Prokopp Mária

AZ ESZTERGOMI FERENCES TEMPLOM
 SZENT GYÖRGY-OLTÁRA

A ferencesek kultúrateremtő szerepében kiemelt helyet foglal el Esztergom, az ország első fővárosa. Itt volt a ferencesek magyarországi anyakolostora, a hazai ferences rendtartomány központja, az 1220-as évektől 1950-ig, tehát több mint 700 éven át. Templomát, amely a középkorban - méretben és művészi színvonalban - a Várhegy prímási székesegyházával, a „Szép templommal" vetekedett, IV. Béla királyunk építtette újjá a tatár pusztítás után. Béla király 1235-ben testvérhúgának, Erzsébetnek, a ferences világi rend egyik első tagjának szentté avatása évében lépett a trónra, és családjával együtt lelkes támogatója volt Szt. Ferenc új rendjének. Ő maga, felesége, a niceai görög császárlány, Laskaris Mária és Béla fiuk az esztergomi ferences templomba temetkezett.1 Közös sírjuk pompás vörös márvány síremléke a főoltár előtt állt. Hexameteres, latin verses feliratát Kálti Márk jegyezte fel.2 Az újabb régészeti kutatás megtalálta a szarkofág fedőlapján lévő, a király fekvő alakját ábrázoló szobor két jeles töredékét is, valamint a templom és a kolostor számos, jeles épületplasztikai, építészeti részletét.3

Az Anjou-korban, 1320-78 között 14 alkalommal tartottak itt rendi káptalant, és 1379-ben a ferences rend egyetemes káptalanja is Esztergomban volt, Nagy Lajos király részvételével.4

1494-ben Temesvári Pelbárt volt az esztergomi házfőnök. 1526-ban Tomori Pál, az esztergomi kolostor szerzetese Mohács alá siet, hogy a magyar sereg fővezére legyen.5 Még ebben az évben a törökök felgyújtják az esztergomi rendházat. 1543-ban elfoglalják a várost, és a templomot dzsámivá alakítják át. Az 1594/95. évi nagy ostromok során romba dől a fényes gótikus templom.

1683-ban, a felszabaduláskor, Sobieski János lengyel király seregével együtt érkeznek a ferencesek is Esztergomba. Széchényi György prímás (1685-1695), az ország újjáépítésének bőkezű mecénása, az érseki Vízivárosban telepíti le őket, ahol felépítik a Szent Kereszt-templomukat, amely a XIX. század közepétől a szatmári irgalmasnővérek zárdatemploma. A török hódoltság alóli felszabadulás utáni első években a vízivárosi ferencesek a lelkipásztorai a királyi városnak is. 1697-ben a királyi város tanácsa kimérte a ferencesek területét a régi, nagy hírű kolostoruk egy részén.6 1700-ban megkezdődött a templom építése a középkori bazilika romjainak 4-6 méteres rétegén. 1717. június 13-án, Szent Antal ünnepén, fényes körmenettel vonultak be a ferencesek új otthonukba, a Vízivárosból a Belvárosba.7 Ekkorra készen állt a templom hajója a mai kora barokk homlokzattal és a téglaboltozatos, három hajós kripta. A homlokzat három kapuja a fő- és a mellékhajóba vezetett. Az oldalkápolnák ugyanis egymásból nyíló térsorozatot alkottak, amelyek befalazott, alacsony, íves átjárói ma is jól láthatók a kápolnák nyugati falán.8 Ezek mellett gyóntatószékek álltak. A mai oltárfalak csak az 1750-es években készültek.

A templom homlokzatán a sík felület az uralkodó, amelyet egyenes vonalú tagozatok osztanak három-három különböző arányú részre, függőleges és vízszintes irányban egyaránt. A földszinti sávban a főkapu is alig emelkedik ki a síkból, csak mérete és az oromzati párkányzat a szobrászati díszítéssel jelzi hangsúlyos szerepét. A középrész falpillérekkel tagolt szélesebb sávjában három nagyméretű álló szobor a-b-a ritmusban, félköríves záródású fülkékben ugyancsak a homlokzat síkjába simul. A középső, nagyobb fülkében, a főhajó előtt, a templom védőszentje, Szent Anna a gyermek Máriával áll, s a két oldalhajó előtt álló Szt. Ferenc és Szt. Antal ferences szentek szobra kapott helyet.

A templom szentélye csak később, 1754-57-ben készült el. Ismerjük a tartományfőnök szerződését 1754-ből, amelyet Lucas de Schram trieri származású, Bécsben, majd 1741-től Sopronban élő kiváló építésszel és festővel kötött a szentély felépítésére, a főoltár és az egész templom új berendezésének elkészítésére. A szerződést a Prímási Levéltár őrzi az esztergomi ferences rendház levéltárának töredékei között.9

A templom ekkor nyerte el mai alakját, amely az oldalhajókban megszüntette az átjárást, és csak a főhajóból megközelíthető kápolnasort alakított ki. Ekkor állították fel a - minden valószínűség szerint - ugyancsak Lucas de Schram által tervezett mellékoltárokat, így a Szent György-oltárt is. A főhajót két oldalról kísérő két-két mellékoltár azonos építészeti felépítéssel és hasonló szobrászati díszítéssel, egyre fokozódó művészeti élményt nyújt, amely sodró erejű felkészítést ad a szentély, a főoltár víziójához. A mellékoltárok tehát, a főoltárral együtt, egységes művészi elgondolás alapján, azonos művész terve szerint készültek.

A Szent György-oltár a bejárattól balra, a hajó első oltára. Az oltárfal három szintes. Az oltárasztal felett lévő keskeny predella lábazatul szolgál az egy-egy korintinizáló fejezettel koronázott falpillérnek és az előtte álló oszloppárnak, amelyek ünnepélyes teret teremtenek az oltár központi részének. Ezt a teret felül a két oldalra széthúzott és felemelt, aranyrojtos ezüst függönyt ábrázoló fafaragás zárja le. Ez a függöny koronázza az alatta feltáruló oltárképet, a Sárkányölő Szt. György-képet. Ez a festmény frissen letisztítva, eredeti művészi megjelenésében helyreállítva, most került vissza az oltárra, miután az 1914. évi templomfelújítás eltávolította, és a helyére állított gyári Szent József-szoborral Szt. József-oltárrá változtatta az oltárt.

A kép felett plasztikusan megmozgatott, gazdagon tagolt koronázó párkány emelkedik, ahol a két oszlop fejezetét a két szélen golyvázott abakusz hangsúlyozza, és ezt egy-egy domborúan íves párkányzat követi. Alatta kétségtelenül, egy-egy szobor állhatott. A szobor talapzata is egyértelmű a predellán. A kép feletti, központi részen, a párkányzat magasra ível, és kupolával koronázza a kép terét. Itt jelenik meg a pompás barokk faragott díszítéssel keretezett, lüszteres festéssel, arany-ezüst-zöld fényekkel csillogó kartus, amely ugyancsak most, a restauráláskor kapta vissza eredeti ragyogását és tűnt elő a zöld alapon arany betűs felirat:

MILITIA / EST VITA HOMI / NIS SUPER TERAM / JOB 7. C.

Küzdelem az ember élete a földön - mondja Jób a hűtlen, vádaskodó barátainak könyve 7. fejezetének 1. versében.

Az oltárépítménynek ez a felirata hirdeti az oltár programját, a küzdelem szükségességét és értelmét, a Jó győzelmét.

A koronázó párkány közepén emelkedő kúp alakú kupola csúcsán korona tartja az oltár emeleti részét teljesen betöltő, fénylő aranyszegéllyel és márványfestéssel keretezett, négykaréjos mezőben ábrázolt Szt. Flórián-képet. Ezt az emeleti oltárfalat két oldalt egy-egy félpillér és a felettük emelkedő íves oromzati párkányzat keretezi. A párkányzat tetején, a középpontban a fából faragott, aranyozott kereszt ragyog, amelyet két oldalról egy-egy hevesen gesztikuláló, boldogan örvendező angyal kísér, akik a párkányzat szélén ülnek és a keresztre mutatnak.

A most befejezett restaurálás csak az oltár két képére és a faragott függönyre, valamint az ezt ékesítő kartusra vonatkozott. Az oltárépítmény színezését, a műmárvány festés eredetiségét még nem vizsgálták meg. Így az alábbiakban ettől eltekintve mutatjuk be az oltárt.

Vessük tekintetünket elsőként az oltár fő képére, a Sárkányölő Szt. Györgyre.

A 190x 122 cm nagyságú, felül íves záródású festmény középpontjában, a középtérben a hős római katona, Szt. György, vágtató, fehér paripán, nagy lendülettel, magabiztossággal érkezik a tett színhelyére, ahol a félelmetes erejű, mindeneket elpusztító, hatalmas sárkány uralkodott. Ezt a szörnyet látjuk az előtérben, a kép függőleges tengelyétől kissé jobbra. Félhomályban van. A Fényt Szt. György hozza, őt világítja meg a kép jobb felső részéből, a kék égből áradó vakító fényesség, és ebben a fényben látjuk a vérmes vadállatot, amint hatalmas, erőteljes szárnyát széttárva, hosszú nyakával, mérges fogaival, hosszú vörös nyelvével és vérvörös szemével Szt. Györgyre és lovára akar támadni. A nagy sebességgel, fénylő kék páncélban és lobogó piros köpenyben, a fején piros és fehér tollakkal ékes sisakban érkező György azonban hihetetlen lélekjelenléttel, megelőzi a sárkány támadását és pontos célzással a szörny torkába szúrja hosszú dárdáját. A halálos csapás ellen még minden erejét megfeszítve, hosszú, erős farkát a magasba emelve próbál ágálni a sárkány, de mindhiába! A jobb oldali, távoli domb tetején térdelve, imádkozva látjuk a királylány kisméretű alakját fénylő piros ruhába és ragyogó kék köpenybe, lebegő fehér fátyolba öltözve. Őt mentette meg Szt. György, és vele a háttérben látszó várost. Szt. György mögött a zöldellő fák és bokrok az Élet diadalát hirdetik, éppen úgy, mint a vitéz és lova hátterét képező kék ég, ahol a sötét fellegek már tűnőben vannak és jobb felől, az imádkozó királylány felől, már az éltető napfény árad. A királylány balra forduló, lendületes, csavart mozdulatának, kiváló festői megjelenítése kitűnően jellemzi az ő lelki állapotát, a heves könyörgését Isten segítségéért. Kis mérete ellenére is ő a kép társfőszereplője. Az ő imájára érkezik a vitéz, és adja Isten az erőt, a győzelmet a sárkány-sátán felett.

Mindez csak az ez évben befejezett restaurálás során vált láthatóvá, amikor Barabássy Orsolya, Károlyi Anna és Rácz Krisztina, a Képzőművészeti Egyetem végzős festőrestaurátor hallgatóinak diplomamunkájaként, Görbe Katalin egyetemi docens tanári vezetése mellett a kép visszanyerte eredeti, barokk szépségét.10 A képet ugyanis a templom 1883. évi felújítása során jelentősen átfestették, amely során elveszítette erőteljességét, művészi hatását. Az új kép csak a történet illusztrálására szorítkozott. A restaurálás, gondos vizsgálatok után, eltávolította a kép XIX. századi átfestését, és a gazdagon profílozott, faragott, íves záródású, eredeti keretet is megszabadította a későbbi fekete márványt utánzó festéstől és elővarázsolta az egykori, barokk, fénylő, világoszöld márványos festést {Fehérvári Ágnes és Fornet Johanna restaurátorok munkája.)

A kép felett, a két oldalra felhúzott, faragott, aranyrojtos ezüst függöny és a díszes kartus ugyancsak most tisztult meg. Barták Csaba restaurátorhallgató gondos munkája nyomán az egyszínű, aranyozott kartus nagy művészettel faragott kerete színpompázóvá vált, a lüszteres zöld, vörös és arany fényében ragyog az akantuszle-veles dekoráció. Ez emeli ki a fentiekben ismertetett, zöld alapon arany, nagy betűkkel megjelenő feliratot: „Militia est vita hominis super terram Jób 7."11

Ennek a Jób-idézetnek az igazságát erősíti meg az oltár oromzatának Szt. Flórián-képe is.

A Szt. Flórián-kép a Szt. György-képpel együtt, teljesen új a templomban. 1883-ban a helyét Szt. Vendel rendkívül szerény ábrázolása foglalta el. A kép az esztergomi ferences templom igazgatójának, Dávid atyának értékmentő ügyszeretete és a Képzőművészeti Egyetem Restaurátori Intézetének tanárai, elsősorban Görbe Katalin egyetemi docens ezt segítő szakértelme révén kiváló restaurátorhallgatók, Győri Lajos és Gyarmati András kezébe került.12 Szakszerű átvilágítással megállapították, hogy a kép alatt egészen más ábrázolás rejtőzik. Nem kis töprengés után, döntés született, hogy a magasabb művészi színvonalú, eredeti képet kell láthatóvá tenni. Nagy figyelem kísérte a feltárás aprólékos, gondos munkáját, amely során előtűnt Szt. Flórián (240-304) római százados alakja, pompás harci öltözetben, csillogó mellvértben, a bal vállán az ellenséget megfélemlítő medúzafejjel, a vért alatt bő redőzetű aranysárga rövid ruhában, fénylő kék sisakban, ragyogó csizmában. Lendületesen előre lép, jobbjában nagyméretű piros harci zászlót tart, amelynek lobogása dicsfényt képez a szent harcos feje köré. Baljával, erős mozdulattal, hihetetlen bátorsággal, dézsából vizet önt a heves lángokban égő, füstfelhőkben gomolygó városra. A kép hátterében a félelmetesen terjedő tűz lobogása látszik.

A kép szerkezeti felépítése és a jelenet elhelyezése a négykaréjos mezőben és az ábrázolás drámai ereje, sodró dinamikája kivételes művészi tehetségre utal.

A két kép, a Szt. György és a Szt. Flórián művészi előadásmódja, stílusa azonos kézre enged következtetni. Nevét egyelőre nem tudjuk, de a megrendelőkre, főképpen a Szt. György-kép donátorára a kutatásunk során fény derült!

A rendház jegyzőkönyveiből, protocollumaiból tudjuk, hogy 1718-ban felállítottak egy Szent György-oltárt a templom bejáratánál, majd 1735-ben Juarics György 300 forintos adományt tett a Szent György-oltárra.13 A rendház ma is két Szent György-képet őriz, egy ovális keretű, kisebb méretű festményt és a fent bemutatott, nagyobb formátumú, négyzetes keretű, íves záródású oltárképet. A kisebb képet még nem restaurálták, az még átfestett, piszkos állapotban van, így csak a jelenleg látható kompozíció alapján, későbbre datáljuk. Juarics, ill. Quarics Györgyről Kántor Klára levéltáros kutatásaiból tudjuk, hogy Esztergom város jeles polgára, megbecsült iparosmestere és szenátora volt, aki az 1741. évi végrendeletében jelentős összeget hagyott az esztergomi ferences rendházra.14

Az oltárt eredetileg gazdag szobordísz ékesítette, amelyből ma csak az oromzaton maradt meg két, hevesen gesztikuláló, ülő angyal. A Szt. György-kép két oldalán, az oltármenza felett, üresen áll egy-egy egész alakos szobor helye. Az 1883. évi modernizáláskor valamennyi mellékoltár szobordíszét leegyszerűsítették, a két első, a diadalív alatti oltár kivételével. Hozzájuk hasonlóan, az oltárarchitektúra oszlopai mellett, a Szt. György-oltáron is állt egy-egy szobor, amelyek feltehetően ugyancsak vértanú szenteket ábrázoltak és gazdagították az oltár ikonográfiái programját.

Az esztergomi ferences templom barokk oltárai, a többszöri beavatkozás ellenére, ma is, a nyugati főbejáraton belépő számára egyre fokozódó művészi élményt nyújtanak. Az orgonakarzat alatti, alacsonyabb előtér után, amely az északi oldalhoz csatlakozó rendházzal való kapcsolatot is biztosította, nagyszabású, világos tér fogadja az embert, és két oldalról, a mellékoltárok szimmetrikusan felépített oltárfalai egyre gazdagabb képzőművészeti pompával vezetik a lelket a szentély felé és hangolják rá az Eucharisztia titkának megsejtésére. A három-három mellékoltárpár közül most az első pár bal oldali oltárát mutattuk be, amelynek két képe és a köztük lévő kartus visszanyerte eredeti ábrázolási tárgyát, formáját és színvilágát. A Szt. György-oltár jobb oldali párján is megkezdődött a helyreállítás. Az oromkép Kapisztrán Szt. János-ábrázolása is megszabadult az 1883. évi átfestéstől, amely során az idős, fáradt, kifejezéstelen szerzetes alakja alól előtűnt a tüzes lelkű, szakálltalan szent, aki a keresztes lobogót erőteljesen tartja a kezében, és győzelemre segíti Nándorfehérvár falainál a Hunyadi János vezette, kis létszámú keresztény sereget a sokszoros túlerő ellen. E kép alatt ugyancsak ferences szerzetes jelent meg az oltár fő helyén, Alkantarai Szt. Péter imádkozó alakjában. Ennek a képnek a restaurálása 2003 tavaszára, júniusra fog elkészülni. 

A templom két első oltára tehát az eredeti program szerint, az aktív küzdelem, az emberfeletti bátorság és az ima párhuzamos, egyidejű fontosságát hirdeti a keresztény ember számára. Mindkettőt az élő, rendíthetetlen hit táplálja, amely a keresztény élet alapja. Ennek hőseit állítja a két első oltár a templomba belépők elé. A következő fokozatot bemutató két középső mellékoltár eredeti tematikáját már nehéz lesz meghatározni, az oltárok titulusait is teljesen megváltoztatták az 1883. és az 1914. évi átalakítások. A diadalív alatti oltárok eredeti képeit már a korábbi években helyreállították, jelenleg a kolostor kerengőfolyosóján láthatók. A rendalapító Szt. Ferenc stigmatizációjának remekművű víziója állt a mai Jézus Szíveoltáron, és Mária mennybevitelének kiemelkedően magas színvonalú ábrázolása ékesítette a jobb oldali oltárt, ahol ma az ugyancsak barokk, Feichtinger Ferenc esztergomi vaskereskedő, városi szenátor által készíttetett Passaui Segítő Szűz Mária-kegykép áll. Ez utóbbi kép egykor a bejáratnál fogadta a belépőt. Eredetileg tehát a három pár a mellékoltár tartalmi és művészi fokozatában a csúcspontot a diadalív alatti két oltár víziója képezte, amely a lelki élet legmagasabb fokára vezette el a hívőt, az Istennel való misztikus egyesülésre. Ezután tárult fel előtte a Szentek Szentélye. A szentély eredeti művészi gazdagságát ma már elképzelni sem tudjuk, de a főoltár falának nagyszabású, eget nyitó, az eget és földet éppen a szent Szűz, az Immaculata alakjával összekapcsoló víziója méltóképpen koronázza a templom művészi kialakítását. A Jézus Szíve-képet 1883-ban festették, amikor XIII. Leó pápa teljes búcsút engedélyezett a templom Jézus Szíve főünnepét követő kilenced résztvevőinek, amelyet 1827-től nagy tisztelettel ünnepeltek.

1. Bonfini: Historia Pannonica... 1690. 18.

2. Képes Krónika. Hasonmás kiadás. Bp. 1964.1. 127.

3. Horváth István-H. Kelemen Márta-Torma István: Komárom megye régészeti topográfiája. Bp. 1979. 144-148. A síremlék két vörös márvány töredéke a Balassa Múzeumban található.

4. Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 171 l-ig. I. Bp. 1923. 377.

5. Karácsonyi: i. m. II. 1924. 45.

6. Virágh Rajmund: Szent Ferenc fiai Esztergomban. In: Esztergom Évlapjai 1927. 97-105.

7. Protocollum... 1718. Kézirat. Esztergom, Ferences Rendház

8. Prokopp Mária: Az esztergomi ferences Szent Anna-templom. In: Az esztergomi Ferences Gimná­zium Jubileumi Évkönyve. Esztergom, 1993. 62-75.

9. Prokopp Gyula: Lucas de Schram. In: Művészettörténeti Értesítő (3—4)1966. 240-250. A szerződés eredeti szövege és egykorú másolata a Prímási Levéltárban, az esztergomi ferences rendház levéltá­rának töredékei között található.

10. Barabássy Orsolya-Károlyi Anna-Rácz Krisztina: Restaurátori dokumentáció. Kézirat. Képzőmű­vészeti Egyetem, Restaurátorképző Intézet. Bp. 2002.

11. Bartók Csaba: Restaurátori dokumentáció. Kézirat. Képzőművészeti Egyetem, Restaurátori Intézet, Bp. 2002.

12. Győri Lajos-Gyarmati András: Restaurátori dokumentáció. Kézirat. Képzőművészeti Egyetem, Restaurátori Intézet, Bp. 2002.

13. Protocollum... 1718, 1778. Kézirat. Esztergom, Ferences Rendház.

14. Komárom-Esztergom Megyei Levéltár, Esztergom. Esztergom város iratai, 1741. Fasc. 14 mm.