|
A Rákosi Mátyás által vezetett kommunista párt fő célja az volt, hogy Magyarországból Moszkva felügyelete alatt álló és azt kiszolgáló kommunista csatlósállamot formáljon. Ebben az ateista pártállamban nem lehetett helye semmiféle vallásos ideológiának és az azt terjesztő Egyháznak. Mivel vallásellenes céljaik megvalósításában a kommunistákat a leghatásosabban Mindszenty József esztergomi érsek, bíboros hercegprímás akadályozta, nemcsak az évek óta folytatott rágalmazási kampányt fokozták ellene, hanem megpróbálták Róma segítségével félreállítani. Amikor ez nem sikerült, elhatározták megsemmisítését. Az egyházi iskolák és szociális intézmények államosítása évében, 1948. november 19-én letartóztatták titkárát, Zakar Andrást. Gerő Ernő, majd Rákosi Mátyás november 21-i, illetve 27-i beszédeikben már az ellene kibocsátandó vádirat tételeit is megfogalmazták, s a bíborost kémnek, árulónak, valutacsempésznek, a Habsburgok visszahívójának, a régi reakciós rend hívének titulálták. Annak oka, hogy miért 1948 végére, illetve 1949 elejére tették letartóztatását és perét, kapcsolatban állt a mezőgazdaság szocialista átszervezését elindító folyamattal. Az Egyház nem kis mértékben arra a falusi birtokos parasztságra támaszkodott, amelytől Rákosiék el akarták, illetve vissza akarták venni a nekik nemrég juttatott földet. Rákosi a Központi Vezetőség november 27-én elmondott beszédében hangoztatta, hogy a mezőgazdaság szocializálásának és az egyházi reakció felszámolásának kérdését párhuzamosan kell megoldani.1 Mindszentynek a közéletből való kikapcsolása egyúttal elindította azt a folyamatot, amelyben az egyházi ellenállás felszámolásában főleg adminisztratív eszközöket vettek igénybe, és a legdurvább módszerekkel próbálták a vallás erejét minél jobban megtörni. December 23-án délben ötórás házkutatás kezdődött a prímási palotában. Utána letartóztatták Bóka Imre számvevőt és Fábián János levéltárost. A bíborost 1948. december 26-án hurcolták el az Andrássy u. 60. szám alatti államvédelmi központba és börtönbe.
2. A per lefolyása
A vallatás 39 napja alatt, hogy a koholt vádak beismerésére kényszerítsék, állandóan ütlegelték, emberi méltóságában a legmélyebben megalázták és akaratbénító szerekkel kezelték. Miután mindent előkészítettek, ami egy kirakatperhez szükséges, 1949. február 3-án elkezdték a főtárgyalást a Budapesti Népbíróságon. Ez február 8-án hirdette ki az ítéletet, amely életfogytiglanig tartó fegyházbüntetés volt. A vele együtt letartóztatott vádlottak büntetése így oszlott meg:
A másodfokú tárgyaláson, július 6-án csak a bíróság vett részt. Ennek jogerős ítéletét a bíboros csak augusztus 14-én kapta kézhez. Jó fél évig bizonytalanságban hagyták: marad-e életfogytiglan vagy kivégzik.3
3. A per következményei
a)A katolikus Egyház egészét érintő hatások: A per az Egyházat megfosztotta legfőbb vezetőjétől, eltávolította azt a hős főpapot, aki a tömegek szemében erőforrás és példakép volt. Súlyos következménynek számított a klérus nagymérvű megfélemlítése. A világegyház egyik prominens tagjának szörnyű megalázása és lehetetlenné tétele azt sugallta, ha a párt ily könnyen el tudott bánni a hívők bálványozott vezérével, mi várhat akkor az egyszerű papra, mire számíthatnak a szinte névtelen közkatonák?! A pernek és ítéletnek sikerült az Egyház és a klérus egységét is megbontania. Növekedett ugyanis a rendszerrel való megegyezést keresők és azok száma, akik kilátástalannak ítéltek minden komoly ellenállást. Ha a klérus vállalta volna ezután a bolsevizmus elleni nyílt harcot, akkor manapság sokkal nagyobb erkölcsi és politikai tekintéllyel rendelkezne.4
b)Egyes személyek földi létét érintő hatások Jóllehet a perben senkit sem ítéltek halálra és nem végeztek ki, a per három papi áldozatot követelt meg. Harza Lajos dr. (1869-1951) Budapesten hitoktatási felügyelő volt. 1949. december 20-án tartóztatták le Mindszenty ügyével kapcsolatban. A börtönben fejezte be életét 1951. július 25-én.5 P. Vid (Vidlicska) József (1898-1952) jezsuita atya a magyarországi jezsuita rendtartomány gondnoka volt. Őt és Várady János nevű rendtársát a „Mindszenty valutázók cinkostársai" ügyével kapcsolatban tartóztatták le. A budapesti Törvényszék valuta-bíráskodásának különtanácsa 1949. február 8-án kezdte meg a munkásbíróság elé állított 13 vádlott ügyének tárgyalását. P. Videt devizavisszaélés bűncselekménye miatt 3 évi fegyházra ítélték március 5-én. Úgyszintén három esztendei fegyházat kapott devizavisszaélés miatt Várady János, jezsuita dolgozó testvér. Mivel az ítélet annak kimondása után azonnal jogerőre emelkedett, a bíróság semmiféle fellebbezésnek nem adott helyet, mindkét jezsuita szerzetest március 7-én a Gyűjtőfogházba szállították. P. Vid Józsefet háromesztendős büntetésnek letöltése után nem engedték szabadon, hanem Kistarcsára, az ottani internáló-táborba vitték. Itt halt meg 1952. december 3-án.6 Dr. Baranyai Gyula Jusztin (1882-1956) ciszter szerzetespap. Magasabb tanulmányait az innsbrucki egyetemen végezte. 1909-1926 közt a ciszterci Hittudományi Főiskolán teológiatanár. 1926-tól a Pázmány Péter Tudományegyetem hittudományi karán nyilvános rendes tanár és az egyházjogi tanszék vezetője. A Mindszenty-per másodrendű vádlottjaként 15 évi fegyházra ítélték. 1956. február 25-én nyolc más pappal együtt kegyelemmel szabadult, de már súlyos betegen. Meghalni ment a Pannonhalmi Szociális Otthonba, ahol néhány hónap múlva, 1956. június 21-én a halál megváltotta szenvedéseitől.7 A Mindszenty-per áldozatai közé lehet sorolni dr. Meszlényi Zoltán esztergomi segédpüspököt is, akiről az „Életüket feláldozó főpásztorok" című fejezetben emlékeztünk meg.
4. A Mindszenty- és a Grősz-per között állítólagos kapcsolatot létesítő „összeesküvés"
Papp Ervin és társainak ügye Az állítólagos összeesküvés 1949. augusztus 20-án kezdődött, amikor Schuber Antal lakásán megalakították a „Keresztény Néppárt"-ot, Romvári István BSZKRT főtisztviselő és Papp Ervin volt ciszter diák, Kisgazdapárti képviselőjelölt, Fővárosi Bizottsági tag jelenlétében. Ezért a vád első pontja, hogy illegális pártot akartak alapítani; a második, hogy a Mindszenty, a Grősz-csoport és Tito között összeköttetést akartak kiépíteni és végül, hogy Papp és Romvári röplapokat szerkesztettek, és tervezetet dolgoztak ki egy föld alatti mozgalomra, robbantásokra és szabotázs-cselekményekre. Nyolchónapos ÁVH-s kihallgatás után Pappot és Romvárit halálra ítélték és 1951 őszén felakasztották. Két másik vádlottat, bár életfogytiglant, illetve 12 évet kaptak, az 1956-os forradalom utáni megtorlási időszakban végezték ki.8 Jegyzetek:
|
