FőoldalHivatalosÉletünkMúltunkSzabadidős helyszíneinkKapcsolatFelvételiElektronikus naplóÉtkezési digitnapló
Főoldal  Életünk  Milán atya szombat esti elmélkedései  2016.03.05.

2016.03.05.

Kapcsolat, találkozás, kiteljesedés. Kapcsolatainkban élünk, fejlődünk, kapcsolatainkból élünk. Szükségünk van a másoktól való távolságra, egyedüllétre, de találkozások nélkül elsorvadnánk. Megragadja a fantáziánkat egy lakatlan sziget látványa, de arra is rájövünk, hogy ha tartósan ott kellene élnünk, az olyan volna, mintha börtönben, magánzárkába zárnának, csak kissé tágasabb. Ha valaki régen rendőri felügyelet alatt élt, nem mehetett olyan helyre, ahol már hárman voltak. A szabadság kiteljesedése volt, amikor lehallgatás nélkül lehetett beszélgetni, bárkit fel lehetett hívni telefonon, mert volt telefon, el lehetett utazni olyan rokonokhoz, ismerősökhöz, akiktől évtizedeken keresztül elválasztott az országhatár, cenzúrázás nélkül lehetett levelet küldeni. Ma az online életformát érzékeljük szabadságnak, és ha nem vagyunk online, akkor úgy érezzük magunkat, mint a partra vetett hal. Személyiségünk kialakulása során is két dolgot teszünk váltakozva: hogy azonosítjuk magunkat másokkal (közéjük tartozom, olyan akarok lenni, mint ő, szimpatikusak nekem egyesek), illetve megkülönböztetem magam másoktól (nem tartozom közéjük, én más vagyok). Az idő tengelyén is fontos, hogy legyen meg a másokkal való együttlét ideje, és legyen idő a hallottak, a közös élmények feldolgozására. Kell idő, amikor odafigyelve szólok a másikhoz, és kell csönd, amikor kialakul a mondanivalóm.

Az emberi kapcsolat ugyanakkor mást is jelent: felelősség, rendelkezésre állás, odafigyelés, időráfordítás. Ahány nyelv, annyi ember – mondta Széchenyi. Az őszinte, tartalmas emberi kapcsolatok megsokszorozzák az élet gazdagságát. Mivel a valódi emberi kapcsolatért tenni is kell, időt, figyelmet igényel, ezért azt is jelenti, hogy a szabadságunk egy részét föláldozzuk érte. Ez így van rendjén, a szabadságunkat nem megőrizzük, hanem fölhasználjuk arra, ami igazán fontos.

Szeretném a lelkedre kötni, hogy becsüld meg azokat az embereket, akik körülötted vannak. Nem azért, mert ők a világ legkiválóbb emberei. Hanem azért, mert ők vannak neked. Belőlük gazdagodhatsz, őket gazdagíthatod. Lehet, hogy úgy érzed, nincs közöd a kisebbekhez, vagy nemigen ismered az idősebbeket. Nem lennétek együtt, ha a keret, az iskola nem hozna össze benneteket. Tehát azokkal is összetartozunk, akikhez személyesen kevesebb közünk van.

Három héttel ezelőtt dohányzásról, alkoholról beszéltem nektek. Amikor diákokkal beszélgetek, sokszor találkozom azzal a véleménnyel, hogy neki szabadságában áll ezt vagy azt tenni, mert ő már ennyi és ennyi idős. A diák sokszor úgy gondolja, hogy az iskola a szabadságában szeretné korlátozni, pedig az iskolának nem számít, hogy ő mit tesz.

Ebben a gondolati zsákutcában kellene megfordulni. Nagyon is számít, mit teszel, és az a jó, ha önként tudsz lemondani a szabadságod egy részéről. Sajnos az az érzésem, hogy a mi diákjaink nagyobb arányban szoknak rá a dohányzásra, mint egy hasonló körülmények között lévő bejárós egyházi iskola diákjai. Kihasználva a szülők távollétét, felbátorodva az idősebbek rossz példáján. Lehet, hogy úgy gondolod, téged megillet az a szabadság, hogy dohányozzál. Nem szeretnék arról vitát nyitni, hogy valóban megillet-e. Inkább azt kérem, hogy mondj le erről a szabadságról. Ha valaki rászokik a dohányzásra, és később le szeretne szokni, 65%-nak nem sikerül. Aki fiatalon rászokik, átlagosan 10 évvel rövidíti meg az életét. Nemcsak a saját életed megrövidülését kockáztatod, de felelős vagy a nálad fiatalabbakért is!

Minket gazdagító kapcsolataink közül ki szeretném emelni az istenkapcsolatunkat. Van, aki ezt a kapcsolatot nem ápolja, nem fejleszti, hanem lemond róla, elsorvasztja. A következő gondolatkísérletet írók, teológusok már sokszor elvégezték.

Hiszel Istenben? Vagy igen, vagy nem. Ha nem hiszel, változna-e valami az életedben, ha megtudnád, hogy létezik? Ha hiszel, változna-e valami az életedben, ha megtudnád, hogy mégsem létezik.

Ha nem hiszel, de változtatna az életeden, ha megtudnád, hogy Isten létezik, akkor neked szükséged van Istenre. Belül éhezel rá. Nem biztos, hogy ezt most érzed, de egyszer erre rá is fogsz döbbeni, csak nehogy késő legyen.

Ha nem hiszel, de nem változtatna semmit, ha létezne, akkor lehet, hogy te alapvetően rendes fiú vagy, és csak kis lépés választ el a hittől.

Ha hiszel Istenben, de nem változtatna semmit, ha nem létezne, akkor a számodra gyakorlatilag nem is létezik. Ilyen esetben a hit nagyon könnyen kikopik belőlünk.

Végül, ha hiszel Istenben és nagyot változna a világ, ha nem lenne, akkor kapcsolatban vagy vele, az ő közelsége gazdagítja életedet.

Ezt a gondolatkísérletet nemcsak Isten létének kérdésével végezhetjük el, hanem a hitünk fő igazságaival is. Hiszek-e Jézus Krisztus feltámadásában, változna-e valamiben az életem, ha megtudnám, hogy nem igaz az addigi felfogásom? Hiszek-e az örök életben, hiszem-e az Egyház szentségeit? Hiszem-e, hogy szükségem van Isten bocsánatára és hogy Isten megbocsátó? Végezd el az előbbi gondolatkísérletet néhány hitbeli kérdéssel!

OK
Hírek
Kárpát-medence feketén-fehéren
Miért tanulj a mi sulinkban?
Hivatások bölcsői – bemutatkoznak a ferences iskolák
Kaiser Ottó Kárpát-medence feketén-fehéren című kiállítás megnyitója
Jelentkezés a Nyílt Napokra
FERENCES DIÁKSZÍNJÁTSZÓ TALÁLKOZÓ
Ferences Ösztöndíj Alapítvány
0

Ismerd meg az iskolát!

0

Facebook

0

Érettségi találkozó

Felvételi tájékoztató

0
All rights reserved © 2013.