A Dunántúli-középhegységet északkeleten a Dunazug-hegység zárja le. Ennek a hegységnek a részét képezi a Gerecse hegység is, amely három részre osztható, ezek: a Nyugati-Gerecse a Központi-Gerecse a Keleti-Gerecse. 850 km2 kiterjedésű. Legmagasabb csúcsa a 634 méter magas Gerecse. A hegység 8 617,4 ha-ja 1977 óta védett (Gerecsei Tájvédelmi Körzet), 5 terület fokozott védelem alatt áll. Természetes határai északon a Duna, nyugaton a dunaalmási-tatai törésvonal és az Által-ér völgye, délen a Tata-bicskei törésvonal. Keleti határvonala nem különül el élesen. Háromszög alakú röghegység, mely aprólékosan feldarabolódott és ferdén kibillent mészkő és dolomit (felső triász) rögök sorozatából áll. Kicsiny rögei keleten meredek, keletről nyugatra enyhén lejtenek, négy nagy vonulatban rendeződve csaknem merőlegesen futnak ki a Dunához. A hegység tipikusan gyűretlen röghegység, mely az egyes erogén mozgások hatására összetört, s a törések mentén süllyedések, illetve kiemelkedések jöttek létre. Legidősebb kőzetei a triász dolomit és Dachsteni mészkő, továbbá a változatos kifejlődésű jura és kréta mészkőformációk, kréta durvatörmelékes összletek. Ezekre a középső-eocén tenger agyagos, márgás, helyenként széntelepes üledékeket rétegzett. A szerkezeti árkokban az eocént követő szárazföldi periódus után oligocén homok, márga, kavics, a peremeken pannóniai deltakavics, agyag és homok, édesvízi mészkő rakódott le; a negyedidőszaki üledékeket édesvízi mészkő, lösz, lejtőüledékek, folyóvízi homok és kavics képviselik.

Kilátás a Pisznicéről

A Gerecse felszín közeli képződményeinek felépítésében a triász mészkő uralkodik. E kőzet mellett viszont helyenként jelentős tömegben fordul elő a jura mészkő, amely kiemelkedően gazdag fossziliákban. Az elmúlt évek egyik, országhatárunkon is túlnyúló jelentőségű ősmaradványa egy őskrokodil is ebből a kőzetből került elő. A földtörténeti középkor imént említett képződményei mellett a negyedidőszaki pleisztocénben keletkezett édesvízi mészkő is kiemelkedő értékeket őrzött meg, különösen növényi maradványok vonatkozásában.
A jól karsztosodó mészkő néhol pados letörésekben mutat látványos formákat, például a baji Lábas-hegyen vagy a Peskőn. E kőzetekre jellemzőek a barlangok, a barlangokra, hogy ősemberi lakhelyül szolgáltak. Földtani fölépítéséből adódóan a hegység „száraz” belsejében kevés a vízfolyás, alig akadnak patakok, források.
A piszkei vörös márvány Európa több pontjára eljutott építőkő, de találkozhatunk innen származó kővel a budai Várban vagy a visegrádi palotában is.

Az imént vázolt földtani felépítésének köszönhetően a hegységben számos rövidebb-hosszabb barlang található, melyekből eddig közel háromszázat tártak fel. Néhány barlang páratlan gazdag régészeti-őslénytani lelőhely, ritka denevérfajoknak vagy nagyszámú denevérkolóniáknak ad otthont.

A Gerecse-hegység flórája földtani felépítéséből adódóan szegényebb a szomszédos Pilisénél és a Vértesénél. A hegység leggyakoribb, legnagyobb kiterjedésű növénytársulásai a cseres-tölgyesek, a mészkedvelő molyhos-tölgyesek, illetve a magasabb régiókban a bükkösök. Ezek mellett kisebb kiterjedésű, de a Gerecse arculatát döntően meghatározó növénytársulások még a területen a törmeléklejtő erdő, sajmeggyes karszterdő, szubmediterrán lejtősztyepp és a nyílt mészkősziklagyep.

A hegységben barangolva több értékes növényfajokkal találkozhatunk, mint a sárga kövirózsa, magyar zergevirág, sugaras zsoltina, turbánliliom, vagy a csinos árvalányhaj. A fokozottan védett növényfajok közül a magyarföldi husáng érdemel említést.

A térség állatvilágából kiemelhető a denevérfauna és a madárvilág gazdagsága. A számos védett denevérfajból fokozottan védett a kereknyergű patkósdenevér, csonkafülű denevér, nagyfülű denevér és a pisze denevér. Előfordulnak még egyéb jellemző emlősfajok is, mint például a nagy- és mogyorós pele, a vidra, a vadmacska és a borz.

A hegység madárvilágának fészkelő fajai közül a fokozottan védett barna kánya, békászó sas, hamvas rétihéja, fekete gólya, gyöngybagoly, gyurgyalag, kerecsensólyom, kígyászölyv, kuvik, parlagi sas és a bajszos sármány a legfontosabbak. További védett értékek a szürke küllő és az örvös légykapó.

A kétéltűek és hüllők közül a zöld levelibéka, a barna varangy, az erdei béka valamint az erdei- és rézsikló, az elevenszülő gyík, a zöld gyík és a törékeny gyík fordulnak elő a területen.

Agostyánban egzóta fajokban gazdag arborétum tekinthető meg.

A Gerecsei Tájvédelmi Körzet fokozottan védett területei - Pisznice, Száz-völgy (benne egy erdőrezervátummal), Nagy-Somlyó, Asszony-hegy és a baji Lábas-hegy - csak engedéllyel és vezetővel, míg a többi terület a turista útvonalak mentén szabadon látogatható.

Kultúrtörténeti értékek

Az ember jelenléte egészen az emberi lét kezdetéig vezethető vissza. Vértesszőlősön félmillió éves előembertelepet tártak fel, amely világviszonylatban is nagyon ritka régészeti leletnek számít. Kultúrtörténeti érdekesség a kis-gerecsei avar földvár és a neszmélyi várhegy. Pusztamarót volt a mohácsi ütközetet követő híres maróti csata helyszíne. Ekkor a török túlerő elől menekülő magyarok között lovagolt Dobozy Mihály és hitvese is. Lovuk azonban megsérült menekülés közben, s az asszony - látva, hogy ketten nem menekülhetnek meg, - megkérte férjét, hogy ölje meg őt. Dobozy miután hitvesét megölte, szembeszállt a törökkel, s a küzdelemben lelte halálát. A maróti csata emlékét Székely Bertalan festménye őrzi. A hegység szívében jelenleg is folyik egy középkori település, Kovácsi feltárása, ahol egy árpád-kori templom, a hozzá kapcsolódó temető és egy későbbi nemesi udvarház maradványait tekinthetjük meg. A látnivalók közül kiemelkedik: Gyarmatpuszta műemlékegyüttese, a bajóti Öreg-kő, a tarjáni, a tardosi falumúzeum. A hegység kastélyai közül a bajnai, a bikolpusztai és a kis-gerecsei Serédi-nyaralót érdemes megtekinteni.