JÓZSEF ATTILA KÖLTŐ
 BORZALMAS ÖNGYILKOSSÁGA

 

Vonat elé vetette magát, azonnal meghalt
Kaposvár, december 4.
(Az Est tudósítójának telefonjelentése)

Megdöbbentő távirat érkezett szombat délelőtt tíz órakar a kaposvári ügyészséghez. A balatonszárszói csendőrség jelentette az ügyészségnek, hogy tegnap este nyolc órakor a balatonszárszói állomáson keresztül haladó tehervonat elé vetette magát József Attila költő és a mozdony kerekei darabokra szaggatták.
Az ügyészség utasítására azonnal bizottság szállt ki a helyszínre. Megállapították, hogy József Attila hosszabb időn át izgatottan sétált az állomás előtt.
A tisztviselők előtt feltűnt az izgatottsága, de egyik sem gondolt arra, hogy öngyilkosság készül. Amikor Siófok felől a váltókon keresztülrobogott a nagykanizsai tehervonat, az író eléje vetette magát.
Azonnal szörnyethalt, a kerekek keresztülmentek rajta, nyakcsigolyáját és jobb vállát borzalmasan összeroncsolták. Holttestét a balatonszárszói hullaházba szállították. A bizottság jelentéstétele után a kaposvári ügyészség
már engedélyt adott a holttest elszállítására vagy eltemetésére.

Hatéves betegség

József Attila betegsége évekkel ezelőtt kezdődött. Körülbelül hat esztendővel ezelőtt lehangoltsági állapot lépett fel nála, mert nem tudott az életben megfelelően elhelyezkedni. Úgy érezte, hogy nem találja kellőképpen a kapcsolatokat embertársaival. Ez alatt az idő alatt többen is kezelték.
Körülbelül másfél esztendővel ezelőtt betegsége súlyosabb mérveket öltött, de még ez az állapot is megoldható volt. Az elmúlt évben bőségesen produkált, munkaképes volt.
Ez év nyarán
betegsége hirtelen olyan mértékben súlyosodott, hogy szanatóriumi kezelés vált szükségessé. A szanatóriumban a lehető legerélyesebb kezelésen ment keresztül, amivel csak a mai orvostudomány rendelkezik ennek a betegségnek a gyógyítására. Három hónapos szanatóriumi kezelés után javulás mutatkozott, és családja, két nővére hajlandó volt őt magához venni Balatonszárszóra, ahol legutóbb körülbelül egy hónap óta tartózkodott.
Csütörtökön barátai meglátogatták,
és a jövőre vonatkozó terveikről beszélgettek. Ö maga is rövid idő múlva elkövetkezendő felolvasókörútjával foglalkozott és barátaival irodalmi terveit tárgyalta. Állapota kétségtelen javulást mutatott, és így a hirtelenül bekövetkezett öngyilkosság megrendítő
meglepetés volt.

"Önkicsinyítési téveszmék"

Annak a fővárosi szanatóriumnak a részéről, ahol a költőt kezelték, a következő felvilágosítást kaptuk:
Bizonyos lelki kettéhasadás volt benne. Skizoid egyén volt, folyton önkicsinyítési téveszmékkel bajlódott. Ezek depressziót váltottak ki benne, és ennek a depressziónak a hatása alatt folyton kacérkodott az öngyilkossággal. Nálunk természetesen kísérletet sem követhetett el, hiszen vigyáztunk rá. Legutóbb egy európai hírű professzor konzultálta, és akkor szóba került, hogy még hosszú hónapokra terjedő szanatóriumi kezelésre volna szükség. Családja azonban orvosi tanács ellenére úgy látta, hogy jó hatással volna rá a környezetváltozás, és ezért házi ápolásra vette. Baráti köre és ő maga is meg akarta próbálni, hogy visszatérhet-e az életbe. Azt remélték, hogy ez lesz a jobb megoldás, és hogy szükség esetén még mindig visszatérhet az intézetbe.
József
Attilát a szanatóriumban több barátja felkereste, sűrűn érintkezett vele báró Hatvany Bertalan baráti és írói köre, továbbá egyik orvosa és bizalmasa, dr. Bak Róbert.
Balatonszárszón
ismét melankolikus hangulat vett erőt rajta.
Megtörtént, hogy egy hétig sem kelt fel az ágyból,
teljesen apatikusan viselkedett és barátaival nem is állt szóba. Viszont ha néha megszólalt, teljesen normálisan. értelmesen beszélt.
Néhány nappal ezelőtt állapota váratlanul jóra fordult. Nagy lelkesedéssel készült egy miskolci előadásra, tegnap levelet írt Cserépfalvi Imre könyvkiadónak és közölte, hogy jól érzi magát, rövidesen felutazik Balatonszárszóról Budapestre. Egy antológiát szerkesztett József Attila, és kiadójának megírta, hogy postára fog adni három francia könyvet, amelyből az antológia számára verseket választott ki. Levelében intézkedett arra nézve is, hogy
az antológiába valamely régebbi verseskötetéből válasszanak ki verset.

A költő

A 33 éves korában meghalt József Attila egyik legbecsültebb értéke volt a háború utáni magyar lírának, egyik szerkesztője a Szép Szó című folyóiratnak. Mint költő, kezdettől fogva figyelmet keltett az írásaival, melyekből mindig egy egzaltált lélek lázadó nyugtalansága csapott ki. Formai higgadásával együtt fegyelmeződött a mondanivalója is, de a hideg, szinte bravúros logika és formaművészet mögött változatlanul ott izzott a robbanásra kész idegfeszültség. Legérettebb kötetei az összefoglaló Medvetánc és a tavaly megjelent Nagyon fáj.
Ebből a kötetéből közöljük József Attila alábbi versét. A költemény az író zaklatott életére tekint vissza és már az előre sejtett halál hangulatával záródik.]

KÉSZ A LELTÁR

Magamban bíztam eleitől fogva -
ha semmije sincs, nem is kerül sokba
ez az embernek. Semmiképp se többe,
mint az állatnak, mely elhull örökre.
Ha féltem is, a helyemet megálltam -
születtem, elvegyültem és kiváltam.
Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,
ki ingyen adott, azt szerettem érte.
Asszony ha játszott velem hitegetve:
hittem igazán - hadd teljen a kedve!
Sikáltam hajót, rántottam az ampát.
Okos urak közt játszottam a bambát.
Árultam forgót, kenyeret és könyvet,
ujságot, verset - mikor mi volt könnyebb.
Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen,
de ágyban végzem, néha ezt remélem.
Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
Éltem - és ebbe más is belehalt már.

1936. nov.-dec.


Az Est,
1937. december 5.