: Törökbecse (Növi Becej), Novo Miloševo (Beodra és Karlova), Kumánd (Kumane) és Bocsár (Bočar). Összterülete 609,61 km. Északon és északkeleten a nagy-kikindai (Kikinda), délen és délkeleten pedig a nagybecskereki (Zrenjanin) járással határos. Nyugaton a Gyöngysziget (Biserno Ostrvo) és a Medenacs (Medenjača) kivételével a Tisza választja el Bácskától.

A volt járás székhelye Törökbecse, a Tisza bal partján fekszik, a Bánság területén, a 45°36' északi szélesség és a 20°9' keleti hosszúság fokán. Az átlagos tengerszint feletti magassága 81 m. A város magába foglalja a valamikor különálló Aracs (Vranjevo) települést is.1

Kutatástörténet

Az első világháború előtt a kutatási terület három fő részre oszlott a Délvidéken: Bácska (Zombor), Bánság (Temesvár) és Szerémség (Zágráb).

A Temesvárról kiáramló mozgalom következtében az elsőség e téren a Bánságot illeti meg. 1839-ben jelent meg Joseph Dörner Bánság történetével foglalkozó műve. Ezután folyamatosan jelentek meg művek és tanulmányok (Szentkláray Jenő, Bárány Ágoston, Böhm Lénárd, stb.). Az első múzeumot a Délvidéken 1882-ben alapították Versecen, vezetését Milleker Félixre bízták. Fontos még megemlíteni Móra Ferencet, aki sok ásatást végzett ezeken a területeken.

A két világháború között a kutatások elsorvadtak, csak Versec és annak környékére korlátozódtak. Miodrag Grbic Tárcsón (Starcevo) folytatott ásatásokat egy kora neolitikus telepen, a Harvard egyetem professzoraival.

Törökbecse őskori lelőhelyeinek azonosítása és feltárása kapcsán három nevet kell megemlíteni: Szentkláray Jenőét, Milleker Félixét és Nagy Sándorét.

Szentkláray Jenő (Törökbecse-Aracs, 1843. január 23. - Temesvár, 1925. október 12.). Tanulmányait elvégezve szentelték pappá 1866-ban. Nagykikindán lett; tanár és az iskola igazgatója (1867), majd a temesvári gimnáziumba nevezték ki tanárnak (1869). 1872-ben hazahívták és Törökbecse plébánosa lett. Tudományos munkásságáért a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választják (1882), majd Magyarország legújabb történelmének tanára lett a budapesti Pázmány Péter Egyetemen (1883). A belgrádi Srpsko kraljevsko uceno drustvo (Szerb királyi tudós társaság) tiszteletbeli tagjává választja (1885).2 1910-ben az újvidéki Matica Srpska is tiszteletbeli tagjává választja.3 A Törökbecse környékén végzett középkori ásatásai mellett jelentősek még a Borjas pusztán végzett feltárásai is.

Milleker Félix (Bódog) (Versec, 1858. január 14. - Salzburg, 1942. december vége) Szegeden fejezte be a tanítóképzőt, tanítóvá először egy fehértemplomi iskolába nevezték ki. Az itteni polgármester, Böhm Lénárd (Leonhard Böhm) ismertette meg vele a helytörténeti és a régészeti kutatás akkori módszereit. Innen ötévi tanítóskodás után Versecre helyezték. Itt nemsokára a helyi levéltár (1883), majd a megalapítása után a könyvtár vezetője lett (1888). 1894-ben nyitották meg a városi múzeumot, aminek a vezetését rá bízták. Az első világháború kitöréséig régészettel és középkori történelemmel, azt követően pedig a Bánság XVIII. és XIX. századi művelődéstörténetével foglakozott.4 Habár régészeti kutatásai főképp Versec történetére összpontosultak, több munkájában foglalkozik a törökbecsei járás őskorával is.

Nagy Sándor (Törökbecse, 1912. február 1. - Újvidék, 1995. október 5.) középiskolai tanulmányai után a belgrádi Képzőművészeti Főiskolán végzett (1937). Nagybecskereken 1941 és 1946 között rajztanár, ez utóbbi évben nevezték ki a városi múzeum igazgatójává. Új hivatalával együtt járt a régészeti kutatás. A népvándorlás kora és a középkor volt a két kutatási területe. Első tudományos publikációja 1950-ben jelent meg a törökbecsei Mátyás hajójánál végzett feltárásokról.5 Igazgatói posztjától 1953-ban vált meg, ettől kezdve nyugdíjba vonulásáig (1979) az újvidéki Vajdasági Múzeumban dolgozott középkoros régészként. Híresebb ásatásai: Aracs - Pusztatemplom, Bács - vár, Dombó -monostor.6

Szentkláray Jenő (A kép eredetije a törökbecsei plébánián található )	Mamut koponya (Meckic 1989, 12.o.)	Mátyás hajója (Marinkovic 2003, 9.o.)

Paleolitikum (500000 -10000 BC)7

A Délvidéken kevés nyomát találták meg az őskőkori embernek, és ezeket is főként nem módszeres kutatás eredményeként. Ilyenek az Ómoravicán (Stara Moravica), Topolyán (Backa Topola) és Oromhegyesen talált tűzhelyek, a Versec (Vrsac) közelében, Crvenkán, Kozlukon és a Mesic-csatorna mellett, valamint a Fruska gora déli oldalán levő Ürögnél (írig) talált kőeszközök.8 Egyetlen módszeres feltárás Ludas - Budzsákon volt (1951), ahol tűzhelyet és pattintott kovakőszerszámokat találtak. Ezek azonban nem tipikusak, ezért a koruk sem állapítható meg.9 A leletek többsége a középső és a felső paleolitikum idejéből származik (mounsterien és aurignacien).10

Ezeken kívül a korszakból jelentős mennyiségű állatcsont került elő: mamut-, szteppei ló-, több fajta bölény- és szarvascsontok. Mamutcsontvázakat találtak Adorján, Zalánkemén (Slanka-men)11 Böske (Beska) és Ürög (írig)12 mellett. 2006 őszén Kispiacon (Male pijace) Szekeres Ágnes tárt fel egyet.

Törökbecsénél a paleolitikumhoz köthető egyetlen lelet 1947-ben13 (vagy 1952-ben14) került elő a Tiszából (vagy a Tisza partján?): mamutcsontok és egy mamutkoponya két agyarral. Ezek hossza 231 cm, átmérőjük a tövüknél 57, középen pedig 50 cm. Jelenleg a péterváradi Természetrajzi Múzeum (Prirod-njacki Muzej) gyűjteményét gazdagítják.15

Mezolitikum (10000-6000 BC)

Az átmeneti kőkor idejéből két lelőhelyet ismerünk a Délvidéken: a Szabadkához (Subotica) közel levő Ludas-tó melletti Pörös kaszálón és Bácskapalánkán (Backa Palanka). A ránk maradt szerszámok D vagy trapéz alakú kovakő vakarok. A Pörösön talált eszközöket a tardenoisien kultúra népe készítette.16

Haló v. szövőszék nehezékek (Marinkovic 2003, 9.o)	A termékenység istennője (Szekeres 1981, 32. oldal)	A termékenység istennője (Medovic 2001, 51. o.)

Neolitikum (6000-4500/4400 BC)

A helyi kutatás két periódusra osztja az újkőkort:17 egy koraira és egy későire. Ennek alapján a korai időszakban a Körös és a Starcevo kultúra népe, a késői időszakban pedig a tiszai és a Vinca kultúra népe élt ezen a területen. A Körös kultúra telepeire tiszai, a Starcevo kultúra telepeire pedig Vinca népesség telepedett.18 Predrag Medovic szintén ezt állítja, illetve hozzáteszi, hogy a Szerémség nyugati felében, a késői neolitikum idején a Szopot-Lengyeli kultúra (?) hordozói települtek le.19 Más kutatók a neolitikum késői szakaszát másképp rendszerezik, illetve tagolják: a korszak első felében a Vinca kultúra volt jelen, ezt követte a szakáiháti kultúra és végül a tiszai kultúra zárja a sort.20

A Starcevo kultúra jelentősebb lelőhelyei: Pancsova - Tárcsó (Pancevo -Starcevo), Versec - Kozluk (Vrsac -Kozluk), stb. A Körös kultúra lelőhelyei főképp a Bánság északi és Bácska délkeleti részén találhatók. Jelentősebb lelőhelyek a Ludas-tó partján levő Ludas -Budzsák (Ludos - Budzak), Nosza -Gyöngypart (Nosa - Biserna obala), stb.

Törökbecséhez a legközelebb eső kora újkőkori (Starcevo kultúra) lelőhely a Nagybecskerek (Zrenjanin) melletti Muzsla (Muzlja) határában levő Krstic-halom. A durva kivitelezésű kerámiák mellett megtalálhatóak a finom, fényezett kerámiák is, amelyek szürke és sötétbarna színűek. Előfordulnak még durva kivitelezésű, karcolt díszítésű edénytöredékek. A legérdekesebb leletek erről a helyről a festett kerámiák.21

A késő neolitikumban itt élt a fentebb említett tiszai és Vinca kultúra népe. A Délvidéken a tiszai kultúrának a déli határa a Galacka folyó, a legtöbb lelőhely a Maros, az Aranka és a Tisza folyó között található. A kultúra késői fázisában dél felé terjeszkedik, a Tisza mellékén, főként a bánsági oldalon.22 A településeiket magaslatokra építették, így védve voltak az árvizektől. A tiszai kultúra ismertebb lelőhelyei: Csóka - Kremenyák (Coka - Kremenjak), Törökbecse - Mátyás hajója (Növi Becej - Matejski brod), Törökbecse - Borjas (Növi Becej -Bordos), Törökbecse - Garavac (Növi Becej - Garajevac), Tiszahegyes (Idős -Gradiste), Zsablya - Újföld (Zablja - Nova zemlja), Szerbkeresztúr (Srpski Krstur), Elemér - Nagysziget (Elemir -Veliki Siget), stb.23 A Vinca kultúra lelőhelyei: Gombos (Gombos), Potporanj, Aradác (Aradac), Botos (Botos), stb.24

Törökbecse - Mátyás hajója

Törökbecsétől északkeletre, kb. 6-7 km távolságra, két határrész, Simogy (Simudska strana) és Máté (Matej) találkozásánál található a Mátyás hajója25 (Matejski brod) nevű lelőhely. Maga a lelőhely egy löszhát teraszának a peremén levő ellipszis alakú magaslat, amelynek méretei 136x50 m. A nyugati oldalán meredek szakadásban (5-6 m) végződik, ami alatt egy tó, a valamikori Kis Böge (Mali Begej) folyó maradványa található. A Műemlékvédelmi Intézet (Zavod za zastitu i naucno proucavanje spomenika kulture NR Srbije) 1950. december 30-tól állami védelem alá helyezte (1652/50. számú rendelet).26 A helyről a neolitikumból, a bronzkorból és a középkorból maradtak ránk az emberi jelenlét nyomai. A területen 1949-52 majd 1962-63 között folytak régészeti feltárások. A neolitikus telep nyomai az első ásatás alkalmával kerültek elő.

Az ásatás eredményei azt mutatják, hogy a Vinca kultúra terjeszkedésének fő iránya a déli és a középső Bánságon keresztül történt. A telep legalsó/legkorábbi szintjén levő gödrökben, amelyek a Vinca kultúra időszakában keletkeztek, előfordultak a Starcevo kultúra edénytöredékei. Ez a lelőhely azért fontos, mert a késő neolitikum idején itt élt lakosság folytonossága a korszak elejétől, a Vinca periódustól, a szakáiháti időszakon keresztül a tiszai kultúráig kimutatható.27

A neolitikus település maradványai: összesen hét ház helyét, kemencék maradványait, egy tűzhelyet, kerámiákat, agyag- és csonteszközök maradványait, valamint egy csontvázas temetkezést találtak. A házak négyszögletes alaprajzúak, félig földbeépítettek, a sarkaik a négy égtáj felé igazodnak. A padlózat fából készült, amit sárral tapasztottak le.28 A házak egymástól keskeny átjárókkal voltak elválasztva, ami kezdetleges településrendezést feltételez. A feltárt telep halásztelepülés lehetett, amire a halnak való sekély edények és a halászháló nehezékek utalnak. Elszenesedett gabonát is találtak, ami a földművelés jelenlétét igazolja. A fejlett állattartást a nagyszámú állatcsont bizonyítja.29

A kerámiák között előfordultak mind a tiszai, mind a Vinca kultúrára jellemzőek.30 A kerámia leletanyag többségét magukban a házakban találták és a tiszai kultúrába sorolhatók. Az előkerült kerámiák két csoportra oszthatóak: durva kidolgozásúakra és fényezettekre. Az edények alakja különböző: körte alakúak, gömb alakúak és szögletesek. Az edények díszítése is többféle, a plasztikus ornamentika applikációk és bordázatok alakjában jelenik meg. A durva kidolgozású kerámiák díszítése bekarcolt meander minta vagy tört vonal. A kerámiák színe világos barna, sárgás és téglavörös, bevonat nélküliek, gyakran ' felfedezhetők rajtuk a vörös festés nyomai.31 Ezen a lelőhelyen számos obszidiánból és kovából készült kés került elő.32 Előkerültek kultikus tárgyú kerámiák is. Az itt talált leletanyag a nagybecskereki és a verseci múzeumba került.

Agyagedény Borjasról (Meckic, 1989, 13. o.)	Az 1879. évi Borjas pusztai lelet (Hampel 1880, XXI. tábla)	Bronzkori kézimérleg Borjasról (Medovec, 2001 99. o.)

Törökbecse - Borjos puszta

Borjas kb. 6 km-re délnyugatra van Törökbecsétől. A helyszínen két lelőhely található, egy ujkőkori és egy bronzkori telep.

Ezen a helyen 1894-95-ben Orosz Endre végzett kutatást. A feltárt ujkőkori telep kb. 500 lépés hosszú és 600 lépés széles terület, amelynek a területén több alacsony, kör alakú domb van. A telep kultúrrétege 2 m vastag. Ez két részre különíthető el. A felső réteg kb. 50 cm vastag, törmelékes, barnásszürke föld. A második, alsó réteg vastagsága 150-200 cm, összetétele agyagos-iszapos, színe világosszürke. Ezekben a rétegekben tűzhely maradványokat, állatcsontokat, kagylóhéjakat és halmaradványokat, edénytöredékeket és égetett agyagrögöket találtak. Az előkerült kőeszközök a következők: hat csiszolt, nyéllyukas kőszerszám (az egyiken befejezetlen fúrás figyelhető meg), húsz vésőféle, öt ütő- vagy törőkő, tizenhárom őrlőkő, egy csiszolókő (ilyenekkel csiszolták a kőeszközöket). A lelőhelyen nagy számban találtak pattintott kőeszközöket is. Ezek anyaga meglehetősen változatos: kova, obszidián, szaru-kő, kalcedon, tejopál, vörös és sárga jáspis, karneol, kvarc, stb. Állatcsontból készült eszközök is előkerültek: egy 7 cm hosszú csontár és két ár agancsból, valamint két agancshegy, amelyekből az egyik valószínűleg lándzsahegy, míg a másik fúró lehetett. Az előkerült edénytöredékek közül egy szűrőedény töredéket, valamint egy talpas edény töredékét érdemes megjegyezni. Találtak még egy fekete színű, agyagból készült bikafejet, amelyet emberi arccal ábrázoltak. A szarvak egymás közti távolsága 6,5 cm. A nyakánál törött, az egész állat hossza 10 cm lehetett. A területen 1,5 m mélyről előkerült még egy emberi koponya, amely észak-déli irányban, a bal arcán feküdt, alatta az egyik kezének csontjait találták meg.

1904 augusztusában Orosz Endre újabb feltárásokat végzett, amelynek leletanyaga a temesvári múzeumba került. Ezek között volt hatvan magkő, huszonöt vakaró és hatvan késpenge töredék. A kőből készültek közül előkerültek még őrlőkövek, valamint harmincegy csiszolt kőszerszám, amelyek közül öt darab volt nyéllyukas. A csontból készült eszközök a következők voltak: huszonhat ép és töredékes csontár (ezek között egynek henger alakú szára volt, több példánynak pedig mindkét vége hegyes volt), egy simítócsont és két szigony. Az agyagtárgyak közül egy hatalmas gabonatároló edény és egy kanál töredéke a legérdekesebb. Előkerültek még egy tűzhely maradványai is: függőlegesen átlyukasztott lap töredékei - egy rostély darabjai.33 Az ásatás alkalmával, a környező szántóföldekről előkerült még egy palából készült, a nyéllyuknál kettétörött csákány töredéke, egy kalapács fele, három vésőtöredék, malomaljak és őrlőkövek, egy csontár, egy lekerekített négyszög alakú lapos hálósúly valamint egy égetett agyaggolyó fele.34

A későbbiek folyamán a neolitikus lelőhelyen tiszai és Vinca-Tordos kerámiák kerültek elő.35

A termékenység istennője

Edényt tartó ülő nő idolja. A II. világháborút közvetlen megelőző években került elő Törökbecse környékén. Pontos lelőhelye ismeretlen. Szekeres László feltételezése szerint36 Borjas (Bordos)37 vagy Mátyás hajója (Matejski brod) jöhet számításba lelőhelyként. A tárgy jelenleg a belgrádi Szerb Nemzeti Múzeumban (Narodni Muzej) található. A szobor hozzávetőleges kora 6700 év. Anyaga égetett agyag. Magassága 20 cm. Alacsony széken ülő, ruhátlan női alakot ábrázol. Ölében mindkét kezével egy kerek edényt tart. Habár kivitelezése sokban eltér a korabeli kultúrkörökön belül talált más, hasonló szobroktól, az ülőalkalmatosságán lévő bekarcolt díszítés alapján a tiszai kultúrához köthető.38

A mérleghez tartozó súlyok (Medovec, 2001 99. o.)	Tárgyak az 1951. évi simonyi leletből (Nad, 1955, 48. o.)	Madárfigura az 1951. évi leletből (Nad 1955, 57. o.)

Beodra - Akács II.

Ezen a lelőhelyen nagyobb mennyiségű kerámia került elő, amelyek valószínűleg a késő szakáiháti, illetve a korai tiszai periódusból származnak. Egyes ritka töredékek bekarcolt, szögletes meander mintával a szakáiháti kerámiákhoz sorolhatóak, míg többségük a tiszai kultúrához. Ez utóbbiak közül néhány töredéken jelentkezik a piros festés, az egyiken felfedezhetőek még a fehér festés nyomai is. A feltárt leletanyag a kikindai múzeumban (Narodni Muzej Kikinda) található, azonban ezeket még nem publikálták.39

Kumánd - Szélmalom

1883-ban a nagykikinda-nagybecskereki vasútvonal építésekor két temetőt fedeztek fel, amelyek egymás fölött helyezkednek el. A felső temetőben VI-VII. századi nyújtott csontvázas sírok vannak, alattuk pedig zsugorított csontvázas, neolit kori sírok találhatók.40

Több észak-bánsági lelőhelyet is feltártak, többek között Beodránál (Novo Milosevo), Bocsárnál (Bocar) és Padénál (Padej).41

Rézkor (4500/4400-2700/2500 BC)

A Délvidék területén a rézkorban a következő kultúrák életek: tiszapolgár-bodrogkeresztúri, cernavoda III.-bolerázi, badeni, kostoláci, vucedoli és végül a gödörsíros (jamnaja) kultúra.42

Bronzkor (2700/2500-900/800 BC)

A délvidéki bronzkort korai, középső és késői periódusra osztják. A korai bronzkor idején ezen a területen a perjámosi, a nagyrévi és a vinkovci kultúrát lehet elkülöníteni. A középső bronzkor idején itt élő népesség a vattinai kultúrához tartozott, amit a korszak végén a halomsíros kultúra népe söpört el. A késő bronzkorban a dubováci kultúra van jelen a mai Délvidék területén, ami a vattinai kultúra utódjának tekinthető.43

Törökbecse-Borjas puszta

1875 és 1880 között Szentkláray Jenő minden évben feltárást végzett Borjas pusztán. Ekkor fedezte és tárta fel a borjas pusztai őskori földvárat is.44 A földvár kiterjedése 30 hold. Tűzhelymaradványok, korongolatlan edények töredékei, kő nyílhegyek, balták és késpengék kerültek elő. A legérdekesebb egy 11 cm magas madár alakú korsó.45

A borjas pusztai lelőhelyen 1879-ben Szentkláray Jenő talált először raktárleletet, amely a budapesti Nemzeti Múzeumba került.46 Ez 79 darabból állott.47 Erről az ásatásról Szentkláray a következőket írta: 1879-ik évi szeptember hó 20-ikán ástam ki e bronztárgyakat a borjasi földvártól és az úgynevezett »hunkától« mintegy 250 méternyi távolságra eső téglatelep gödrös talajából, félméternyi mélységből. Az összes tárgyak 2-3? méternyi területen és közel egymáshoz találtattak. Az egész terület és a közel környék talaja telis-teli van barbár edénytöredékekkel s igen számos korong nélkül készített különféle alakú edénycseréppel. Pár lépésnyivel a lelőhelytől a Tisza egykori kanyargós folyásának mélyedései szelik keresztül a síkságot. Kovaszilánkok, nyílhegyek és serpentindarabok lépten-nyomon találhatók az itteni szántóföldek mélyebbre eresztett barázdáiban.48 A feltárás alkalmával előkerült eszközök és fegyverek a következők: hat öntőrög, egy ép és négy csonka füles véső, egy űrvéső, négy keskeny véső, egy ép és tizenegy törött fűrész, egy késpenge, négy ép sarló és kilenc töredék, egy ép lándzsacsúcs. Ezek mellett kerültek még elő ékszerek és ruházati kellékek is: négy karperec, sodrott karika töredékei, két gombostű, csüngő díszek, valamint kisebb méretű lemezek. Több, meghatározhatatlan rendeltetésű tárgy is előkerült. Az előkerült nyers bronzanyag, illetve a hiányosan előkerült töredékek, valamint a többi tárgy érdes felülete alapján arra következtettek, hogy az előkerült lelet egy bronzöntő műhely kellékeit tartalmazza. Ezt erősíti meg az is, hogy nagy számban kerültek elő fűrészlemezek és fületlen űr-vésők, valamint az, hogy a keskeny és a hegyes vésők egyszerre fordultak elő (ami eddig az ásatásig még nem fordult elő Magyarországon49). Ez utóbbi kettőnek a bronztárgyak díszítésénél van szerepük. Ez volt az első bizonyíték a Kárpát-medencei bronzgyártásra.50

Ugyanitt, másodszor 1898-ban a Tisza szabályozása közben találtak ilyen jellegű depó leletet. [9. kép] Rock Iván, királyi folyammérnök a szegedi múzeumnak egy bronzöntő műhely maradványait ajándékozta. A raktárlelet a következő tárgyakat tartalmazta: öt tokos véső (ezek közül egy fül nélküli), őt sarló és sarlótöredék, egy hajlított élű késpenge, négy fűrészlemez töredék, egy lándzsacsúcs töredék, két kardpenge töredéke, egy 16 cm átmérőjű körlap (feltehetőleg pajzsdudor), két karika, egy füles gomb, egy nyakperec, egy átlyukasztott gömb, egy kerék alakú függődísz, négy huzaltekercs (ezek feltehetőleg fibulák voltak) valamint különféle töredékek és több öntőrög.51

1903-ban ásatást végeztek a Tisza partján, ahol egy bronzkori települést, valamint egy hozzá tartozó urnás temetőt tártak fel. A sírokból a következő tárgyak kerültek elő: urnák, tálak és bögrék, ezeknek többnyire lesimított a felületűk, színük fekete. A tálak pereme be­felé húzott, közülük három darab mészbetétes. Előkerült még két bronztű töredéke is.52 Egy helybeli tanyán 1904-ben, kerti munkák során előkerült egy bronzkori edény.53

Jelentős bronzkori lelet egy kézi mérleg részei. Ez a következő alkatrészekből állt: egy csontrúd, amelyen a serpenyők felakasztására és a mérleg fogására kialakított részletek figyelhetők meg, továbbá a lelethez tartozik nyolc kősúly. A súlyok értékének összehasonlításával arra a következtetésre jutottak, hogy a mérleg a Kárpát-medencei mértékrendszerhez igazodott. A mérleg nem csak a bronz mérésére szolgált - minden fajta árut mértek vele.54

Törökbecse - Simogy

1951 tavaszán a törökbecsei Bogdán Radonjic és unokája szántás közben a simogyi határrészen (Simudska strana), kb. 200 méterre a tanyájuktól kiszántottak egy csuprot, amely raktárleletet tartalmazott. A nagyobb tárgyakat, amelyek szántás közben kiszóródtak, összeszedték az edény fenekén találtakkal együtt. Aranyat remélve, ezeket széttörték. Mivel bronzból voltak, a ház padlására kerültek. A leletről beszéltek a szomszédaiknak, akik azt tanácsolták, hogy a tárgyakat adják át a múzeumnak, amit ugyanazon év őszén Bogdán Radonjic meg is tett. Így 61 tárgy a nagybecskereki Városi Múzeum (Narodni Muzej, Zrenjanin) tulajdona lett. A lelőhely megtekintése végett másnap a múzeum igazgatója, Nagy Sándor kiutazott a helyszínre. Helyszínelés közben talált néhány darab bronz drótot. Megtalálta az elásott raktárlelet helyét is, és megállapította, hogy a csupor 60 cm mélyen volt a föld alatt. Megtalálta az edény néhány darabját és még 59 darab apróbb bronztárgyat: gombokat, drótokat, fűrészeket, stilizált madáralakot, stb. A környéken nem akadt település nyomaira. A legközelebbi a 4,3 km-re levő, már említett Mátyás hajója. A raktárlelet anyaga jó megtartású, a tárgyak kis része maradt egészben. A tárgyak mellett előkerültek még bronzrögök, félig megmunkált bronz rudak és az öntés hulladékanyaga. Feltételezhetően egy bronzöntő műhely raktárleletéről van szó. Hasonlót találtak már a fentebb említett Borjas pusztán is, amely 19 km távolságra van ettől a lelőhelytől. A talált tárgyakat három csoportra osztották. Az első csoportba tartoznak a szerszámok és a fegyverek, a második csoportba az ékszerek és az öltözködéshez kapcsolódó tárgyak, a harmadik csoportba pedig a bronzrögök és a félig megmunkált tárgyak.55

Az első csoport tárgyai: tokos vésők (fülesek és fül nélküliek), sarlók, kések, lándzsák, kardtöredék, fűrészek, borotva és bronzvéső. A második csoport tárgyai: tűk, gombok, övcsatok, gyöngyök, karperecek, nyakperecek, fibulák, övre és diadémra való lemezek, spirális tekercsek, ismeretlen rendeltetésű, tölcsérszerűen behajlított bronzlemezek valamint egy fentebb már említett stilizált bronz madárfigura (kacsa vagy hattyú). Ilyen madáralakokat az urnamezős kultúra népe készített, de használatosak voltak még a korai vaskorban is. A harmadik csoport tárgyai: bronzrögök és félig megmunkált tárgyak (bronzrudak).

A leletek sokféleségére és különböző korára való tekintettel feltételezhető, hogy egy bronzöntő műhely leleteiről van szó, erre enged következtetni az a körülmény is, hogy a tárgyak majdnem mindegyike töredékes és a használattól elkopott. Ugyanerre utalnak a bronzrögök és a félig megmunkált tárgyak. Meg kell még említeni az öntőforma szélén visszamaradt bronz maradványokat és egy, földre hullott bronz csöppet. A bronz kémiai összetételének a vizsgálata alapján arra lehet következtetni, hogy a talált tárgyak különböző korúak és az anyag származási helye sem azonos. A legrégebbi tárgyak a vésők, a karperecek legnagyobb része és a tűk. Ezek a bronzkor harmadik/késői időszakára datálhatok. Az egymásra hajtott végű bronz karperec és a madárfigura a korai vaskor jellegzetes tárgyai közé tartoznak. [14. kép] A legfiatalabb tárgy egy szíjra való gomb.56

Ilyen jellegű leletek előkerültek még Tamásfalván (Hetin), Nagykárolyfalván (Banatski Karlovac), Nagyszereden (Veliko Srediste), Versecen (Vrsac), Gályán (Gaj). A Tisza túloldalán, 6 km-re Borjas pusztától, Csúrogon (Curog) ezüst depót találtak.

Vaskor (900/800 - 0 BC)

A helyi kutatás a vaskort két szakaszra osztja, egy koraira (Hallstatt-kor) és egy későire (La Tene-kor).57 Délvidéken a legrégebbi vastárgyak a Kr.e. a X. századból valók, ezeket a tárgyakat a Hrtkovac - Gomolava és Vasice -Gradina na Bosutu58 lelőhelyeken találták.

Borjason a korai vaskor kezdetéről találtak leleteket.59

Függelék

Törökbecse határában, a Sóskopó körül öt halom van. Innen indul ki vagy itt fut össze a környék halmainak láncvonala dél, kelet és észak felé. Ezek még feltáratlanok, de a magas partok szántóin nagyszámú őskori cseréptöredék található.60

Beodra és Karlova (Novo Milosevo) határában több halom található.61

Bocsáron 1897-ben, földmunkák során őskori (bronzkori?) leletek kerültek elő, amelyeket ifj. Dörner István a délmagyarországi múzeumnak ajándékozott (bronzkarperec töredéke, két kézimalom, egy csiszolt kőszerszám töredéke, két korongolatlan és díszítetlen, fekete színű agyagedény valamint agancsrészek, vágások nyomaival.62

Jegyzetek

1 Berta Judit (szerk): Corvinák - Törökbecsei krónika. 2002/2.8.0.

2 A Pailas Nagylexikona. XV. k. Buda pest, 1897, 597-598. o.

3 Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. I-III. Újvidék, 2003, Forum Könyvkiadó, 913-914.0. (Kalapis 2003)

4 Uo. 657-658. old

5 Kalapis nem adja meg ennek a publikációnak a címét, feltehetőleg a Rastko Rasaljski - Sándor Nagy: Zastita arheoloskih istrazivanja na Matejskom Brodu kod Volosinova, Naucni Zbornik Matice Srpske I,1950,231-237. o. munkáról van szó.

6 Kalapis 2003,690-691.0.

7 A korszakok időhatárait a MRE-ből vettem át (473-477.0.).

8 Szekeres László: Amit az idő eltemetett (Kis vajdasági régészet). Újvidék, 1981, Forum Könyvkiadó, 18. o. (Szekeres 1981) Szekeres a leletek korával kapcsolatban annyit jegyez meg, hogy az (utolsó?) jégkorszak végéről származnak, kultúrákhoz nem köti őket.

9 Uo. 18. old.

10 Medovic, Predrag: Praistorija na tlu Vojvodine: od Panonskog mora do dolaska Rimljana. Növi Sad, 2001, Prometej - Vojnoizdavacki Zavod, 23, o. (Medovic 2001). Sem Szekeres, sem Medovic nem közli, hogy melyik lelőhely melyik kultúrához tartozik.

11 Szekeres 198117.o.

12 Medovic 2001,22-23.0.

13 Meckic, Lazar: Növi Becej i Vranjevo kroz istoriju od najstarijih vremena do 1941. Növi Becej, 1989, Radnicki Dom „Jovan Veselinov-zarko" 11. o. (Meckic 1989)

14 Radisic, Radovan: Praistorija Zrenjanina i okoline. In Zrenjanin. Monografija. Zrenjanin, 1966, Skupstina opsttne Zrenjanin, 1966,17. o. (Radisic 1966)

15 Meckic 1989, ll.o.

16 Szekeres 1981,20.O.

17 Uo. 26.0.

18 Uo. 31,o.

19 Medovic 2001,38.0.

20 Brukner, Bogdán - Jovanovié, Borisav - Tasié, Nikola: Praistorija Vojvodine. É. n. 75. o. (Brukner)

21 Radisic 1966,18. o.

22 Marinkovic, Snezana: Matejski brod. In Polet. Növi Becej, br. 15. List AD POLET IGK, 2003. novembar, 9. o. (Marinkovic 2003)

23 Szekeres 1981,31. o.; Medovic 2001,41. o.

24 Szekeres 1981. 31. o.; Medovic 2001, 40. o. Medovic a vinca kultúrát két fázisra osztja, egy koraira (Vinca-Tordos) és egy későire (Vinca-Plocnik). A korai lelőhelyek között említi Törökbecse - Mátyás hajóját is, azonban később, a tiszai kultúra telepei között is feltünteti ugyanezt a lelőhelyet. Bővebben nem ír róla egyik kultúra kapcsán sem.

25 A környék lakosságának képzeletvilágát mindig foglalkoztatta ez a hely és történeteket meséltek róla. Berta Ju­dit 1972-ben a törökbecsei Szécsényi Jánosné szül. Szekeres Rozáliától (1900-1992) jegyezte le a következőket: Törökbecsétől a beodrai országúton haladva, balra az első dűlőút végén van egy tó. Hol kevesebb, hol több, de mindig van benne víz. Állítólag a Tisza maradványa. A tó keleti partjánál van egy egyenesen meredek szakadás, és így a tó nyugati oldala sík szántóföld, a keleti pedig magas part. Azt mesélik, hogy ebben a partban van eltemetve Mátyás király ezüstkoporsóban. A törökök hozták ide Budáról egy hajón, mert akkoriban a Duna és a Tisza az alacsonyabb területeken egybeolvadt. A hajó a fent említett szakadásnál kötött ki, és a koporsót beleásták a partba. Azóta ásatásokat is végeztek a környéken, keresve a király koporsóját, de bizony nem találták. Ezért nevezik a partot Mátyás hajójának, a környéket pedig, ahol akkor település is volt, és ma csak tanyák vannak, Máténak hívják. (Berta Judit: Törökbecsei mondák; kézirat)

26 Meckic, Lazar: Da se podsetimo na Növi Beceji Novobecejce. Beograd, 1998,179. o, (Meckic 1998)

27 Brukner 75,o.

28 Meckic 1998,179.0.

29 Marinkovic 2003,9.o.

30 Bajié, Dr Milán I.: Opstina Növi Becej. (Geografska monografija)., Növi Sad, 1983, Prirodno-matematicki fakultét Növi Sad - Institut za geografiju, 58. o. (Bajié 1983)

31 Marinkovic 2003,9. o.

32 Marinkovic 2003,9.0.

33 Milleker Bódog: Délmagyarország régiségleletei a honfoglalás előtti időkből. III. rész. Temesvár, 1906, Délmagyarországi Tört. és Rég. Muzeumtársulat, 15-16. o. (Milleker 1906)

34 Uo. 17. old.

35 Bajié 1983,59. o.

36 Szekeres László: A törökbecsei termékenység-istennő. In Bácsország. A Szabad Hét Nap havi melléklete, Szabadka, I. évf. 5. szám, 1995. október. (Szekeres 1995)

37 Bornyas, Borgya v. Borjas (szerbül: Bordos); 1851-ben még magyarok lakta falu volt, 130 házzal és 864 lakossal, akik főként dohánytermesztéssel foglalkoztak.

38 Szekeres 1995,16. old

39 Brukner-Jovanovic-Tasié 87. old.

40 Borovszky Samu (szerk.): Joronfál Vármegye. Budapest, é. n. Országos Monográfia Társaság, 322-323. o. (Borovszky) "Brukner 76.0.

42 Medovié 2001,53-70.0.

43 Szekeres 1981,46-47. old

44 Kalapis Zoltán: lentségi arcképcsarnok. Újvidék, 2001, Forum Könyvkiadó, 187. o. Kalapis 2001

45 Borovszky 322.0.

46 Kalapis 2001,187.0.

47 Borovszky 322.0.

48 Hampel József: Hazai adatok az archaeológiához. In Archeológiai Értesítő. XIX. 158. o. Hampel 1880

49 Borovszky 322.0.

50 Hampel 1880,159. o.

51 Milleker 1906,18-19.0.

52 Uo. 17. o.

53 Uo.

54 Medovié 2001,98-99.0.

55 Nad, Sándor: Bronzana ostava iz Novog Beceja. In Rad Vojvodanskih Muzeja 4. Növi Sad, 1955,43-45. o.

55 Uo. 57. old.

57 Szekeres 198156.o.

58 Medovic 2001,111.0.
59 Bajic 1983 59. old.

60 Lukács Sándor - Ternovác Tibor: Sástopd. Kanizsa, 1995, Cnesa, 27,o.
61 Borovszky 323.0.
62 Milleker 1906,21-22.0.

BERTA ADRIÁN írás megjelent a

2007/2 (41. számában) Igazgató:Özvegy Károly

Főszerkesztő: Dr. Virág Gábor
SZABADKA