FőoldalHivatalosÉletünkMúltunkSzabadidős helyszíneinkKapcsolatFelvételiElektronikus naplóÉtkezési digitnapló
Főoldal  Életünk  Milán atya szombat esti elmélkedései  2016.01.16.

2016.01.16.

Az igazságosság sarkalatos erénye

Meglehetősen elvont szószerkezet ez! Látszólag távol áll attól, ami szabadidőnkben, szórakozásunkban, olvasmányainkban, filmjeinkben leköt bennünket. Hogy mégis valami alapvető dologról van szó, kiderül akkor, amikor az igazságosság hiányával találkozunk. Az igazságtalansággal. Életünk egyik első, tudatosan átélt szenvedése az igazságtalanság tapasztalata. Már kisgyerekként, amikor veszítünk a játékban, azt mondjuk, hogy „nem igazság!” Harcolunk a jogainkért, kis- és nagyobb diákról mondják, hogy „nagyon fejlett az igazságérzete”, vagy önmagunkról állítjuk: „az igazságtalanságot nem bírom elviselni”.

A „nagyon fejlett az igazságérzete” jellemzést talán úgy is visszaadhatjuk, hogy „hisztisen reagál az igazságtalanságra”. Nem feltétlenül jelenti azt, hogy az igazságosság bajnoka lenne az illető. Alapvető, sarkalatos dologról van szó, az igazságtalanság felnőtt korban is fájó tapasztalat. Az elszenvedett, de fel nem dolgozott igazságtalanság életre szóló sebet jelenthet, az általunk elkövetett igazságtalanság visszatérő lelkiismeretfurdalást.

A hit elveszítésének az egyik oka lehet a világban tapasztalható ordító igazságtalanság. El lehet veszíteni a hitet azért, mert úgy tűnik az élet egy szakaszában, hogy úgy könnyebb, kényelmesebb, nélküle is működik az élet. El lehet veszíteni azért is, mert a hívő emberekben is tapasztalható a bűn, a hiba. Ez vég nélkül hivatkozási alapot ad a hit elhagyására. Gyakran találkozom ezzel a jelenséggel, de mindig valami felületességet érzek az ilyen megnyilvánulásokban. Jézus azt mondja: „nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” Semmi meglepő nincs abban, hogy Jézus követőiben is találkozunk a bűnnel! Sokkal fajsúlyosabbnak érzem a hittel kapcsolatban azt a problémát, hogy a világban elviselhetetlen igazságtalanság van! Az embernek az a hiedelme (persze nem azonos ez a keresztény hittel), hogy Istennek az lenne a dolga, hogy megszüntesse a világban az igazságtalanságot.

A „sarkalatos” (kardinális) szó arra utal még, hogy gyakran van szerepe az igazságosság erényének, illetve gyakran ütközünk bele a hiányába, az igazságtalanságba.

Mit jelent tehát az igazságosság? Megadni mindenkinek, ami jár neki. Ha valaki értelmes keretek között beszél hozzám, jár neki a figyelmem. Ha valaki tesz értem valamit, jár érte a köszönet. A másik embernek, mert ember, egy van belőle, mert Isten teremtménye, mert vannak, akiknek ő fontos, jár a tisztelet, a becsületes bánásmód. Aki közelebb van hozzám, annak jár a segítőkészség, részemről a pontosság, a barátságos viselkedés. Mivel sarkalatos erényről van szó, ennek hiánya és én életem egyensúlyát billentheti meg. Ha nem köszönök a szomszédnak, nem beszélek vele, lehet, hogy attól az egyetlen embertől zárom el magamat, aki egy adott helyzetben segítene rajtam. Millió ilyen történetet hallhatunk… Az erény az én életem sarokköve, a hiánya az én életemet boríthatja föl – könnyedén. Az erény tehát önmagában hordja jutalmát, a hiánya önmagában hordja a büntetését. Az erényt önmagunkért gyakoroljuk, nem azért, mert ezáltal a világ folyását tudnánk megváltoztatni.

Ha nem köszönöm meg, amit kapok, ha nem vagyok hálás, ha nekem minden alanyi jogon jár, akkor én válok boldogtalanná. A boldogsághoz kellenek a sikereink, de a sikerhajhász ember még nem boldog. Épp azért hajszolja annyira a sikert, mert hiába érte el, nem tette boldoggá. Balczó András, a sokszoros olimpiai- és világbajnok mondta, hogy az hitte, ha megnyer egy világversenyt, akkor végérvényesen boldog lesz. Megnyert tízet, a boldogságot mégis máshol találta meg. A boldogsághoz a megajándékozottság, a hálás lelkület többet tesz hozzá, mint a siker. Az evangélium pedig egyenesen arra tanít, hogy „nagyobb boldogság adni, mint kapni.”

A világ Teremtőjének jár a hála, a hit és az engedelmesség. Ez a vallásosság erénye. Az igazságossághoz áll közel. Megadni a Teremtőnek, ami jár neki. A nem hívő ember persze azt gondolja, hogy nincs is teremtő. Mi van, ha téved? A hála hiánya nem a teremtő Isten életét billenti ki egyensúlyából, hanem az enyémet. Egy Miatyánk és Üdvözlégy elmaradása nem Istent rövidíti meg. Nemcsak az üdvösségem, hanem a mostani, földi életem alakulása múlik azon, hogy gyakorlom-e Istennel kapcsolatban is az igazságosság erényét.

Az igazságosság erény, az én erényem lehet. Nem a világ alaptulajdonsága. Ha gyakorlom ezt az erényt, rájövök, hogy nem is olyan egyszerű. Akkor már nem annyira meglepő, hogy jelen van az igazságtalanság. Nem szeretem a cinikus mondatokat, a következő mondat sem az, még akkor sem, ha úgy hangzik: „A világ egy igazságtalan hely. Minél előbb megtanulja ezt valaki, annál kevesebbet szenved.” Mivel az igazságosság az emberen múlik, ezért az igazságtalanságot Isten sem tudja kiradírozni a világból. Ő elviselte a legnagyobb igazságtalanságot. Ez a válasza a világ igazságtalanságára. Nem ígérte, hogy minket nem ér igazságtalanság. Azt tanítja, hogy inkább elviseli az igazságtalanságot, mint hogy megtegye.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy anyagi javak, biztonság, lehetőségek szempontjából a világ igazságtalansága nekünk kedvez. Több jut nekünk, nemcsak a legszegényebbeknél, de a nagy átlagnál is. Nem feledkezhetünk meg erről, amikor az étel, a használati tárgyak, a pénz, a tanulás, stb. megbecsüléséről gondolkozunk!

Összefoglalásképpen Kerényi Lajos piarista atya írását szeretném idézni, hogy az igazságtalanság hogyan ássa alá egy élet stabilitását és mi az ember és mi az Isten hozzáállása:

1948-ban a katolikus iskolák államosítása előtt az egyház tiltakozott. Mindszenty bíborossal az élen az egész ország egy szívvel-lélekkel igyekezett iskoláinkat megtartani. Mindszenty hercegprímás úr rendeletére Lénárd Ödön piarista atya az Actio Catholica titkára megszervezte, hogy Budapesten lehetőleg minden postaládába eljusson egy tiltakozó levél. Ebben segítettem három kurzustársammal.

Az ÁVÓ ezt megtudta. Lénárd atyát letartóztatta, minket, négyünket pedig hosszas kihallgatások után, mint súlyos bűnügy elkövetőit a Markó utcába idéztek. Egyenként szólítottak be a tárgyalóterembe. Mikor rám került a sor, bent egy hetyke vérbíró, Olty Vilmos fogadott. Ő már akkor sok embert ártatlanul halálra ítélt, később a Hercegprímás urat is elítélte. Fennhangon, utálatosan tette fel a kérdéseit, majd négyünket, Lénárd atyával elmarasztalt.

Pappá szentelésem után, szinte azonnal kórházlelkész lettem és sorra látogattam a betegeket, Amit most írok, sokkal később, két évvel ezelőtt történt: kórházlátogatásom során az egyik kórteremben egy nagyon idős ember aludt. Mert nagy betegnek ítéltem, melléültem, megfogtam a kezét, és szelíden bemutatkoztam, hogy Lajos atya vagyok. Erre ő nagyon „felizgult", felült, majd segítségemmel felállt. Igen nagy izgalommal valami olyanokat beszélt, hogy ő valamit nem jól tett, hogy ő sokaknak ártott, embereket ítélt el. Én ekkor felindulva azt mondtam neki, hogy velem is igen méltánytalanul bántak, sokszor megaláztak és elítéltek. Ekkor hirtelen ezt a kérdést tette fel nekem: „Mondja, mi a véleménye Olty Vilmosról?" Erre én fölhevülve, indulatosan ezt mondtam: „Ő egy vérbíró, halálra ítélt sokakat, elítélte az én drága Mindszenty atyámat, nemzetemet, engem." Ekkor szinte összerogyva ezt mondta: „Ne mondja, hogy vérbíró, mert én vagyok Olty Vilmos. Kérem, könyörüljön." Szinte a földbe gyökerezett a lábam, a szívem hevesen vert. Ő pedig a nyakamba roskadt és nagyon sírt. Én ekkor feloldoztam és a szent kenetet is feladtam neki. Mikor elköszöntem tőle könnyekkel teli szemmel és hevesen verő szívvel ezt kérdezte remegő hangon: „Akkor nyugodt lehetek?" Én megsimogattam arcát és remegve csak ennyit mondtam neki: „Igen, minden rendben van, az irgalmas Jézus megbocsátott Önnek."

Máig meghatódva szemlélem e nagy titkot. Íme, itt is „győzött Júda Oroszlánja".

Hiszen ő a bűnösökért halt meg. Abban is biztos vagyok, hogy az Olty Vilmos vérbíró által elítélt Bíboros Óriás eszközölte ki ezt a páratlan megtérést a megbocsátó, ellenségeiért közbenjáró szeretetével.

 

OK
Hírek
Nyitott Templomok Napja
VENI SANCTE
Ferencesek Esztergomban - helytörténeti kiállítás
Ballagás 2017
Frankában végzett papok, szerzetesek találkozója
Diákszínjátszó találkozó
Jubileumi hangverseny
0

Ismerd meg az iskolát!

0

Facebook

0

Érettségi találkozó

Felvételi tájékoztató

0
All rights reserved © 2013.